Hosszú évszázadokig a szexuális hatalom (is) a férfiak birtokában volt, a nők pedig csupán árucikként a férfiak tulajdonát képezték. Emiatt kizárólag a férfiakon múlt a szex ideje és hogy mi történt közben. Még néhány száz évvel ezelőtt is az volt a hivatalos vélemény, hogy női orgazmus nem létezik és a nők nem vágynak a szexre, csupán kötelességből vetik alá magukat az együttlétnek. Ennek megfelelően igen sokáig kimondottan bűnnek tartották azt, ha egy nő vágyott a szexre. A felvilágosodás nyomán már nem bűnnek, hanem betegségnek, testi vagy mentális problémának tartották a női szexuális vágyat, amelyet így már nem büntetni, hanem gyógyítani kellett.

Miután a férfiak a nőket csupán szexuális vágyaik kiszolgálójának tartották, sem hitük, sem tapasztalatuk nem volt arról, hogy a szex a nőknek jó is lehet, arról pedig pláne nem, hogy a nők is elérhetik az orgazmust. Ezért általában a nők valóban nem is ismerték meg saját orgazmusuk lehetőségét. Alávetettségük része volt az is, hogy elvárták tőlük, szűzen menjenek a házasságba és mindvégig hűek maradjanak (ugyanez a férfiakkal szemben nem volt elvárás). A női hűség bebiztosítása nem romantikus okból történt, hanem hogy a férfi által nevelt gyermek valóban az ő utódja legyen. Tehát ennek is leginkább hatalmi, utódlási oka volt.

A helyzet akkor változott meg gyökeresen, amikor a 19. század végétől a nők számára is fokozatosan elérhetővé vált az oktatás, a pénzkereset, az önfenntartás, sőt a válás. Ennek nyomán a hatalmi viszonyok elkezdtek átrendeződni. Azáltal, hogy a nőknek beleszólásuk lett a saját életükbe, döntési lehetőséghez és így növekvő hatalomhoz jutottak.

Lehetővé vált számukra, hogy változtatni tudjanak párkapcsolati és ezáltal a szexuális életükön is. Egyre bátrabban vállalhatták a szex örömét, az orgazmus képességét és igényét, lehetőségük nyílt kezdeményezni vagy visszautasítani a párjuk kezdeményezését, és igényeiket kifejezni. E folyamatra ráerősített a fogamzásgátlás megjelenése az 1950-es években, amely megadta a nőknek azt a következményektől független szabadságot, amely korábban a férfiak privilégiuma volt.

A hatalmi viszonyok átrendeződése azonban ma is tart. A szex pénzzel való megvásárlása jelenleg is leginkább a férfiak tevékenysége világszerte, a munkahelyi zaklatások áldozatai többnyire a nők. Tehát nem szűnt meg teljesen a hatalommal való visszaélés a szexben, akár munkahelyi, akár anyagi, akár fizikai fölény alapján. Mindezek mellett szerepet játszik az is, hogy evolúciós okok miatt a magasabb hatalmi státuszban lévő férfiakat általában vonzóbbnak tartják a nők. Ez lehet anyagi, intellektuális vagy más értelemben vett kompetencia.

Mondd, mit szeretnél

A régmúlt korok az ágyakban sem múltak el nyomtalanul. Kutatások bizonyítják, hogy minél inkább elfogadja egy nő, hogy a női szerep alárendelt a férfival szemben, annál kisebb esélye van a szeretkezés során átélni az orgazmust. Az egyenrangú, kiegyensúlyozott és rugalmas szexuális életet azonban nem készen kapjuk. Nekünk magunknak kell tennünk azért, hogy az a párkapcsolati összehangolódás során létrejöjjön. A kiegyensúlyozott, kölcsönös szexuális élethez fontos, hogy tudjunk kommunikálni arról, hogy mit szeretnénk, és fontos, hogy feltételezzük a párunkról, hogy erre többnyire megfelelően fog reagálni.

Lényeges, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a másik is ki akarja és tudja fejezni az igényeit. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő önismeret, a hatékony kommunikáció, a bizalom, a lelki intimitás és az összehangolódás. Szexuálpszichológusi praxisomban nagyon gyakran az itt említettek megfelelő kialakításán dolgozunk a párokkal. Ha a pár mindkét tagja szeretné ezt javítani, fejleszteni, akkor általában igen jelentős változás érhető el a szexuális élet és a párkapcsolat minőségében.

Nemrégiben járt nálam egy fiatal pár, akik viszonylag jól kommunikáltak a kapcsolatukról és a szexről. Mégis kiderült a beszélgetéseink során, hogy egyikük sem mond könnyen nemet a másik szexuális kezdeményezésére, sőt ha úgy érzik, hogy a másik már biztosan vágyik az együttlétre, akkor a saját vágyuk hiányában is kezdeményeznek a másiknál. Terápiás beszélgetéseink során vált világossá számukra, hogy számos olyan szeretkezésük volt, amelyet igazából egyikük sem akart, csak mindketten meg akartak felelni a másiknak. Ennek viszont az lett a következménye, hogy elkezdtek ritkulni az együttléteik, hiszen egyiküknek sem volt kellemes élmény, amikor magukra erőltették a szexet. A terápia során megtanultak nemet mondani egymásnak, és kifejezni a vágyaikat. Ennek köszönhetően tért vissza a szexuális vágyuk, és vált a korábbinál is harmonikusabbá a kapcsolatuk.

Füredi Krisztián szexuálpszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia 2013/1-es számában jelent meg. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvashat, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!