Leibovitz nemcsak munkássága, művészete miatt lett híres, de saját jogán is sokat írt róla a média, többek között Susan Sontaghoz fűződő kapcsolata, igen késői gyerekvállalása, illetve mostanában súlyos anyagi gondjai miatt foglalkozott vele a sajtó.

A tavaly 60. születésnapját ünneplő Leibovitz eredetileg nem is fényképésznek készült, festészetet tanult, aránylag későn kezdett el fotózni. Mégis rögtön a Rolling Stones magazinnál indult hivatásos pályafutása és karrierje is. 1980-ban Leibovitz készítette el az utolsó hivatalos képet  John Lennonról, azt a bizonyosat, melyen a meztelen Lennon öleli Yoko Onot - öt órával később a zenészt meggyilkolták.

John Lennon és Yoko Ono

Leibovitzot elsősorban portréfotósként tartják nyilván, az emberi archoz való vonzódása egyértelmű, hírességekről készült, ikonikussá vált képei is ezt a feltételezést erősítik, holott riport- és tájfotói is jelentősek. A 2008-ban megjelent, A Photographer's Life (Egy fotográfus élete) című hatalmas albumban végre valódi áttekintést és még ennél is többet is kaphattunk, hiszen a könyv a profi munkák mellett Leibovitz magánélete és addig nem publikált családi képei is nyilvánossá váltak.

Az albumból kiállítás is készült, amely jelenleg Bécsben, a Kunsthaus múzeumban látható, meghosszabbított nyitvatartással, február 21-ig. Bár a kiállított anyag rendkívül tömény, nem kell feltétlenül rajongónak lenni ahhoz, hogy lenyűgözőnek találjuk.

Patti Smith spontán

Legfeltűnőbbek természetesen a hírességekről készült képek, hiába ismerhetjük némelyiket már régóta, még mindig hatásosak, és annyi van belőlük, hogy valószínűleg a legfelkészültebb látogató is talál újdonságot. Számunkra a Daniel Day Lewisról készült, festményszerű portré jelentett élményt, örömmel üdvözöltük régi ismerőseinket is, például Cindy Crawfordot Éva anyánkként, mely képet, többek között, már láthattuk az 1998-ban, a Ludwig múzeumban megrendezett budapesti tárlaton. 

A Leibovitz család a strandon

Bár Leibovitzot egy átlag újságolvasó leginkább a megtervezett sztárfotókról ismeri, a híres emberekről készült képek között is akad spontán (vagy annak látszó), ahogy a családot megörökítő emlékek egy része is egyértelműen beállított. A klasszikus, “háztáji” események, ünnepek idejére összegyűlt Leibovitz család dokumentálása mellett kapunk néhány sokkoló képet is születésről, betegségről és halálról. Láthatjuk Leibovitz pucér terhes portréját, amely a híres Demi Moore Vanity Fair címlapra rímel, a gyermek megszületését, végigkísérhetjük Sontag küzdelmét a rákkal, majd halálának is részesei lehetünk. Sok a meztelenség, a magánéleti képeken is, és a ruha nélküli testek művészien őszinte tökéletlensége ütősebb bármilyen szexis beállításnál.

Nicole Kidman nem annyira spontán

A privát képek nagyobb része persze jóval kisebb méretű a kiállításon, mint a sztárokéi, de így is remek ellenpontot jelentenek. A világ egyik legmesterkéltebb fotóját például, amelyen a fiatal Leonardo di Caprio egy hattyút ölel magához, a Leibovitz anyuka követi, aki fürdőruhában mosogat. Marilyn Leibovitz egyébként talán az egész tárlat/album egyik legerősebb szereplője, ahogy bizonyára a fotós életében is meghatározó tényező.

A kiállítás anyaga mellett a rendezés is szót érdemel, bár valószínűleg készen kapott feltételekről van szó, mégis öröm a jól megcsinált tárlatot végigjárni. A Kunsthaus eleve boldogságos helyszín (érdemes az állandó kiállítást is megnézni), ráadásul még profi is. Némelyik Leibovitz-fotóról szívesen tudtunk volna ugyan többet; kicsoda mondjuk Agnes Martin (kortárs képzőművész, de mégis)? Jó lett volna többet olvasni a képek születésének körülményeiről, bár tagadhatatlanul így is rengeteg angol és német nyelven olvasható szöveg segíti a befogadást Leibovitz részéről.

A kiállítás egyik legkülönlegesebb élményét az az aránylag kis szobányi hely jelenti, ahol az album teljes anyaga látható hanyagul a falra tűzve, kis méretben – lehengerlő elképzelés és tapasztalat.

KM