A műholdas helymeghatározó rendszer (GPS) támogatását élvező navigátor használata a kutatások szerint ötödével csökkenti a célhoz vezető út hosszát, amitől természetesen csökken az autó üzemanyag-felhasználása is. Ráadásul a vezető kevesebbet stresszelve, magabiztosabban ül a volán mögött, s – mivel nem vonja el a figyelmét a széthajtogatott térkép állandó nézegetése – a közlekedési táblák utasításait is jobban betartja.

Ha nem frissítjük bizonyos időközönként a benne tárolt információkat, illetve mindig jobban hiszünk neki, mint a saját szemünknek vagy a józan eszünknek, akkor viszont nagyon csúnya dolgokat tud velünk művelni. Ahogy nő a forgalomban lévő készülékek száma, úgy szaporodnak a navigátorok hibáiról szóló beszámolók is: ki ne hallott volna történeteket vízbe hajtó autókról, sziklafalak közé szorult kamionokról, vagy szántóföldeken bukdácsoló motorosokról, akik mind a hamis utasítást követve kerültek kétségbeejtő helyzetbe. És tegye a szívére a kezét az, aki ilyenkor nem érzett némi édes kárörömet… Pedig néha nem is kell a tulajdonos ügyetlensége ahhoz, hogy a navigátor bajt okozzon. Volt, hogy szemfüles tolvajok egy lerobbant autóból szerelték ki a műszert, ami aztán ügyesen elvezette őket a pórul járt sofőr lakására – ami természetesen üresen állt, hiszen a kocsi gazdája éppen az autómentők után szaladgált. Egyre gyakrabban válik a készülék a tréfálkozni vágyó hackerek céltáblájává is: ha a gyanútlan vezető arról kap tájékoztatást, hogy hamarosan egy bomba fog előtte felrobbanni, esetleg bikaviadal miatt a következő kereszteződést lezárva találja, nos, az ilyen híreket jobb, ha némi fenntartással kezeli.

Tipikus hiba a helységnevek félreértése is. Angliában például egy mentőautó a szükséges 30 perces út helyett 4 órán keresztül zötyögtette betegét csupán azért, mert a navigátorba rossz települést ütöttek be végcélként. Szerencsére a páciens nem szorult sürgős ellátásra, így elkerülték a nagyobb bajt. Megúszta a kalandot az a hölgy is, aki éppen 120-szal száguldott az autópályán, amikor a rendőrök kiintették – csak ekkor derült ki a nő számára, hogy 22 kilométer óta a forgalommal szemben haladt. Nála rosszabbul járt egy idősebb úr, aki a készülék azon felszólítására, hogy „Fordulj jobbra most!”, hirtelen félrerántotta a kormányt, s nekirohant egy út menti vécének, 30 méterrel a valódi kereszteződés előtt. „Régen meg voltam győződve arról, hogy a navigátor hülyeségbiztos, de mára kissé elbizonytalanodtam” – jegyezte meg találóan a hasonló hírek hallatán a német autóklub egyik vezető embere.

Ami az egyes készüléktípusokat illeti, a felhasználók nagy többsége Magyarországon is a 40-50 ezer forintért kaphatók mellett dönt. Az érintőképernyős, hangutasításos, Kelet–Európa-térképpel ellátott „ketyerék” sokszor képnézegetővel, számológéppel, valutaváltóval is fel vannak szerelve, bár ezek teljesen felesleges dolgok. A komolyabb, 200 ezer forintos navigátorok a fentiek mellett beépített összeurópai alap-adatbázissal rendelkeznek, ami külön CD-ROM-mal utcaszintű térképpé fejleszthető, s ezen az éttermek, szállodák, bankautomaták is rajta vannak. Félmillióért mp3-lejátszót, hangoskönyvet is kapunk hozzá, de az ilyen gépek már ott is képesek pontos adatokat szolgáltatni (nem csak a pozíciónkról, hanem az időjárásról, útkarbantartásról, balesetekről), ahol éppen nincs GPS-vétel.

Válasszuk bármelyiket is, összességében biztosan jobban járunk velük, mintha találomra indulnánk el úticélunk felé.