Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az átverésnek, intrikának, hazugságnak, füllentésnek, fondorlatnak, félrevezetésnek és manipulációnak szinte végtelen formája és motívuma van. De miért csináljuk ezt egymással?
Kézenfekvő volna azzal kezdeni, hogy nem mindig kifizetődő őszintének lenni, ezért olykor más megoldást választunk. Csakhogy a hazugság nem pusztán az egyén aktuális döntésétől függ, hanem abból a környezetből következik, amelyben él. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért hazudik valaki, a válaszhoz az egész világát meg kell értenünk.
Először is hibáztathatjuk az anyatermészetet. Az emberi evolúció azért emelte fajunkat az állatvilág fölé, mert képesek voltunk szélsőségesen rugalmas viselkedésre együttműködésre és a fajtársainkkal, hogy territoriális és hódító ösztöneinket kiélhessük. Az ilyen közösségben a megtévesztés alapvetően nem bűn, hanem létszükséglet. A hazugságok a nyelv kialakulásával együtt terjedhettek, mert félrevezetéssel, manipulációval könnyebb a közösségen belül mások fölé kerülni, mint nyers erőszakkal.
Ilyen a világ?
Mark Fisher brit publicista, kulturteoretikus a Kapitalista realizmus című könyvében kritikai éllel ír arról, hogy a neoliberális kapitalizmus ideológiája szerint az ember hiába szorong anyagi nehézségek vagy a folyamatos teljesítménykényszer miatt, egyszerűen nem tehet ellene semmit, mert ilyen a világ és nincs alternatíva. Egy megváltoztathatatlan világban nyilvánvalóan a szorongó egyénnel van baj, aki túl lusta, túl gyenge vagy esetleg valamilyen pszichológiai okból alkalmatlan az alkalmazkodásra. Ezért dolgoznia kell önmagán, hogy az állapotán változtasson.
Ebből az következik, hogy aki elfogadja a kapitalista realizmus alapvetését, máris késztetést érezhet a csalásra, hazugságra, parírozásra, hovatovább a korrupcióra és a lopásra, hiszen a „megváltoztathatatlan” körülmények között ez a legegyszerűbb út az előrejutásra. Kár lenne tagadni, hogy ezt a maró blöfföt (miszerint a neoliberális kapitalizmus volna a létező legjobb társadalmi forma) itt és most mi is érezzük a bőrünkön.
Lopás a minitársadalomban
Csoda-e, hogy egy kísérlet, amely az emberek becsületességéről, illetve csalárd hajlamairól készült, azt demonstrálta, hogy a többség hajlamos elhajolni az erkölcs egyenesétől.
„Minden kísérletünket beleszámolva talán 30 ezer embert teszteltünk, és volt egy tucat »rossz almánk«, aki körülbelül 150 dollárt lopott tőlünk. És volt körülbelül 18 ezer kis »rothadt almánk«, aki csak pár dollárt lopott, de együtt ez 36 ezer dollár volt. És ha jobban belegondolunk, azt hiszem, ez valójában jól tükrözi azt, ami a társadalomban történik” – mondta Dan Ariely, a Duke Egyetem pszichológia- és viselkedési közgazdaságtan professzora, a csalások egyik legismertebb kutatója az NPR amerikai közszolgálati rádióban. A kriminológusok szerint a csalás elkövetését négy tényező motiválja: a kapzsiság, a lehetőség, a szükséglet, valamint az etika hiánya.
Olvassa tovább Meixner Zoltán cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
