Foci Kovács Zoltán (Az ÉS főszerkesztője) 2012. november. 08. 14:46

Kovács Zoltán: Focisták és milliárdok

Lehet a stadionokat építeni rogyásig, vásárolni boldog-boldogtalant, egyszer minden állami pénz meg tao és minden elvtelenül és igazságtalanul kiosztott lé elfolyik. Ez világos, mint a nap. Az ÉS főszerkesztőjének írása a focipénzekről.

Érdekesen nyilatkozott Kanta József nemrégiben, amikor a Videoton elleni MTK-győzelem után a Sport Plusznak kijelentette, hogy „legjobban az összevásárolt, milliárdos gárdák ellen akarjuk megmutatni”. Hogy – gondolom – nyomatékot adjanak a milliárdos csapatok elleni kiemelt akaratnak, egy héttel később bemutatták, hogy szociálisan mennyire érzékenyek, ennek megfelelően a szegények ellen már nem annyira motiváltak: döntetlent játszottak a Siófok ellen, és simán kikaptak 3-0-ra a Szombathelytől. Jött a meglehetős szerényen eleresztett Kecskemét (1-1), majd a Paks elleni 0-0.

MTK-öröm: 4-2-re verték a Fradit
MTI / Beliczay László

Aztán megint vérszemet kaptak – gondolom – azért, mert megtudták, hogy a Fradi közel kétmilliárdból gazdálkodik, és le is gyűrték őket 4-2-re. A meccs egy részében túl sok közük nem volt az egészhez, de mint tudjuk, gólt akkor kell rúgni, amikor nagy szükség mutatkozik rá, a vége 4-2 lett. „A gazdag csapatok elleni dac a legfőbb motivációs tényezőnk, akik tízszeres pénzt keresnek, azok ellen még jobban hajtunk” – mondta Kanta, és ha jól látom, akkor két sima meccs jön. Érkezik hozzájuk a Győr – pénz van –, és mennek Debrecenbe – ott is –, legközelebb, három fordulóval később a Kaposvár ellen lesz rázós. A cikk szerint (november 2.), az MTK-ban 200-300 ezer forintért játszanak, ennyiért Fehérváron vagy az Üllői úton le se vetkőznek a jó képességű futballisták. Hogy aztán miért nyer mégis az MTK, azt nem tudni.

Garami mehet, Koeman jöhet

Garaminál azért érdemes két szóra megállni, mert egyike azoknak a hazai futballszakembereknek, akinek a tudását és szakmai alkalmasságát a magyar futballvezetés elintézte egy vállveregetéssel: 1987 őszén öt meccsre megbízták a válogatott vezetésével. Öt meccsből kettő barátságos volt, három selejtezőn hat pontot szereztünk, megvertük Görögországot és Ciprust, kikaptunk Varsóban Lengyelországtól. Aztán megköszönték neki, soha többé a válogatott környékére nem került, igaz, 2008-ban az év edzője lett.

Garami József
MTI / Kovács Tamás

Most, hogy az MTK-val szalad a szekér, a nézőtéren már azt rebesgetik, megint megköszönik neki, a vezetőség állítólag kinézte a magyar futballal egyszer már semmire sem jutó Erwin Koemant. A voetbalzone.nl nevű portál szerint a holland szakember és mostani csapatának útjai nyáron elválhatnak, és miután az MTK 2008 óta nem nyert bajnokságot, és most sem valószínű, feltehető, hogy Garamit a Magyarországot egyébként nagyon kedvelő Koeman váltja.

Megjegyzem, 2008 óta elég sok csapat nem nyert bajnokságot, ráadásul az MTK egy évet a második vonalban húzott le, aki tehát valamit is lát a magyar futballból, annak ez nem indok. De mindettől függetlenül az MTK pillanatnyilag újoncként és a magyar mezőnyben üdítő színfoltként összesen egyetlen sztenderd idegenlégióssal azonos pontszámmal áll a Debrecennel, és csak gólkülönbséggel harmadik. Elborzasztó belegondolni is, mi lesz itt, ha megjelenik egy lássuk be, meglehetősen sikertelen tréner: először is, kirakja az akadémistákat, akik mégiscsak a magyar futball egyetlen lehetőségét jelentik, hoz néhány pocakosodó profit, majd panaszkodni kezd, hogy nincs pénz, és nincs motiváció. A válogatott edzőjeként az egyik legkudarcosabb figura, aki föltűnő sikertelensége mellett még azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy a válogatottban látványosan mellőzte az élete legjobb formáját mutató Gerát. (Gerának döntő szerepe volt abban, hogy a Fulham bejutott a 2009–2010-es Európa-liga döntőjébe, csapatánál pedig megválasztották az év játékosának).

