Ösztönösen vonzódunk a természethez. A kertünk – legyen szó talpalatnyi földről, egyetlen virágládáról az erkélyen vagy közösségi kertről – egyszerre jelent kiragadott szeletet a végtelen természetből, és szimbolizálja saját házunk tájékát, önmagunkat.
A kertészkedés aktív formája a jelenlétnek a természetben. Kapcsolatba kerülünk az élővilággal, hozzáérünk, alakítani kezdjük. Ez az elfoglaltság tökéletes alkalom arra, hogy tér és idő megszűnjön számunkra, csak a jelenre, a kezünkre és a foglalkozásunk tárgyára koncentráljunk.
A pozitív pszichológia neves, magyar származású képviselője, Csíkszentmihályi Mihály megnevezésével élve ilyenkor flow-t (áramlatélményt) élünk át. Ebben az állapotban a lehető legjobb önmagunkat adjuk, hatékonyak és kreatívak vagyunk. Lelki feltöltődésünkhöz üzemanyagként szolgálnak ezek az élmények.
A kertészkedés akkor örömteli, ha belső motiváció hajt bennünket, leköt és beszippant a folyamat egésze, nem csupán az eredmény lebeg a szemünk előtt. Fantasztikus örömöt tud okozni az első hajtás kibújásának felfedezése, a gyenge növénykezdemény bámulatosan gyors erősödése, önmegvalósítási törekvése, kiteljesedése. A külső szemlélők sokszor orruk alatt somolyogva figyelik az átszellemült hobbikertészt, aki napjában többször szemügyre veszi növénykolóniáját.
Készségeink bevetésen
A relaxáló hatáson és a felszabadító érzéseken túl személyiségfejlődésünkben is segítségünkre lehet a kertészkedés. Akár ehető termést hozó növényekkel kezdünk foglalatoskodni, akár díszértékük miatt tartott példányoknak szenteljük az időnket, a tervezés, a gondoskodás, a kreativitás és a problémamegoldás kulcsfontosságú tényezők lesznek.
A növényekkel foglalkozás felelősség is egyben, hiszen sok szempontból függ tőlünk az elvetett magból, elültetett palántából fejlődésnek induló teremtmény. Életkilátásain javítani és rontani is tudunk, próbálkozásaink közben kudarc- és sikerélményeket egyaránt átélünk.
Míg egy törött makettdarabot könnyen dobunk félre, nyugtázzuk a kudarcot és nézünk új hobbi után, egy kókadt növény látványa nagyobb motivációt adhat arra, hogy ne adjuk fel, fussunk neki még egyszer és próbáljunk másképp, jobban foglalkozni vele. Minden igyekezetünk ellenére előre nem látható, külső tényezők, például az egyre extrémebb időjárási viszonyok keresztülhúzhatják számításainkat.
Ezt a bizonytalansági faktort el kell viselnünk, számolva azzal, hogy önhibánkon kívül is kudarcba fulladhat a vállalkozásunk.
Kitartásunk és frusztrációtűrő képességünk biztosan edzés alatt lesz, ezáltal fejlesztjük, és más területen is kamatoztatni tudjuk majd készségfejlesztő nyújtózkodásainkat. Jól jöhet ez például a tanulmányainkban, karriertörekvéseink során, vagy akár a gyermeknevelésben.
Tapasztalati tanulás
Gyermekkorunkhoz visszanyúló, felszabadító érzés az az önmagában nagyon egyszerű tevékenység, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a földdel. Megérintjük, morzsoljuk, túrjuk, megmunkáljuk. Majd magokat vetünk bele, vagy cseperedő palánták, kifejlett növények új otthonát jelöljük ki benne.
A munkát alapos átgondolás, tervezés előzi meg, hiszen szeretnénk, hogy a növényeink jól érezzék magukat új helyükön, hogy sokáig gyönyörködhessünk bennük, élvezhessük a terméseiket. A felelős kertész ezért informálódik arról, mik a kiszemelt növények igényei, szükségletei (fényviszonyok, víz- és tápanyagellátás, ültetőközeg, növénytársítások), és ennek megfelelő gondoskodásban részesíti őket, valamint rájuk hangolódik.
