A gépezetet csak harminc percig - június 12-én este fél kilenc és kilenc között - működik akadozva Dél-Afrikában. Egy 0-0-ás félidőt követően Peter Crouch duplájával és Rooney tizenegyesével 3-1-re sikerül legyőzni az Egyesült Államok csapatát. Az angolok számára utoljára 1982-ben indult ilyen szépen a vébé, akkor a franciákat sikerült ugyanilyen arányban legyőzni a nyitó körben.

A folytatásban Algéria ellen szusszanhat az Ashley Cole - John Terry - Glenn Johsnon védőtrió, igaz, a támadósor nem úgy működik majd, ahogy azt a szurkolók és Fabio Capello szövetségi kapitány várja. Veszélyben ugyan egy percig sem forog Robert Green kapuja, de a játékosoknak a vártnál jobban meg kell izzadniuk a gólokért. Rooney passza után Emile Heskey aztán a 63. percben bizonyítja, hogy nem hiába éli 32 évesen sokadvirágzását, majd húsz perc múlva Steven Gerrard távoli bombája talál utat az algériai védők között a hálóba.

A továbbjutás ezzel el is dől, Anglia fellélegezhet - igaz, ennél könnyebb csoportba nem is lehetett volna kerülni. A harmadik csoportmeccs mégis csalódást okoz, hiszen a története második világbajnokságán szereplő Szlovéniával csak 1-1-et játszik a csapat, sőt a vezetést is szomszédaink szerzik meg. Rooney kisebb húzódást szenved egy csúnya belépőnél, így végül nem ő, hanem Aaron Lennon menti meg a szigetországot a csúfos vereségtől: egy rövid szóló után a tizenhatos sarkáról mattolja a szlovén kapust.

Lampard és Gerrard a németek ellen: a tökéletes középpálya

AP

Két nap pihenő után, a június 26-ai nyolcaddöntőben aztán újra találkoznak az örök rivális németekkel, akik csupán a második helyen végeznek csoportjukban a Szerbiának szurkoló főszerkesztő-helyettes e cikkbe is átnyúló fantáziálásának köszönhetően. Ezúttal azonban nem ismétlődik meg a 1996-os drámai Európa-bajnoki elődöntő (akkor a németek jutottak tovább tizenegyespárbajban). Bár mindenki hatalmas összecsapásra számít, napokig erről cikkezik a sajtó is, Jermain Defoe és Rooney góljaival sima 2-0 lesz a vége. Bár nincs a csapatban a sérült Rio Ferdinand, Anglia védelme évek óta talán sose működött ennyire olajozottan, Steven Gerrard és Frank Lampard pedig talán még sosem értette meg ilyen jól egymást a középpályán.

A negyeddöntőben újabb európai csapat kerül szembe Fabio Capello tanítványaival: a Raymond Domenech vezette francia válogatott. Bár világbajnokságon utoljára csak a már említett 82-es csoportmeccsen találkozott a két csapat, a 2004-es Európa-bajnokság első csoportmeccsén 2-1-re győztek a franciák. A reváns sikerül, ugyanilyen arányban most az angolok jönnek ki győztesen. Frank Lampard még az első félidőben válaszol Djibril Cissé találatára, majd Steven Gerrard védhetetlenül belövi Hugo Lloris kapujába azt a vitatható tizenegyest, melyet Rooney három védő általi eltüntetése révén kapnak. Domenech mégsem lép a franciáknak vébét nyerő Aimé Jacquet, és Eb-trófeát szerző Roger Lemerre nyomdokába...

Boulahrouz belépője után Crouch alig bír felállni

AP

Angliát ezen a vébén a döntőig csak európai csapatokkal hozza össze a sors az egyenes kieséses szakaszban, következhet tehát Hollandia és az elődöntő. Ez a vébé eddigi legkeményebb meccse, és bár mindkét csapat abszolút támadó futballt játszik, egyetlen gól dönt a döntőbe jutásról. André Ooijer egyetlen egyszer hibázik a meccsen, akkor viszont csúnyán lemarad Joe Cole-ról, aki üresen maradva betör a tizenhatoson belülre, laposan középre ad, Peter Crouch pedig jókor van jó helyen, nem utolsó sorban pedig jókor és jól ér labdába. Jöhet a robottánc. Az öröm csak azért nem teljes, mert a válogatottba visszakerült Khalid Boulahrouz eddigre teljesen felépül és ott folytatja, ahol 2006-ban abbahagyta: lerúgja a gólszerzőt (a védő 2008-ban is ott volt az Eb-n, de akkor láthatóan visszavett magából). Döntő a Tottenham csatára nélkül.

Döntő, július 11., Johannesburg, több mint 90 ezer szurkoló a tavaly felújított Soccer Cityben. Az utóbbi évtizedek legjobb vb-döntője, különösen azoknak, akik Anglia végső sikeréért szorítanak, bár ezt a félidei szünetben még nem lehet megmondani. A 8. percben Lionel Messi bohócot csinál John Terryből és Glen Johsonból, a félidő előtt pedig ezt megismétli csapattársa, a Bajnokok Ligája-győzelem után bombaformáját megőrző, addigra 31 éves Diego Milito is. 0-2- a félidőben, sima argentin győzelem van kilátásban.

Nem tudni, mit mond Fabio Capello az öltözőben, de a második játékrészben a csereként beküldött Ledley King úgy eltünteti Messit, mintha pályán sem lenne. Egyre nehezebb tartani Rooneyt is, aminek Walter Samuel sárga lapja és egy tizenegyes a vége, amit Gerrard értékesít. Maradona kapkodni kezd az argentin kispadon, számára túl korán jött ez a szépítő gól, és nem tudja, visszaálljon-e védekezni, vagy támadásra ösztökélje tanítványait. Mielőtt megnyugodna a dél-amerikai csapat, Shaun Wright-Phillips szögletből gyönyörűen varázsolja Rooney fejére a Jubilanit, a vébé labdáját, ezzel 2-2- az állás a mérkőzés 74. percében.

Gerrard és Rooney: ki rúgja a tizenegyest? Gerrard fogja rúgni. A hálóba

AP

Az utolsó negyedórában már mindenki a hosszabbítást várja, ami el is jön, és ahol az angolok feltűnően tizenegyesekre játszanak, míg az argentinok újra ás újra megpróbálják eldönteni a meccset. De erre a kétszer tizenöt perc nem elég, jönnek a tizenegyesrúgások. Amilyen nagy csata volt maga a meccs, annyira sima a büntetőpárbaj. Argentin részről két fiatal titán, Ángel Di María és Gonzalo Higuaín is hibázik, közben pedig mindegyik angol belövi a maga tizenegyesét. Ezzel 1966 után ismét Anglia nyeri a világbajnoki trófeát, története során a másodikat.

Fabio Capellónak a csillagokat is leígéri az égről az angol szövetség, csak maradjon kapitány, ő pedig rövid gondolkodási idő után újra a válogatott kispadját választja. A választás nem túl bölcs, hiszen a 2012-es Európa-bajnoki kudarc után úgyis mennie kell, csak akkor már az érdemei sem annyira aranyozzák be az emlékét. Az angol futball ismeretében ennek a vb-győzelemnek elégnek kell lennie újabb 44 évig.

Vincze Szabolcs

Ön is Angliának szurkol? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!