Ennyit az MTK-ról meg a pénztelenségről.

Bemutatják Rudolf Gergelyt

Most egy keveset a pénzbőségről. Itt van Rudolf Gergely, aki szeptember 13-án bemutatkozott a sajtó képviselőinek – és rajtuk keresztül a diósgyőri szurkolóknak, miután leigazolta őt a DVTK. Rudolfot a Hunguest Hotel Palotában mutatták be, Leisztinger Tamás klubtulajdonos és Dudás Hunor, a DVTK-t működtető Diósgyőr FC ügyvezető igazgatója társaságában. „Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ekkora kaliberű játékost sikerült leigazolni – mondta Dudás Hunor. Hosszú időre volt szükség, hogy siker koronázza erőfeszítéseinket.”

Rudolf Gergely és Leisztinger Tamás
MTI / Vajda János

Hat nappal (!) ezután Rudolf Gergely átesett az orvosi vizsgálaton. Föllélegezett tulajdonos, ügyvezető, moderátor, szurkoló: rendben vannak a leletek, már a hétvégén pályára léphet a miskolci együttesben. Mint tudjuk, a debütálás a mai napig várat magára, valószínű, hogy átcsúszik jövőre. Ha ugyan. A csatár sem a nyolcadik, sem a kilencedik, de még a tizenharmadik meccsnapon sem volt bevethető állapotban.

A 26 éves támadó sérülésekkel teli kálvária után tér haza a nyár elején, miután kölcsönszerződése lejár a görög Panathinaikosznál. (Ahol egyébként sorozatos sérülései miatt utoljára április 22-én lép pályára.) Rudolfot még egyéves szerződés köti a Genoához, ahol azonban nem tartanak rá igényt, s a csatár végül felbontja szerződését az olaszokkal. Idehaza jobb híján az NB II-es Nyíregyháza edzéseit látogatja – bár ez sem igaz, hiszen a hírek szerint néhány alkalommal megfordul a gárda konditermében, de egyébként egyedül edz. (Ekkor egyébként fájós vádlijáról érkeztek hírek.) Felmerül, hogy Rudolf esetleg Oroszországba igazol, majd még néhány külföldi csapatnevet bedobnak vele kapcsolatban – amiből azonban semmi sem lesz. A Debrecen BATE elleni BL-meccsét Szima Gáborral együtt nézi, ám hogy nem lesz a DVSC játékosa, azt állítólag a havi 25 ezer eurós, azaz 7 millió forintos igénye akadályozza meg.

Diósgyőr, ahol szeretnek fizetni a semmiért

„Valóban több ajánlatom volt, de úgy gondolom, a legjobbat választottam. A Diósgyőr mindent elkövetett, hogy megszerezzen, ez számomra is vonzó volt. Arról nem beszélve, hogy Sisa Tiborral többször is leültünk, és ő biztosított arról, hogy erős csapat körvonalazódik, hosszú távon nagyon jelentős célokkal.” A Blikk közben megszellőzteti, hogy a játékos 30 ezer euró, mintegy 8,5 millió forintos havi fizetésért írt alá, amivel kapcsolatban Leisztinger Tamás tulajdonos is csak annyit közöl: „Új költségvetést kellett készíteni.”

A 7. forduló előtt Rudolf türelmet kér és kap. „Biztos, hogy kell egy kis idő ahhoz, hogy formába lendüljön” – magyarázza Sisa Tibor a boon.hu oldalon. A 8. forduló előtt: Rudolf maga kéri, hogy ne szerepeljen, a következő héten a Diósgyőr a Paksot fogadja.

De Sisa Tibor már pénteken elárulja, hogy Rudolf ezúttal sem játszik: „Rudolf maga kérte, hogy még ne jelöljem se a kezdőcsapatba, se a cserék közé. Utol akarja érni magát. Aztán Rudolf a Sport Tv-ben arról beszél, hogy a két hét múlva esedékes, Üllői úti találkozón már játszana. A 9. forduló előtt egy nappal a Fradi-meccs előtti edzésen megsérül. A 10. forduló előtt Rudolf combizom-húzódást szenvedett. Bízom benne, hogy hamarosan rendelkezésünkre áll – mondja Sisa Tibor, aki időközben az Orosháza elleni MK-mérkőzésen, valamint, az Eger elleni Ligakupa-találkozón sem küldhette pályára Rudolfot.

Azóta sem játszik. Sisa Tibor már alig nyilatkozik, Rudolf annyit mondott a Sport Plusz riporterének, hogy nem mondhat semmit, Dzurják Csöpi (a Diósgyőr pályaedzője) meg azt, hogy nem beszélhet, nem akarja megütni a bokáját.

