Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A többszerelmű kapcsolatok képviselői hadat üzennek a féltékenységnek, a kisajátításnak, a birtoklásnak. Ami az ilyen viszonyok előnye, az ugyanúgy a hátránya is lehet.
Vannak olyan kérdések, amelyeket nem lehet jól megválaszolni. A valakihez tartozás élménye, az összeillés olyan sokféle lehet, hogy bármilyen definíció leegyszerűsítésnek tűnhet. A hűség-hűtlenség határának meghúzása ugyanígy szubjektív, soha nem lehetne teljes egyetértést kialakítani benne. Mondhatjuk azt is, hogy páronként változó, akár minden esetben egyéni hangolást igénylő kérdés.
Alapvetően egy kapcsolat bázisának elengedhetetlen része, hogy mindkét fél képviselni tudja benne önmagát, hogy meg tudja mutatni, mire vágyik, és mi az, amire semmiképp. Ebből a szempontból szükségesek a kompromisszumok, ahol az egyik legfontosabb cél, hogy olyan érzékeny határt ne lépjen túl az alkalmazkodás, vagy a másik irányába tett gesztusok, hogy abban elveszítsük önmagunkat, és rádöbbenjünk, hogy már nem a saját életünket éljük, hanem a másikét.
A határok átlépése
Az emberek egy részére jellemző valamiféle hullámzás abban a tekintetben, hogy egy-egy időszakban mennyire tudnak felülemelkedni dolgokon, problémákon, és ezzel összefüggésben lazulnak az addig merevebb határaik is. Ilyenkor belekóstolhat valaki olyan élményekbe is, amiket nem gondolna magára jellemzőnek. Ez néha kellemetlenségekkel jár, amennyiben másnap már megbánja az illető, vagy negatív következményei vannak a kapcsolatára nézve.
Nem elhanyagolható az a megfigyelés sem, hogy néha át kell lépnünk a határainkat ahhoz, hogy rájöjjünk, valójában mi az, amiben addig csak a korlátaink gátoltak, de megtapasztalva azokat, újra szabadnak érezzük magunkat. Megtehetjük, amit szeretnénk, mert már nem a másoknak megfelelés hajt.
Nyitott hozzáállások
A poliamoriában, a többszerelmű kapcsolatokban (régi nevén: nyitott házasság) nem feltétlenül a szexuális életen van a hangsúly: a poliamoria inkább olyan ideológia, amelyben kettőnél több személy nyíltan vállalva, egyetértésben él intim kapcsolatban egymással. Lényeges üzenete ennek az életformának, hogy a résztvevői hadat üzennek az egymás korlátozásával elérhető kizárólagosságnak, a féltékenységnek, a kisajátításnak, a birtoklásnak.
Valóban elgondolkodtatóak az adatok: a válások száma egyre emelkedik, miközben egyre kevesebben kötnek házasságot. Fontos lehet ebben az is, hogy a társadalom már elfogadja, ha valaki nem tud egy életen át együtt maradni a házastársával, és hogy joga van az újrakezdés lehetőségéhez. Emellett abban is nyitottabb az emberek hozzáállása, hogy a monogámiát nem feltétlenül tartják reálisnak, és hangsúlyozzák ösztönös késztetéseink elfojtásának kockázatait.
Poli-közösségek
A hűtlenségi adatok alátámasztják, hogy kevesebben tartják be hűségfogadalmaikat, mint ahányan igen. Ebből következően igény keletkezett új ideológiára, alternatívára, amely megoldást kínál e feszültség feloldására. Ha valamit nehéz betartani, akkor tudjuk könnyebbé tenni a helyzetünket, ha megkérdőjelezzük az eredeti beállítódásunkat. Így bejött a képbe – ideologikusan is –, hogy nemcsak egy embert lehet egyidejűleg szeretni, hanem többet is, és nemcsak szexuálisan, de érzelmileg, szellemileg is lehet többszörösen kötődni.
