A cyber-szenvedélyek rabjai nem kímélnek időt és energiát, ha a hálóról van szó © Marton Szilvia

A New Scientist című angol tudományos folyóirat kigyűjtött az angliai Nottingham Trent egyetem kutatójának  tanulmányából egy tucatnyi újsütetű világhálós szenvedélyt, amelyek elnevezése gyakorlatilag lefordíthatatlan.
 
Néhány példa:
Wikipediholic - a Wikipedia hatalmas világhálós lexikon, amelynek szerkesztése, javítgatása is szenvedéllyé válhat. Dan Cosley, az amerikai Cornell egyetem pszichológusa 2400 olyan személyt talált, akik több, mint 4000 szócikkbe javítottak bele. A rekordot valószínűleg egy kutatási berendezésekkel foglalkozó kanadai kereskedő, Bryan Derksen tartja, aki egyedül 70 000 alkalommal nyúlt már bele a Wikipedia tartalmába.
 
Egosurfer - a világhálón barangoló embernek az a fajtája, akit betegesen érdekel, hogy saját egója mennyire van jelen a világhálón. Ilyen az újságíró, aki állandóan a keresőgépeket kérdezi, hogy cikkeit hányadik helyen állnak a népszerűségi listán, vagy a naplóíró, aki betegesen számolja olvasóit.
 
Photolurking - ezek a szenvedélyes fénykép-nézegetők, például másoknak a világhálóra kitett esküvői fotóin révedezve álmodoznak. Haliyana Khalid és Alan Dix, a brit Lancaster egyetem viselkedéskutatói számtalan ilyen embert találtak.
 
Cyberchondriac - a magában minden betegséget felismerő hipochonder világhálós megfelelője. Képtelen elszabadulni az egészségügyi témájú honlapoktól.
 
Crackberry - modern menedszer, aki családtagja temetésén is csak azt nézi, hogy mobiltelefonjára nem érkezett-e mail az Amerikában népszerű BlackBerry mobilos levelezőrendszerről.
 
Infornography - amikor valaki betegesen habzsolja és szórja az információt.
 
Google-stalker - aki állandóan kutatgat a Google keresőben ismerősei után, akikről sok mindent meg lehet tudni a hálón anélkül, hogy kockáztatni kellene a személyes találkozást. Első randevú előtt-után is szeret tájékozódni...
 
Blog streaking - a bloggerek (internetes naplót írók) betegesen kitárulkoznak a hálón, olyan személyes részleteket elárulnak, amelyeket nagy tömeg előtt aligha mondanának ki hangosan. Pam Briggs,a  brit Northumbria egyetem pszichológusa azon a véleményen van, hogy az arckifejezések és a testbeszéd hiánya miatt esnek szóbeli túlzásokba az emberek. Szerinte a világhálós viselkedés visszahat a személyesre, és az illetők egyre inkább mernek különcködni a weben kívül, a valós életben is - olvasható a New Scientist című angol tudományos folyóirat online kiadásában.