Három házassága után a jelenlegi magánéletéről a More című amerikai magazinnak nyilatkozott, melynek címlapján júniusban pózol: „A szerelem és az élet olyan, mint egy óceán. Néha dagály van, néha apály, néha pedig úgy néz ki, mint a Mojave Sivatag.” A nevadai szárazság hasonlata után így folytatja: „Dagály vagy apály? Nálam? Sivatag! Még az a szerencse, hogy szeretem a sivatagot. Egy sivatagi rózsa vagyok!”

Az öniróniája nem hagyja el az 52 éves sztárt, bár az ösztönei azt súgják, hogy hat évvel ezelőtti, utolsó válása óta a férfiak leginkább az anyai kvalitásaiért ostromolják. Ezért is hajtja el a húszasaikat taposó lovagokat: „Attól tartok, arra számítanak, hogy tele van a hűtőm, és kikérdezem őket, hogyan telt a napjuk.”

A karrierjét meghatározó Basic Instinct (Elemi ösztön) 1992-ben még viharként söpört végig a világ mozivásznain és döngette a közönség erkölcsi mércéjét. Akkor két díjra is jelölték egyidejűleg: a Golden Globe-ra és a Golden Raspberryre (Arany Málna). Ez utóbbi az anti-Oscar és a legrosszabb alakításokat jutalmazza. A díjeső elmaradt, az igazi elismerést pedig a kultikus Casino című filmben játszott szerepéért kapta meg, melyben Robert de Niro mellett lecsúszott luxusprostituáltat alakít Las Vegas csillogásától elvakítva. A Golden Globe babérjai után Scorsese maffia-eposza majdnem meghozta neki az Oscart is 1996-ban, végül azonban Susan Sarandon vitte haza a milliókat érő szobrocskát.

A 90-es évek vége óta nem lubickol szerepajánlatokban sem Stone: 2006-ban a Basic Instinct folyatásával már nem váltott ki újabb szexuális forradalmat. A 2004-es Macskanőben kapott mellékszerepéhez Halle Berry mellett pedig sovány vigasz, hogy az Arany Málna díjat ezúttal nem neki, hanem a főszereplőnek ítélték oda. Megjelenését tekintve viszont még mindig nem lehet oka panaszra.