Budapesten július 20-án "ribisétaként" hirdették meg a nemzetközi slutwalk-mozgalom hazai verzióját, melyen körülbelül száz szimpatizáns fejezte ki a hímsovinizmussal és a szexuális zaklatással szembeni ellenérzéseit. A sétát nem zavarták meg ellentüntetők, az interneten azonban indulatos szócsaták követték az eseményt.
A "Kamionosok és kurvák" bulira többen öltöznek fel "ribancosan" a partiarcok, mint a tegnapi "ribisétára". Bár az előbbinél kötelező dress code a prostis gardrób, az utóbbinál csak ajánlott, így csupán páran merték bevállalni tegnap kora este a kihívó öltözéket. A két szervezőn kívül csak néhány résztvevőn láttunk szakadt neccharisnyát és ágyékot takaró minit, a többi, körülbelül száz felvonuló javarészt farmerben, lezser pólóban vonult végig a Deák tértől a Vörösmarty téren át a Váci utcán, fel az Astoriáig majd vissza a Gödörhöz, miközben azt skandálták: "A nem az nem!".
Luvnya-kiáltvány
Bár a Facebookon majdnem ötszázan ígérték, hogy részt vesznek az eseményen, a szervezők pedig kétszáz "ribire" számítottak, a síppal-dobbal felszerelt százas társaság így is nagy csinnadrattával vonult. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet magukra és az ügyre: nem csupán a nemi erőszak fizikai, hanem annak verbális megnyilvánulásának helytelenségére. A magyar mozgalom úgynevezet luvnya-kiáltványában leszögezik ugyanis:
A NEM AZ NEM…… akkor is, ha mély a dekoltázsom, ha rövid a szoknyám, ha sötét van, és senki sem látja, ha mindenki mással lefekszem, ha részeg vagyok, ha szép vagyok, ha ronda vagyok, ha a szexiparban dolgozom, ha a főnököm vagy, ha rendőr vagy, ha a pasim vagy, ha a rokonom vagy, ha egy széparcú fiú vagyok, ha tegnap együtt töltöttük az éjszakát, ha egy hotel szobalánya vagyok, ha a Nemzetközi Valutaalap elnöke vagy, ha nagyon gazdag vagy, ha ezelőtt mindig igent mondtam, ha te úgy gondolod, hogy igent jelent.
A felsorolt esetek a magyar "ribik" szerint jól jellemzik a társadalom szexuális zaklatáshoz való szemellenzős hozzáállását, és megnevezik azokat a kibúvókat, melyek révén a nemi erőszak megítélésében összemosódik az áldozat és a támadó felelőssége. Sokkal több "minősített" esete van tehát a zaklatottak hibáztatásának, mint a kihívó öltözék - világítottak rá a "ribiséta" utáni kerekasztal-beszélgetés vendégei - Indries Krisztián pszichoterapeuta, Szabó Mónika szociálpszichológus, Wirth Judit jogász és Spronz Júlia, a PATENT Egyesülettől.
A diskurzusban szó esett a magyar feminizmusról is, mely a részt vevő, magukat feministának illetve profeministának valló szakemberek szerint itthon szitokszónak számít, és a társadalom nagy hányadából megvetést vált ki. Ugyanúgy, mint a szexuális zaklatással kapcsolatos jogvédők, erre pedig nem csak az a felmérés szolgál bizonyítékként, mely szerint nálunk az emberek 32 százaléka úgy gondolja, hogy azok a nők, akiket megerőszakolnak, felelősek abban, hogy áldozattá válnak, hanem azok a netes ellenaktivisták is, akik becsmérlő kommentekben véleményezték a "ribisétát" és annak létjogosultságát. Néhányan azzal fenyegetőztek, maguk is szívesen elmennek a felvonulásra, és nem csak verbálisan fogják bántalmazni azokat, akik "ribiskednek".
Voltak, akik visszafogottabb véleményüknek adtak hangot a magyar slutwalk blog fórumán. Egyikük arra próbált választ találni, vajon a kirívóan öltözködő nők mit szeretnének elérni a korántsem kényelmes gardróbjukkal: "Erőszakra nincs mentség. Ez tény. Ugyanakkor, bár nem vagyok nő, el nem tudom képzelni, hogy egy magassarkú és egyéb hasonló 'szexi' cucc valóban kényelmes. Akkor miért is hordja? Nem azért, mert figyelmet akar felkelteni? Vagy mit szólnának ezek a nők, ha mondjuk senki nem nézne rájuk, sőt minden férfi elfordítaná a fejét. Erős a gyanúm, hogy zokon vennék" - vélekedik a kommentelő. Egy másik továbbmegy és azt követeli: tűrjék el a zaklatást, ha nem tudnak "rendesen" felöltözni. A neten tehát felkorbácsolta az indulatokat a parádés mozgalom, a felvonuláson ennek azonban nyomát sem láttuk - egy hőbörgő sem jelent meg a helyszínen.
| Slutwalk |
A slutwalk-mozgalom 2011 elején Torontóban indult, miután Michael Sanguinetti rendőrfőnök a jogi egyetemen tartott januári előadásában azt találta mondani a hallgatóknak, hogy a nők úgy tudják leginkább elkerülni a nemi erőszakot, ha "nem öltözködnek úgy, mint a ribancok". A kijelentés hatalmas felháborodást keltett, és bár Sanguinetti már másnap bocsánatot kért, a hímsoviniszta idea arra buzdított néhány aktivistát, hogy utcára vigye az ügyet. A provokációra maguk is provokatívan feleltek, és a kanadai városban mintegy háromezer "slut"-nak öltözött nő és férfi vonult fel: tűsarkúban, mély dekoltázsú topban, kurta miniben, fehérneműben, büszkén hirdetve a szabad öltözködéshez, illetve a szexuális önrendelkezéshez való jogot. A kezdeményezés futótűzként terjedt az amerikai kontinensen, majd júniusban Európába érkezett, ahol elsőként Londonban és Amszterdamban álltak a sarkukra szimpatizáns nők és férfiak, hogy hirdessék az igét: Az igen igent jelent, a nem az nemet! |