MTI / Vajda János

Valami nyilván nem stimmel, de közben megszólal a csapatában kispadra szoruló, és így lassan hazakészülődő Juhász Roland, aki úgy nyilatkozik, nem lenne rossz, ha többen is hazatérnének, sőt híre megy, hogy a tél meg a hideg közeledtével Dzsudzsák is ilyenen töri a fejét. Még aznap éjjel körvonalazódik az új ideológia: Nyergelj, fordulj! Most már nem az a fontos, hogy játékosaink erős csapatokhoz kerüljenek, az új verzió szerint „az a legfontosabb, hogy a játékosok hétről hétre erős tétmérkőzéseken szerepeljenek, mert az sokkal hasznosabb a válogatott számára, mint ha a keret tagjai egy erősebb bajnokságban rendszerint a kispadon ülnek”. Majd hozzáteszi, amit már nem kellett volna: „Rudolf számára Diósgyőrben olyan feltételeket tudtak garantálni, hogy érdemesnek látta hazatérni, hogy újra felépítse, piacképessé tegye magát”.

Ha szabad, idézném, mit írtam erről szeptember közepén ugyanezeken az oldalakon, nem tudom, hogy a szakma mit nem látott ezen: „Bevallom, ebben komoly ellentmondást látok. Rudolf teljesen lerobbanva hazajön – nem is képes játszani, 'a számára garantált megfelelő feltételek dacára' ő maga kéri, hogy hagyják ki a kezdőből, majd a magyar futball sokak által szopott mellén, magát újra felépítve, piacképesen távozik. Valaki elmondhatná, hogy – Rudolf kivételével – ez az üzlet kinek jó. A magyar futballnak bizonyosan nem, mert amint látom, azt úgy használja a futballista, mint egy fekpadot, aztán hogy felépítette magát, megy vissza koptatni valamelyik külföldi középcsapat kispadját, de – ezt is Egervári mondta –, ez nem jó. Nem is.”

De még mindig nem tudni, mi ez az egész Rudolf-ügy, ha csak az nem, hogy Diósgyőrben szeretnek fizetni a semmiért. Rudolf havi fizetéséért az MTK komplett csapata három meccset játszik.

Nem a piac diktál, hanem a politikai kapcsolatok

Itt természetesen fölvetődhet a kérdés, hogy mi közöm hozzá, ki milyen pénzért nem játszik? Az a baj, hogy a magyar futball nem önfenntartó, és lehet ugyan átfolyatni meg csöpögtetni pénzeket, de majd csak akkor nem lesz hozzá kívülállóknak semmi közük, ha a csapat eltartja magát a bevételekből, úgymint belépők díja, hirdetési bevétel és közvetítési jogok. Ma ilyen klub Magyarországon nincsen, és amíg egy sportág akármilyen törvény alapján is, szívja a költségvetést, addig ez a kérdés bármikor föltehető kérdés marad, erre normális országokban nem az a válasz, hogy nincs köze hozzá senkinek, hanem számokat kell mondani.

Rudolf nyilván valakinek a pénzén nem focizik, a többiek pedig nyilván mások pénzén fociznak. De a tulajdonosok jelentős része is áltulajdonos, nem a piac diktál, hanem a politikai kapcsolatok. Ez az igazi rendező erő, oda megy a hirdetés, oda megy a támogatás. Abszolút igazságtalan. Nem az, hogy valaki sokat keres, a másik meg keveset, az egyik nyolcmillióért nem focizik, a másik meg háromszáz bruttóért hajt, hanem az, hogy úgy csinálunk, mintha ez valamiféle piaci törvényszerűség szerint történne. Nem aszerint történik. Sőt, amíg nem a saját bevételek tartják el a sportágat, addig nem is lesz itt semmi. Lehet a stadionokat építeni rogyásig, vásárolni boldog-boldogtalant, egyszer minden állami pénz meg tao és minden elvtelenül és igazságtalanul kiosztott lé elfolyik. Ez világos, mint a nap. Márpedig, ha ez így van, akkor a szerénység és az őszinteség a legkevesebb, ami persze, intelligencia kérdése.

Vállalkozás Gyükeri Mercédesz, Rácz Gergő 2024. december. 29. 17:30

Ahol a rizs az isten és perui a spárga: a Nobuban jártunk

Lehet variálni egy felső polcos étteremlánc menüsorában, vagy az főben járó vétek? Honnét tudja egy ázsiai kulináriát szolgáló étterem beszerezni az alapanyagait Budapesten, és hogy lesz a megoldás végül Spanyolország? Ezekről és sok másról faggattuk a Nobu Budapest séfjét, Schreiner Gábort, közben azt is megkérdeztük, hogy a halak filézése közben milyen gyakran vágja meg a kezét.