Szalai Vivien a BORS című lap újságírójaként naponta ad hírt a magyar celebek ügyes-bajos dolgairól, kozmetikai trükkjeiről és szerelmi életéről. A 28 éves bulvármunkásra rámosolygott a szerencse, amikor egy éjjel, diszkófények vibrálása közt tüzet gyújtott Szofinak, a luxusprostituáltnak. Nemsokára szövetséges lett a két nő. A testét áruba bocsátó lány kapva kapott a firkászon, és mindketten úgy vélték, jól járnak a verbális együttműködéssel. Szofi önigazolást nyerhet a bukott nő „irodalmi” megjelenítéseként, Szalai pedig karrierje csúcsára érhet még a harmadik x előtt. Elegendő lesz csak elhinteni annyit: luxus és szex.

A Hamis gyönyör című regény pár hét alatt a könyvmultik toplistájára került, ezzel pedig manapság csak olyan jól bejáratott szerzők büszkélkedhetnek Magyarországon, mint Müller Péter vagy Csernus Imre. A sztorinak jót tett a médiahátszél, a Fábry-show is beharangozta az exkluzív történetet, az igaz vallomást, amellyel állítólag lerántja a duó a leplet az elkurvult magyar celebvilágról, és betekintést ad a sztárok perverzióiba. A vérszemet kapott „pórnép” pedig 220 oldalon át csemegézhet a gazdagok és híresek lelki szegénységén, fellélegezhet, hogy nem is annyira éri meg óránként ezer eurót keresni az AIDS árnyékában és állandó megaláztatások közepette, illetve találgathat, ki lehet az impotens élsportoló, a kispéniszű producer vagy a homoszexuális milliárdos, akinek márványoszlopain orgiák sikolyai tekeregnek, a feszített víztükörbe pedig kokaincsúszdán csobban a pajzán vendégsereg.

De vajon kielégül-e a mások életére kíváncsi érdeklődő? A kecsegtető hívószó, mint a „tabuk nélkül”, az „igazság”, vagy a „leleplezés” annak az újságpapírral kibélelt hatalmas csomagnak a tetszetős masnija, amiben turkálva végül semmit sem találunk. Az állítólagosan igaz történetből sajnos hiányzik minden hitelesség, a szerző pedig magyarázkodik: főhőse szakmájában a diszkréció a túlélés mércéje, nem szabad, hogy bármi kiderüljön, mert akkor Szofi becsukhatja a boltot. Azt az üzletet, amivel állítólag nettó 300 millió forintot keres évente, és amit annyi más ismert híresség is űz.

Szalai tehát tartja a száját és nagyvonalú általánosságban ír arról, amiről Havas Henrik is mesélt már, csak éppenséggel sokkal hihetőbben. A flegmaságával és sokakat irritáló nyers modorával médiaszemélyiséggé avanzsált riporter a prostitúció széles spektrumát mutatta be 2002-ben a Kurvaélet című művében. Megkérdeztük Havast, hogy őt akkoriban mi motiválta a riportkönyv megírására. “Mivel nem ismertem ezt a világot, és sosem jártam prostituáltakhoz, érdekelt, hogy milyen ez a számomra idegen közeg.” Ehhez nem csupán Földi Ágnes segítségét vette igénybe, aki akkoriban a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének az elnöke volt, hanem fiú- és lányprostituáltakat is szóra bírt, sőt, naplót íratott velük, amelynek naturális részleteit szinte cenzúrálatlanul közölte. Havas azt is bevallotta, hogy elsősorban pénzt akart keresni a könyvével és semmiféle nemes misszió nem hajtotta.

Szalai Vivien Hamis gyönyöre a kiadótól szerzett információk alapján 40 ezer példányban kelt el a november 3-ai megjelenése óta, a Libri toplistáján a jelenleg a 8. helyen áll, az Alexandráén azonban már ezüstérmes Frei Tamás Megmentője után.

A prostis sztori Müller Péter legújabb írását, az Isten bohócait is lepipálta. Mivel a 75 éves író húsz éve folyamatosan a toplisták szereplője, megkerestük, hátha tudja, mi lehet az üdvöske titka. „Ha tudnánk ezt a titkot, akkor sokkal egyszerűbb lenne az élet. Néha feltűnnek ilyen rakéták.” A kilövőállomás pedig maga a marketingmasinéria, gondolnánk, de Müller rácáfol: „Az olvasókkal való kapcsolatot nem lehet reklámmal pótolni. Nekem nincs szükségem semmilyen marketingre. A kiadóm is belátta, hogy kidobott pénz óriásplakátra költeni.” A dramaturgként és forgatókönyvíróként is ismert Müller első kötete, a Kígyó és kereszt 18 évvel ezelőtt jelent meg, de azóta is fogy. „Már 500 ezer fölött tart állítólag az eladás, és egyre újabb kiadásokra van szükség” - meséli az író, akit sokan spirituális életvezetőként tartanak számon. Egy másik tényről is felvilágosítást ad Müller Péter: „Tudni kell, hogy elsősorban nők vásárolnak könyveket. Ha a parkolóban leállít egy férfi és megkér, hogy dedikáljak, akkor biztos, hogy azt nem magának, hanem a feleségének szánja.” Müller szerint a lélekbulvár irodalom sikere a nőknek tudható be, „ugyanezért fogy jobban a Nők Lapja egy Playboy-nál” - véli az író.

Talán a Hamis gyönyörre is a hölgyek buknak? „Lehetséges, talán elolvasva szembesülnek azzal, hogy nem érdemes luxusprostituáltnak állni” - találgat Müller, és fején találja a szöget, Szalai Vivient ugyanis ez a nemes cél vezérelte. Ha mégis férfiak kezébe kerül, őket talán a kíváncsiság hajtja: „arra számítanak, hogy birtokolhatják egy rövid ideig a tiltott gyümölcsöt”. Ezzel pedig egy mondatban megfogalmazta azt, amit Szalainak sikerült keményfedélbe fűzetnie az Art Nouvo kiadóval. A történetben ugyanis unos-untalan visszatér a férfiak kényszeres birtoklási és hatalomvágya mint mindennek a színe, és a nők áldozatszerepe mint ugyanennek a visszája.

A szexuális vágy ősi dilemmájával, úgy tűnik, érdemes foglalkozni, miközben lányos lelkizésben sincs hiány a könyvben: közhelyesen bár, de megfogalmazza a perverziókban kiélt frusztrációkat, az emberek érzéketlenségét, a félelemből táplálkozó agressziót és a kiüresedett kapcsolatokat. Erkölcsi mondanivalójának tápértéke azonban még a gyorséttermi ételekével sem tud vetekedni. Az író nem tud kibújni saját bőréből, hogy átadja a helyet Szofinak, ezért a kétórás olvasmányból csak Szalai Vivien értékrendszeréről és kétes írói tehetségéről kaphatunk pontos képet, valós taburól, igaz emberi történetekről vajmi keveset. Aki a szexért veszi meg, lagymatag prüdériát kap, aki a „bűnös” világról akar megtudni valamit, egy lányregénnyel kell, hogy beérje. Szofi marad lufinő: hatalmasat durran, de hamar leereszt. A nagyzolással elért siker révén pedig Szalai sem menekül attól, hogy azonosítsák a külcsínjéből élő hősével, akit ő maga megvet.