Természetesen az úszókról van szó, hiszen a két vízilabda csapatról, a kézilabdázókról, szóval a csapatsportágak magyar résztvevőiről fölösleges megállapítás lenne a címbéli.
Úszócsapatunk van és ez nagy szó! Mert évtizedekig nem volt. Hatalmas úszóegyéniségek jelentették a magyar úszást: Egerszegi, Darnyi, Kovács Ági, Szabó „Joe”, Czene Attila, még sorolhatnánk (bár nem túl hosszan), és mert a legnagyobbak „álláshalmozók” voltak, szép számban gyűltek az érmek, meg, a soha sem hivatalos, olimpiai pontok.
Széchy Tamás nagy korszaka volt ez, akinek nem túl nagy létszámú „laboratóriumában” teremtek meg a nagy nevek, érlelődtek a nagy sikerek. A Mester szelleme ma is ott él az úszók között, tanításait tovább éltetik legjobb tanítványai, de a központosítás megszűnt. Mára meghaladja tízet a kisebb-nagyobb méretű és létszámú, de jelentőségében mindenképpen fontos, vidéki úszóközpontok száma. Ez pedig nemcsak a sportoló létszámot jelenti, hanem a megfelelő infrastruktúrát is! Még a legnagyobb Széchy-korszakban is volt, nem is egy, „lyukas” száma úszósportunknak, vagyis olyan, amelyben nem játszhattunk komoly nemzetközi szerepet. Már nincs. (Még az oly sokáig idesorolható 50,100,200 méteres férfi és női gyorsúszás is ma már olyannyira felzárkózott, vagy éppen arra tart, hogy mindkét nemben váltót is indítunk, valós döntős eséllyel!). A nagy és kedvező változás, elsősorban egy halkszavú, önmagát egyáltalán nem mutogató, a sportág sikereiben tagadhatatlan oroszlán részét soha nem emlegető, alig 70 éves fiatal embernek, Kiss Lászlónak köszönhető. Ő teremtett és teremt összhangot szerte az országban működő edzők között, ő őrzi meg a néha nehezen védhető békét, ő a kohéziós erő, amely csapattá kovácsolta a legjobb magyar úszókat.
Vizsgázik most ez a csapat. Igazolnia kell, hogy nem véletlenül szereztek 26 Európa-bajnoki érmet legutóbb, hogy méltán alkotják 32 fővel – kimagasló létszám - a teljes magyar sportolói küldöttségnek lényegében egyötödét!
De vizsgázunk mi is, tisztelt sportszerető, egészen pontosan a magyar sportért rajongó, közönség. A csapat vizsgája persze fontosabb és nehezebb. A világ csaknem 200 nemzetének 950 lényegében legkiválóbb úszója között kell bizonyítaniuk, hogy amikor a feladat a legfontosabb, a tét a legnagyobb, képesek minden eddigi eredményüket felülmúlni.
Mert most erről van szó, nem többről. Hogy mire elég mindez helyezésekben, érmekben kifejezve, azt a világ sportjának jelenkori fejlettsége, az olimpián csúcsra járatott versenysport körülményei közt képtelenség bizonyossággal megállapítani. Nem is lehet feltételül szabni.
És ez lesz a mi vizsgánk is, tisztelt Mi Mindannyian! Hogy felfogjuk, tudomásul vegyük, ebben a most már joggal gigászinak mondható olimpiai versengésben, minek mennyi a valós értéke. Ha képesek leszünk rá, hogy így gondolkodjunk, könnyen kimondható, játszva megjósolható, hogy ebben a csapatban nagy-nagy örömünk lesz.
A megnyitót követő napon például, vagyis július 28.-án, mekkora boldogsággal ünnepelhetjük a szívünknek egyik legkedvesebbet, Cseh Lacit, aki bízvást döntős lesz 400 méter vegyesen (Verrasztó Dáviddal, a közeli jövő nagyjával együtt), és este már 4.10-en jóval belüli eredménnyel ünnepelhetjük. Hogy hányadik helyért, milyen éremért? Ki tudhatja ezt Phelps és Lochte, a két amerikai zseni jelenlétében? De élete legjobbjával – reméljük. Ha ez aranyat, ezüstöt, vagy bronzot ér, örüljünk, mert jogos! Ahogyan élete legjobbját várjuk Dávidtól is. De halmozhatjuk az örömöket már korábban is, hiszen a szép Jakabos Zsuzsi és a bájos Hosszú Katinka szintén ott lesz a későbbi döntőben. Emlékeznek még? Hargitay, Darnyi és évek óta Cseh Laci….ez még mindig a mi számunk is, nemcsak Phelps és Lochte diadala.
Másnap már úszik Kozma Dominik, és a 4x100-as férfi gyorsváltó. Ez már szinte a riói csapat. Kapás Boglárka sem kevésbé az 400 gyorson, ahogyan Bernek Péter és Biczó Bencze is 2016-ban már prím szólamot játszhat, de itt is legjobbját írhatja ki majd a tábla. Hát Risztov Évi, aki bravúros bűvész trükkel vívta ki Londonra a jegyét: előbb hosszan eltűnt, majd hirtelen varázslattal újra itt van. Már a neveket sincs igazán felsorolni helyem. Gyurta Dani, aki szerintem mostanra Kitajimának lett Phelps-sze, a 4x100-as női gyorsváltó (!) ismét egy nagy lelemény, hisz 60 éve már, hogy Novák Éva,Novák Ilonka, Szőke Kati, és Temes Judit vitték az aranyat. Most meg ott van egy remek 4x200-as női gyorsváltó is! Hát az „ajkai remete”, Kis Gergő?! Figyeljék nagyon, mert ebben a fiúban egészen különleges erő lappang.
Van tehát egy csapat! 32 ifjú hölgy és fiatalember, akikért itthon a szék karfáját szorítjuk, vagy ordítunk, vagy a plafonig ugrálunk. Leginkább mindhármat az adott helyzetnek megfelelően. Az azért csak nem fordulhat elő, hogy ők harminc-ketten, és mi, mondjuk 3 millió-kétszázezren, ne hozzunk össze egy jó maréknyi érmet.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