Természetesen ahhoz, hogy ez jól működjön, rengeteg kérdésben egyet kell érteni, össze kell hangolódni, hogy ugyanilyen jó szívvel fogadjuk el azt is, hogy a párunk is tud mást is szeretni. Nem ismerek statisztikákat, de aki poliamoriában élőkkel én találkoztam, inkább magasabb végzettségű, középkorú emberek voltak, jó egzisztenciális helyzetben éltek. Előfordult meleg és hetero pároknál is. Volt olyan, hogy össze is jártak négyesben, vagy több „poli” ismerőssel, és így összefonódott, stabil közösséget alkottak. Emiatt változatosabbnak, izgalmasabbnak élték meg az életüket.
Több partner, több gond
Ami az ilyen kapcsolatok előnye, az időnként a hátránya is lehet, ha valaki meginog az eredetileg megfogalmazott hozzáállásában. Időnként azért jelentkeznek párok segítségért, mert anno megegyeztek valamiben, ami egy ideig működött, de aktuálisan konfliktust okoz. Erre példa lehet a többszerelmű kapcsolat vállalása is, amikor egykor a pár mindkét tagja akkor is örülni tudott a másik örömének, ha az mással érezte jól magát. Eltérően a legtöbb embertől, ők a szabadság ízét érezték, hogy másokkal ellentétben ők nem titokban kutattak a párjuk telefonjában vagy Facebook-oldalán.
A megcsalatásban az okozza az egyik legnagyobb szenvedést, hogy a megcsalt fél kirekesztve érzi magát. Ebben a tekintetben valóban az intimitás részévé válik a partner, ha ismeri a többi szereplőt és a folyamatot is, és elfogadás van benne, aminek feltétele az átlagosnál rugalmasabb szemlélet és az elvárások hiánya. A nehézségek akkor keletkeznek, ha valamelyik partner mégsem képes így valós harmóniát megélni, vagy ha meginog a biztonságérzete, hogy idővel kirekesztődhet a kapcsolatból. A legtöbb leírás szerint a többszerelmű viszonyok emiatt az átlagosnál jóval több empátiát és odafigyelést feltételeznek.
Megismerni és megérteni
Én a „poli” pároknál azt láttam, hogy bizonyos életszakaszokban, nagy munkahelyi változások esetén módosultak ezek az attitűdök: volt olyan, akinek felerősödött az az érzése, hogy csak a párjához akar tartozni, és fárasztónak élte meg, hogy több embernek is nyújtani tudjon valamit. Emellett az is szerepet játszott, ha olyan helyzetbe került az egyik fél, hogy kockázatosnak érezte, ha fény derül az életmódjára, és ezért hagyott fel vele.
A monogámia kérdése azért is kelt erős indulatokat napjainkban, mert legtöbben még mindig etikai szempontból közelítik meg, és emiatt bűntudatkeltő lehet a hozzáállásuk. Úgy gondolom, inkább azt érdemes szem előtt tartani, hogy valójában mire is vágyunk, miben vagyunk a leginkább hitelesek. Bár a párkapcsolati hűséget sokan kizárólag lemondásként, egymás birtoklásaként ítélik meg, fontos tudni, hogy nem csak erről szólhat. Az egyetlen valakihez tartozás öröme, a kétszemélyes kapcsolat intimitása lehet, hogy nagyobb súllyal kerül a mérleg serpenyőjébe, mint a kalandvágy, vagy a szeretett személyek körének bővítése. Akárhogy is, ahelyett, hogy elítélnénk a másikat, érdemes megismerni és megérteni. Ha erre képessé válunk, nemcsak másokhoz kerülünk közelebb, hanem önmagunkhoz is.
Almási Kitti pszichológus
Vajon poliamor vagyok? Olvassa el a wmn.hu szerzőjének útkeresését!
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely érzelmeinkkel, az érzelmi intelligenciával foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámmal. Aktuális számunkat meg is rendelheti.
