Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem egyszerű feladat kiigazodni az érzelmek útvesztőjében, pedig mára bizonyítást nyert, hogy a boldogságunk és jóllétünk miatt érdemes foglalkozni velük, és megpróbálni megérteni őket. A szakpszichológus, egyetemi docens beavat minket az érzelmi intelligencia rejtelmeibe, ami szerencsére egész életünkön át fejleszthető.
Hogyan lehetne meghatározni azt, mit is értünk érzelmi intelligencián?
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük érzelmi életünket. Ha valakinek nem annyira fejlett az érzelmi intelligenciája, akkor ő nagyon ki van szolgáltatva a saját és a környezete érzelmeinek. Az érzelmi intelligencia része, hogy milyen mértékű az önkontrollunk, az önmérsékletünk, mennyire vagyunk képesek kitartóan végezni feladatokat, hogyan tudjuk motiválni magunkat, mennyire vagyunk empatikusak.
Elsőre nem nyilvánvaló, hogy a kitartást miért lehet az érzelmi intelligenciához sorolni.
Az önkontrollon alapul az is, képesek vagyunk-e motiválni magunkat arra, hogy ne hagyjuk abba az elkezdett feladatot akkor sem, ha ezer dolog elterelné a figyelmünket, vagy ha éppen egyáltalán nincs kedvünk hozzá. Érzelmi kérdés, hogy az indulatainkat és az egyéb késztetéseinket, impulzusainkat mennyire tudjuk saját magunk irányítani.
Akkor talán a kontroll az érzelmi intelligencia kulcsszava? Sokan hiszik azt, hogy az érzelmi intelligencia arról szól, mennyire tudjuk dekódolni mások érzéseit.
A legalapvetőbb képességek valóban arra vonatkoznak, mennyire tudjuk a saját érzéseinket helyesen felismerni, megérteni és megfelelően kifejezni úgy, hogy a másik ember is értse, illetve hogy mennyire tudunk a többi ember érzéseiben olvasni. Ezt az egész rendszert hierarchikus modellként kell elképzelni: az előbb említett alapképességek vannak legalul, ezekre épülnek az összetettebb dolgok, ahol tényleg bejön a kontroll: hogyan tudjuk kezelni az érzelmeinket, visszafogni az indulatainkat, „szabályozni” mondjuk a szomorúságot.
Ide tartozik az is, miként tudjuk az érzelmeinket beépíteni, felhasználni a különböző gondolkodási-megismerő folyamatok során, képesek vagyunk-e hatékonyabban használni az intellektusunkat az érzelmeink megértése révén. Látjuk-e érzelmeink okait és következményeit. A piramis tetején, a legbonyolultabb szinten meg az a kérdés, tudjuk-e befolyásolni a saját érzelmi életünket vagy akár a másik ember érzelmeit.
Ebből is látszik, hogy az érzelmi intelligencia nagyon komplex dolog, de ha röviden kéne megfogalmaznom a lényeget, akkor Arisztotelész szavaira hivatkoznék – persze ő még nem használhatta ezt a fogalmat, hiszen ez csak 1990 óta létezik –, aki azt mondta: „ritka tehetség, ha a megfelelő személyre, a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból és a megfelelő módon tudsz haragudni”. Ez ma is érvényes meghatározás arra, hogy valaki mennyire intelligensen éli az érzelmi életét. Az emberek érzelmi intelligenciája egyébként Gauss-görbe szerinti eloszlást mutat: kevesen vannak, akik nagyon magas vagy nagyon alacsony értékekkel rendelkeznek, a többség átlagosnak tekinthető.
Akkor ezek szerint mérni is lehet az érzelmi intelligenciát?
Igen, erre is vannak tesztek, bár ezek azért nem annyira magas szinten kimunkáltak, mint a hagyományos intelligenciatesztek. És vannak önbevallásos, kérdőíves mérések is, amelyek azt vizsgálják, hogy az adott ember mit gondol magáról, illetve arról, hogyan bánik az érzelmeivel.
Érdekes, hogy már Arisztotelészt is foglalkoztatta a kérdés, és közben csak a XX. század végén született meg a fogalom tudományos meghatározása.
Valóban, az ókorig visszamenően foglalkoznak a filozófusok azzal a kérdéssel, hogy az értelem, az intellektus és az érzelem milyen viszonyban vannak egymással, de a kifejezés maga csak 1990-ben jelent meg két tudományos publikációban. A XX. század végén két egymástól független folyamat ért össze. Egyrészt az ezt megelőző években kezdte a pszichológia az érzelmeket intenzívebben vizsgálni, megpróbálva ezzel kapcsolatban tudományos módszereket alkalmazni, ami korábban nem volt jellemző.
Másrészt pedig az intelligencia fogalma kapcsán szintén változott a nézőpont: megjelentek a többtényezős intelligenciamodellek, amelyek azt feltételezték, hogy nem csak egyetlen fajtája van az intelligenciának. A hagyományos intelligenciatesztek nagyrészt a verbális és a matematikai-logikai képességeket mérik. Ezzel szemben ezek az új modellek azt állították, hogy más módokon is megnyilvánulhat az intelligencia: sokféle területen lehet tehetséges az ember. Ezt követően szakmai diskurzus indult arról, hogy mik lehetnek azok a jellemzők, amelyek hasonlóan működnek, mint az intelligencia, tehát jogos rájuk nézve az intelligencia szó használata. És hogy mi tartott ilyen hosszú ideig? Ugye az érzelmeket nem olyan egyszerű tudományos módszerekkel megközelíteni, nehezebb megteremteni az objektivitást feltételeit.
Nagy Henriett könyveiről itt talál infót.
Olvassa tovább Gócza Anita interjúját a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszámban, amelyben az érzelmi intelligenciával foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
