A retikül különlegessége a lehajtható fedőlapja (oldala), amire kéttenyérnyi nagyságú, tizenegy kis csíkból készült fényelemet szereltek. A női táskákra általában váró gyakori hajtogatást remekül bírja, mert a fényelemcsíkokat nem üveg, hanem hajlékony, átlátszó és vékony műanyag fedi. A rugalmas fényelemeket a lausanne-i Ecol Politechnique svájci kémiaprofesszora, Michael Gratzel dolgozta ki és szabadalmaztatta. A csíkok a ritka, drága és nagyon kemény ruténiumnak diazovegyületek segítségével pasztává történő átalakításával készülnek. Annyira fényérzékenyek, hogy nemcsak a Nap, de belső térben a lámpák, csillárok fényéből is áramot fejlesztenek.

Az áramot a táskába szerelt kis akkumulátorok gyűjtik össze. Ha teljesen feltöltődtek, 8-12 órán át képesek felhasználható erősségben tartalékolni az áramot. A retikül használója így akár hosszabb vásárlási séta, kirándulás, utazás közben is feltöltheti belőle a kimerült mobilját, kameráját vagy éppen a laptopját.

A Fuel Cell News szakfolyóirat áprilisi száma már arról is beszámol, hogy a fényelemeket az ausztráliai Dyasol nagyvállalat  gyártja majd. A lapból az is kiderül, hogy maguk a táskák Kínában készülnek, a gyártó pedig a jól hangzó, olaszos, a híres luxuskocsik előállítójára emlékeztető fantázianevet az európai piaci bevezetéshez választotta.