A meglehetősen sablonos forma-1-es futamra sikeredő montreali után egy, a nézők által nem kedvelt, rosszul megtervezett pályán kellene Raikkonennek elhallgattatnia a kritikusait.
Nem Hermann Tilke európai (spanyol) versenypályaként megálmodott tengerparti aszfaltcsíkhajlítgatásaival vagy hídjával van bajom, és a futam alatt rendre mutogatott, a teraszon pezsgőfürdőzve szurkoló cicababákat is a cirkusz részeinek tekintem. Azzal van bajom, hogy ha már ez a kis híján 5 és fél kilométeres pályát Tilke úr ilyenre tervezte, ugyan miért nem a legizgalmasabb részhez került célegyenes? A legdrágább jegyeket itt ugyanis nem a leggyorsabb, nem a legizgalmasabb, nem a leglátványosabb, hanem egyenesen a lehető legrosszabb helyre tették. Ott ugyanis - azon kívül, hogy szemben van a boxutca, jobbra, a végtelenben pedig a bejárata, leginkább annyi történik, hogy az autók gyorsan a 2. sebességi fokozatból felfelé váltogatnak (3., 4., 5. majd 6. és akinek kijön a végéig: kis 7., - de ez már rég nem a célegyenesben van, ami egyébként is íves, tehát görbe). A jópénzű Forma-1 megszállott ezen kívül az égvilágon semmit, de semmit nem kap.
Elég minden második évben
Oké, a Forma-1 mára alapvetően tévénézőnek celebrált sporttá alakult át, és aki a helyszínre megy, az vegyen oda jegyet, ahol jól érzi magát, de mi van, ha amúgy maga a valenciai pálya olyan, hogy bár csak 2008 óta tartanak itt versenyt, máris (a jövő évtől kezdve) inkább csak kétévente látja Ecclestone érdemesnek a versenynaptárba írni ezt az 57 körös vonatozást?
Valencia egyetlen izgalmát maguk a pilóták produkálják: két éve Webber, aki Kovalainent hátulról telibetrafálva próbálta meg szétloccsantani saját magát egy, a pályacsík felett kifüggsztett reklámtáblán, akkora hátraszaltót csinált a Red Bulljával, miután kénytelen volt a mezőny végéből nekiindulni a versneynek. Tavaly pedig csak abból lett izgalom, hogy a gumikopás Alonso vesztét, és Kobajashi kérlelhetetlen szamurájvehemenciáját a pályán éppen ott hozta fedésbe, ahol előzni lehet. Ott, a nagyvisszafordítóban, ahol ma délelőtt szinte kivétel nélkül mindneki elfékezte magát, és ott, ahol voltaképpen a célegyenesre fordítónak kellene lennie.
Amúgy a spanyolországi pálya pilótaszemmel izgalmasnak mondható, mert a lehető legnagyobb fékek kerülnek a kocsikra, és mert körönként legalább 60 alkalommal akkor is sebességet kell váltani, ha épp csak felvezető körön van az illető. Nagysebességű egyenesek és a sok betonfal miatt monacói egérfuttatót idézően szűk (vagy annak látszó) szakaszok közt ide-oda kacsázó ívek ... szóval élvezetes is lehet a dolog.
Raikkonen formája
Már ha a pilóta egyedül körözget, mert igazából az 1:40 perc körüli idővel letudható kör, ha valaki beragad egy másik autó mögé, nagyon hosszúnak tűnik. Előzni biztosan csak a pálya kétharmadásnál, 1:10 körül lehet hibázni és kocsit törni szinte bárhol. Valószínűleg Raikkonen fogalmazta meg (ismét) a legjobban a pálya lényegét: aki eredményt akar itt, annak türelmesnek kell lennie a versenyen. Hát ..., futamok óta türelmesen várok arra, hogy a finn villantson valami oylasmit, mint tette azt Bahreinben. A meleg és a pálya adott a higgadt, de következetes győzelemhez. Már csak Raikkonen világbajnoki formája hiányzik hozzá.
Az azonban egyelőre nagyon, mert a jó eredményhez kifejezetten forróságot szomjazó Lotus épp csak befért a mezőny első felébe. Délelőtt Maldonado döngetett igazán jól (1:40,89-es idejével Vettelt, Webbert, Buttont és Alonsót is verte - ebben a sorrendben), de a kolumbiai Williamse a délelőttben ragadt délután is, alig gyorsult (1:40,075), és így a javuló pályaviszonyokat (melegebb idő, egyre jobban felgumizott ívek, lágyabb gumik) jobban kihasználó mezőny fele egyszerűen átlépett felette. Vettel és egy ideig Webber, Schumacher, Rosberg és Alonso is szórta a javuló köridőket, a regnáló bajnok végül azt 1:39,334-ig faragva lett a pénteki nap leggyorsabbja.
Raikkonen 10. és 11. lett, Grosjean 11. és 8. - de mindketten a fél másodperces lélektani határon kívül maradtak. És az se mutat jól Raikkonen felől nézve, hogy a francia volt közlelebb (0,534 mp) az elejéhez. De legalább a szervó rendben volt.
Persze, ez is csak egy szimpla péntek volt, szabadedzés, és bár de la Rosa a meghibásodó kormánya miatt a továbbra is kritikán alul teljesítő HRT-jével úgy állt bele a falba, mint egy nyílvessző, és a Mercedesek sebváltóival is, a Red Bull hátsó részével is matattak egy kicsivel többet a szokásosnál az istállóknál, fennakadás nélkül lebonyolódott minden. Az is, hogy Massa visszakullogott oda, ahol a szezon eddigi rézében is volt (15.) - hol van ez a brazil szárnyalástól?! Mentségére szóljon, hogy Hamilton is csak egy hellyel jutott előbbre, illetve hogy az utolsó fél órában azért a legtöbb élmenő már telitankos, hosszabb etapos szimulációt végzett. Akiben ami van, azt úgyis ráér kihegyezni az időmérőre, holnap délelőtt. Bár ne lenne igazam!
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
