Álmodozók, iskolázottak, kreatívak, fiatalok és jól öltözöttek. A hipszter, mint olyan már 2014-ben meghalt, és ha még nem tűnt volna fel, itt vannak az újabb közellenségek, a yucciek (ha magyarosan jobban esik: jákkik vagy jukik). Mostantól ők diktálnak, úgyhogy ideje megismerni őket, és pontosan meghatározni, mi tesz valakit jukivá Magyarországon?
Kezdjük a rossz hírrel: mire megértette volna, hogy akkor mi is az a hipszter, mire ráérzett volna, hogy kiket lehet szívből – habitustól függően – gyűlölni vagy irigyelni, máris eltemették ezt a réteget. Vége a szakállnak, a bajusznak, a vászontáskának, a zokni nélkül hordott cipőnek; már nem lehet ujjal mutogatni a bulinegyed közelében hordákban vonuló szarukeretes csitrikre.
A hipsztert már több írás is eltemette, a magyar sajtóban ezt a cikket érdemes elolvasni a témában, de ugye addig nehéz végleg búcsút venni egy meghatározó trendtől, amíg nem lép a helyébe valami. És ez a valami új már itt kopogtatott, végül a Mashable múlt heti cikke indította be igazán a diskurzust az új trenddiktáló stílusról.
Már a hipszterség kritériumait is nagyon nehéz volt meghatározni, főleg nálunk Magyarországon, ahova ez a divathullám is jókora késéssel, és a köznyelvbe is egészen érdekes gellerekkel jutott csak el. Nos, az új irányzat, a yuccie definiciója szerint fiatal városi kreatívokat takar. Ezzel még nem vagyunk sokkal beljebb, de a fogalmat bevezető David Infante lényegében a hipszter tovvábfejlesztett verziójaként határozta meg a yuccie-t.
Olyan fiatalokat sorol ide, akik tudatosabban valósítják meg álmaikat, valamilyen kreatív szakmában dolgoznak, tudatosabban fogyasztanak minden téren, és már elég unalmasnak tartják, hogy lehipszterezik őket. Infante szerint egy mai yuccie tíz éve még hipszter volt, de mióta ezt a divathullámot is kisemmizte a reklámipar, és a mainstream része lett, továbbléptek és másképp valósították meg magukat. A yuccie tehát a hipszterek és a yuppie-k keverékeként fogható fel.
De hogy fordítsuk le a hazai viszonyokra a yuccie-ságot? Hiszen a Mashable cikke azért tartalmaz néhány olyan elemet, ami magyar viszonyok között nevetségesnek vagy kivitelezhetelennek tűnik.
Megpróbáltuk tehát összehozni a magyar yuccie-kritériumokat, hogy könnyebben felismerhesse őket az utcán, és hogy ezentúl jobban figyeljek rájuk, hiszen nagy valószínűséggel tőlük még a bevándorlóknál is jobban kell félni a munkaerőpiacon. Természetesen érzékenyebb olvasóink számára nem árt leszögezni, kritériumaink csak gondolatkísérletek, hiszen a yuccie-k már egy gondolattal biztos előttünk járnak.
Hova jár a magyar yuccie?
Kazinczy? Ugyan már. Persze hogy a Madách térre. Legszívesebben a Telep és Központ közt cikázik, de fontos kritérium hogy egyik helyre se menjen be, csak kint lebzseljen a haverjaival, filmekben, designban vagy valamilyen zenekarban nyomuló ismerőseivel.
Néha persze bemerészkedik a szorosabban vett bulinegyedbe, például a Toldiba, vagy olyan patinás kocsmákba (Vittula, Kiadó, Castro), amelyek már a bulinegyed kivirágzása előtt is menőnek számítottak. El lehet csábítani egy kézműves sörözőbe (Fekete kutya, Neked csak Dezső!), de a whisky választék egy ideje már jobban érdekli, mint a sör.
Egy valamirevaló yuccie már nem szeret csak a félhomályban merengeni a világ dolgairól, szereti megbeszélni azokat másokkal, így otthonosan mozog az Auróra-Gólya tengelyen is.
Fesztiválok közül sem a mainstream helyeket keresi, otthonosabban érzi magát a vérbeli urbánus megmozdulásokon, a Budapest Essentials-ön, a Nagyvásártelepen, a Rakéta fesztiválon. De azért bármennyire is szidja, minden évben kinéz a Szigetre.
Hogy néz ki?
Ha férfi, már nem hangsúlyozza sem arc-, sem mellszőrzetét. Ha nő, már nem olyan fontos hogy itt-ott kivillanjon egy tetoválása. A Guardian már tavaly megmondta, ideje elbúcsúzni a szakállaktól – a yuccie már csak nevet a késésben lévő szakállas, bajuszos arcokon.
