A zürichi Institute for Pervasive Computing három kutatója, Philipp Bolliger, Moritz Köhler és Kay Römer szerint programjuk egy csapásra mindenki számára hozzáférhetővé tenné a könnyen kitelepíthető, "okos" megfigyelőhálózatokat. A Facet bármilyen telefonon képes futni, amelyben van kamera és Bluetooth, illetve ami képes Java-alapú szoftvereket futtatni.

A telefonok automatikusan megosztják egymás között a beérkező információkat, és közösen is elemzik az általuk rögzített látványt. A zártláncú megfigyelőrendszerektől csak annyiban tér el az alapötlet, hogy emberi elemző helyett szoftver analizálja, mi történik a képernyőn, valamint szükség esetén az összes kamera által rögzített anyagot összevetheti, hogy pontosabb képet kapjon.

Amikor egy telefon látószögében új tárgy jelenik meg (vagy egy már meglévő tűnik el belőle), a láncban őt közrefogó két telefon Bluetooth-os üzenetet kap, illetve ezt az információt GPRS-kapcsolat révén egy távoli számítógép is rögzíti. A készülékek spontán módon mérik fel a terepet és az egymás közti távolságot, amihez az átlagos emberi sétasebességet használják fel: azt az időt mérik le, amely alatt egy ember az egyik mobil látószögéből átér a másikéba. 

A fejlesztők a lakásuk előtti folyosón tesztelték a rendszert négy Nokia 6630-as készülékkel, amelyek 95 százalékos pontossággal állapították meg az egymás közti távolságot: 4 méterre voltak elhelyezve egymástól, távolságukat pedig legrosszabb esetben is csak 20 centiméter tévedéssel határozták meg. A hálózat képes például SMS-ben riasztani, ha egy folyosón valaki egy bizonyos irányban indul el; vagy akár a szabadban is alkalmazható, megvédhet például egy tábort a közelében ólálkodó vadállatoktól. A rendszert azonban még határozottan érzékenyebbé kell tenni. A Facet ugyanis egyelőre csak körülbelül egyméteres tárgyakat tud érzékelni; ezt a svájci fejlesztők 10-15 centiméteres méretre akarják csökkenteni.