Egy most megjelent könyv új részletek ismeretében írja le azt a helyzetet, ami 2007-ben alakult ki a McLaren Forma-1-es csapatánál, és ami az augusztusi Magyar Nagydíjon tetőzött.
Nem angyal: Bernie Ecclestone titkos élete. Ez Tom Bower új könyvének címe, melyben részletesen foglalkozik Fernando Alonso és Lewis Hamilton 2007-es, egyébként azóta már elég jól dokumentált, csapaton belüli konfliktusával.
A két Forma-1-es pilóta abban a szezonban csapattárs volt a McLaren istállónál, a konflikus alapja pedig az volt, hogy Alonso a Renault-tól már kétszeres világbajnokként érkezett a brit csapathoz, míg az akkor 22 éves Hamilton újoncként.
Ekkor mindenki úgy gondolta (de legfőképp talán maga Alonso), hogy az első számú pilóta vitathatatlanul a spanyol lesz, az újonc pedig „aládolgozik”. Mivel azonban Hamilton túlontúl tehetségesnek és kellően erőszakosnak bizonyult már első évében, a papírforma hamar felborult.
A két csapattárs között a 2007-es szezon során futamról futamra nőtt a feszültség, ami nemcsak a pályán volt érzékelhető, hanem azon kívül is. Egymás elleni harcuk végül az egyéni bajnoki címébe került a csapatnak, hiszen nevető harmadikként az utolsó futamon a finn Kimi Räikkönen szerezte meg a trófeát a Ferrarival.
A konfliktus az augusztusi XXII. Magyar Nagydíjon vált jól érzékelhetővé, amikor az időmérő edzés harmadik részében Alonso olyan sokáig tartotta fel Hamiltont a boxban, hogy a mögötte érkező és várakozó brit már nem tudott mért kört autózni.
A könyv által feltárt részletek szerint Alonso ott és akkor megkérdezte a csapatfőnöktől, Ron Dennistől, hogy Hamilton autójából tényleg kifogyott-e az üzemanyag. Később a spanyol pilóta meg is fenyegette Dennist, hogy terhelő bizonyítékokat küld e-mailban a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) részére, ha nem kezelik a McLarennél első számú pilótaként.
A csapat és Alonso útjai szezon végén külön is váltak, Hamilton azonban még ma is a McLaren pilótája, 2008-ban megnyerte a világbajnokságot.
Márton ikrek: Ha az edző eléri a gyerekeknél, hogy higgyenek magukban, az az egész életüket elkíséri
Az egyikük a taekwondo első magyar női világ-, a másikuk olimpiai bajnoka. Egypetéjű ikrekként úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, befejezik egymás mondatait. De míg az egyikük taktikus, és néha kicsit talán túl is gondolja a dolgokat, a másikuk csak megy előre, és elsősorban az erejében bízik. Márton Luanával és Vivianával beszélgettünk.