Ha valamit elmulasztunk vagy hibázunk, kisebb-nagyobb toleranciaküszöbbel reagálnak rá a növényeink, a hatás közvetlenül érinteni fog minket. Ahogy az újratervezés eredménye, kreatív megoldási próbálkozásaink is jól látható következményekkel járnak: viruló, élénk színű növényekkel, egészséges terméssel, gazdag virágözönnel fognak őszinte örömöt kiváltani belőlünk.
Ez a közvetlen, szemmel látható, kézzel fogható ok-okozati folyamat erős motivációs és jutalmazó érték, összehasonlítva olyan közvetettebb folyamatokkal, ahol erőfeszítéseink eredményeit csak késleltetve vagy átvitt értelemben érzékelhetjük. Tapasztalati tanulás útján gyorsan levonhatjuk a tanulságot próbálkozásaink sikerét illetően, és finomíthatjuk, alakíthatjuk stratégiánkat, hozzáállásunkat, módszereinket.
A fejlődés megtapasztalása, a siker íze megerősítően hat vissza ránk, növeli hatékonyságérzésünket – abba vetett bizalmunkat, hogy a dolgoknak aktív alakítói vagyunk. Ha a paradicsomtermesztésben egyre komolyabb babérokra törünk, az uborka még soha nem volt ilyen ízletes, a frissen vetett bazsalikom ilyen illatos, ugyan mi állhat utunkba az élet más területein, hogy megvalósítsuk terveinket?
Értékrendbeli ügy
A kertészkedés nem csupán hobbi, hanem lehetőség is arra, hogy értékrendünknek megfelelően cselekedjünk. Többféle érték mentén lyukadhatunk ki oda, hogy kertészkesztyűt húzunk: a környezettudatos gondolkodásmód (a leginkább lokális termés az orrunk előtt terem), az egészséges táplálkozás (friss és zamatos éléskamrából válogathatunk, és pontosan tudjuk, mit eszünk meg), az alkotóvágy (teremteni valamit szinte a semmiből), az esztétikum (gyönyörködhetünk a díszkertünkben), a természet szeretete (becsempészni egy kis zöldet a városi környezetbe, életteret adni növényeknek és állatoknak) egyaránt a háttérben állhatnak.
Az önazonosnak megélt viselkedés a hitelesség révén építi személyiségünket, hatékonyságérzésünket és önmagunkba vetett bizalmunkat. A kert nem az egyetlen hely, ahol ebben részünk lehet, de kétségkívül remek lehetőséget teremt rá.
Az elvetett mag
Az élet körforgását elsőkézből tapasztalhatjuk meg a kertben. A tavalyi évben komposztálóba tett zöldhulladék idén értékes tápanyaggal tér vissza a kertünkbe friss humusz formájában, a kertünk önmagát táplálja a segítségünkkel. Végigkísérjük a növények rövidebb-hosszabb életét, különböző életszakaszait, változó igényeit – akár a saját életünk képkockáit is behelyettesíthetjük.
Amikor a kertünket gondozzuk, szimbolikusan a saját lelkünket is ápoljuk, rendben tartjuk. Olyan világot teremtünk magunknak, ahol többségében a mi irányításunk alatt állnak a dolgok. A föld megmunkálásával párhuzamosan a lelkünkben is megágyazhatunk új életeseményeknek, változásoknak, a legkülönfélébb területeken: nagy döntések meghozatalához, önbizalomfejlesztéshez, új szerepek vállalásához.
A magok elvetése, a növények gondozása, a termés szüretelése szimbolikus aktus is, amit az önismereti munkában hasznosíthatunk. Bármilyen változásra, fejlődésre készülünk, a kertészkedés lépései és erőfeszítései szimbolikus erőt kölcsönöznek nekünk.
Pálinkás-Panyi Anna pszichológus cikke a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amelyben a bizonytalan jövőre való felkészüléssel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.