A tetoválásról általában szeretnek árnyaltan fogalmazni: nem vetik el teljesen, de jól megfontolják, hogy mit varrjanak magukra. És fontos dolog: egyre sűrűbben kacsintgatnak a kilencvenes évek divatja felé.
Mit eszik?
Leginkább hamburgert, azaz bocsánat burgert, angolosan csak „börgöh”-nek ejtve. Már keres annyit, hogy megengedjen magának egy-egy menőbb helyet esténként. Leginkább a W35-Zing vonalat preferálja, de hamar megunja a befutott helyeket, ezért újakra is vadászik. Tudatosan étkezik, ezért a burger mellé halat (Halkakas, Bubba) egy-egy nagyobb megbízás utáni kifizetés után a Maceszben vagy a Borsban fogyaszt.
Mit iszik?
Mióta már emléktábla is hirdeti a 2011-es nagy rozéfröccs hullámot, és az Index yuccie-kat felkavaró cikkében is szinte az ördög italának aposztrofálták a rózsaszín löttyöt, ehhez már csak a végső esetben nyúl.
Inkább lecsapoltat magának valamilyen kézműves sört a Csapházban vagy az Élesztőben, vagy ha fokozódik a forróság, megadja magát a nagy aperolspritz-őrületnek. Napközben meg jöhet egy smoothie, mondjuk a Kandallóban vagy a Legelőben.
Nem tulajdonol, hanem megoszt
A yuccie nem csak pofázik a környezetvédelemről, meg a tudatos fogyasztásról, hanem tesz is érte. Mint ahogy azt egy korábbi cikkünkben kifejtettük, már nem tartja fontosnak, hogy minden a saját tulajdonában legyen. Saját kocsi helyett telekocsizik, taxi helyett az Ubert használja, és ha nem szükséges, nem hajtja magát feleslegesen lakáshitelbe. Ha van saját lakása kiadja Airbnb-n keresztül, ha máshova utazik, onnan néz ki szállást. Nem a boltba rohan egyből, hanem tud mástól kérni így bátran használja a miutcank.hu, a 30km.hu vagy a YouTyúk szolgáltatásait. A Bubi indulásának örül, de inkább a saját fixijét használja.
Mit néz, mit hallgat, mit olvas?
A yuccie válogatós fajta ha popkultúráról van szó. Természetesen sorozatokat néz leginkább, és mindig arra panaszkodik, hogy képtelen leállni 2-3 résznél egy éjszaka alatt. Kedvencei közé tartozik jó eséllyel az Orange Is The New Black, a Girls vagy a The Newsroom trióból valamelyik, és néha szeret korábbi klasszikusokat (Breaking Bad, Arrested Development, Twin Peaks) is bepótolni. Az Agymenők- és Modern család-rajongókat megveti. A Family Guy elé azért még leül, de nem rendszeresen.
Mozizni már nem mozikba, hanem eseményvetítésekre ját, mondjuk egy Rooftop Cinemára, vagy a filmklubokat keresi.
Zenét már nem letölt, hanem streamel. Kizárólag Marshall vagy Beats fejhallgatóval, és lehetőleg Apple terméken. Jó barátja a Spotify, a Deezer, vagy a Bandcamp. Már a megjelenés hetében határozott véleménye van az aktuális fontos lemezről. Főleg okos elektronikát (Jamie XX, Nicolas Jaar, Rone, John Hopkins) és hiphopot (Drake, Kanye West, Kendrick Lamar, Asap Rocky, Tyler, The Creator) hallgat. De persze mindig megvan a titkos, befutás előtti kedvence, és már egyáltalán nem tartja cikinek Kylie Minouge-ot vagy Janet Jacksont.
A magyar előadók közül is az újdonságokra éhes, nem fontos neki, hogy magyarul vagy angolul énekelnek. Mindenevő, bejön neki a pszichedelikus Middlemist Red, a sanzonpopos Csaknekedkislány és az elektronikus iamyank is.
A szépirodalomban kifinomult ízlése van, bár olvasni "szinte sohasincs ideje, a rengeteg meló miatt". Azért véleménye van: a slam poetryt lenézi, de a fiatal magyar írókkal Fehér Renátóval, Bartók Imrével, Sirokai Mátyással szimpatizál.
Az internet az otthonuk
Rendkívül tudatosan használja a közösségi felületeket. A Facebookot már öregesnek tartja, és fennhangon szidja – de azért még használja. Inkább Instagramon és tumblr-ön aktív, és a képek mellett már csak hashtagekkel kommunikál.
Nem jön zavarba, ha van olyan ismerőse akivel csak virtuálisan tartja a kapcsolatot, épp ezért nem ijed meg egyetlen kreatív feladattól sem: seperc alatt segítségül tud hívni egy designert, egy stylistot, egy videóst, egy fotóst egy zenészt, egy újságírót ha épp valamelyikük kell egy projekthez.