A háborús hangulat sem tette tönkre a koreai házasságbizniszt
A háborús fenyegetések, valamint a Phenjan és Szöul közötti bizalmatlanság ellenére virágoznak a koreai házasságközvetítő irodák: tíz ügynökség verseng azért, hogy ki tud több nászt nyélbe ütni az északiak és a déliek között.
"Egyik ügyfelem sem foglalkozik komolyabban a két Korea közötti politikai helyzettel. Az ő életük központi kérdése az esküvő" – magyarázza Hong Szung Vu házasságközvetítő.
Hong 2006-ban egy válással a háta mögött Szöulban megismerkedett egy észak-koreai nővel, aki elmenekült hazájából. Bár Hong rövid ideig gyanakodott, hogy az asszony akár kém is lehet, legyőzte kezdeti ellenérzését, és ma már boldog házasságban él vele. Sőt, körülbelül 400 dél-koreai férfi is neki köszönheti boldogságát, hiszen Hong ügynökségén keresztül találtak észak-koreai feleséget maguknak.
A házasságközvetítés nagy múltra tekint vissza Koreában, de az észak-déli frigyeknek vannak egészen új, különleges oldalhajtásai.
Hatvan évvel a Koreai-félszigetet megosztó háború után a két állam között hivatalosan még mindig nincs béke, ahogy határokon átívelő mindennapi kapcsolat sem létezik. A lappangó feszültségek pedig időről időre válsággá fokozódnak, ahogy az az elmúlt hetekben is történt, amikor Phenjan atomcsapással fenyegette meg szomszédját.
Hongot azonban mindez nem érdekli. "Mindegy, mivel fenyegetnek az északiak, én a saját dolgommal foglalkozom, azaz férfiakat és nőket ismertetek meg a szerelemmel" – mondja.
A valóságban persze inkább a gyakorlati megfontolás, mint a romantika vezérli ezeket a házasságokat. 1953 óta körülbelül 25 ezer észak-koreai menekült el hazájából, többségük a kilencvenes évek közepén az éhínségek miatt távozott. A menekültek hetven százaléka nő: mivel a férfiakat szigorúbban ellenőrzik, nekik nehezebb megszökniük.
A kapitalista, versenyközpontú délen a gyakran képesítés nélkül érkező észak-koreai nők élete nem leányálom. Sokuk számára a házasság az egyetlen út a felemelkedéshez. "Nem ajánlanám senkinek, hogy egy másik menekülttel kösse össze az életét, ha egy egészen új életet akar kezdeni délen" – hangsúlyozza Csoj He In, aki 2009-ben hagyta el Phenjant. "Sokkal gyorsabban tanulok és illeszkedek be így, hogy déli férfihez mentem feleségül" – árulja el.
A dél-koreai férfiak leginkább azt értékelik a menekültekben, hogy kisebbek az elvárásaik. A városokra jellemző villámgyors gazdasági fejlődés miatt egyre kevesebb dél-koreai nő akar az unalmas vidéken élni, vagy megelégedni a feleség hagyományos szerepével. Emiatt egyre több dél-koreai férfi inkább Vietnamból vagy a Fülöp-szigetekről hoz magának asszonyt.