Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Péntektől van három nap béke és nyugalom, de legalábbis munkaszüneti nap, és ha nagyon távoli desztinációkra nem is, de a szomszédos országok nagyvárosaiba kiruccanhatunk. Mi tudjuk, mit érdemes nézni, enni és inni Bécsben, Prágában, Kolozsváron, Ljubljanában és Belgrádban. Most szólunk, mert még van idő megszervezni.
Bécs
Nem is kell hozzá autó, az osztrák fővárosba RailJettel is nagyon gyorsan kijuthatunk, és utóbbihoz érdemes kirándulójegyet is váltani, mert akkor a tömegközlekedés is ingyen van. Igaz, a MÁV a hosszú hétvégékre azt ajánlja, váltsunk helyjegyet (3 euróért), mert egyébként elképzelhető, hogy állva kell eltöltenünk a hiperszuper vonaton 3 órát.
Ha rendben odaért, a szokásos korzózás helyett (vagy után) - amit azért valószínűleg majdnem mindenki abszolvált már - érdemes benézni a Museumsquartier-ba, és ha a Mumok (modern művészetek múzeuma) ígéretes Ludwig Goes Pop című pop-art kiállítására nem is vágyik, a négyzet bármelyik kocsmájában ihatunk egy Hugót (bodzás proseccót), és élvezzük a konzervatívnak és császárinak csúfolt Bécs fiatalabb és punk-abb arcát.
És, ha már Bécs, a Mariahilfestrasse helyett (vagy után) sétáljon inkább a hetedik kerület kis utcácskáin, mely hasonlatos a pesti hétkerhez. A bevásárlóutcán bár nyitva lesznek az üzletek pénteken és szombaton, a dizájnnegyed sokkal izgalmasabb, és valójában ugyanott van, mint a Mariahilfer.
Enni a nagyétkűeknek a Centimeter I. és II. éttermet ajánljuk, ez a magyaros pénztárcának is sokkal barátságosabb, mint a korzók mentén található bécsi szelet- és strudelezők. A Centiméterben amúgy ottjártunkkor két magyar pincérnő szolgált ki, hatalmas adag a hamburgerrel és rántott húsokkal balanszíroztak. Itt megspórolt pénzt pedig költse el a Demel k.u.k Hofzuckerbäckereiban, azaz császári és királyi udvari cukrászdában. Itt, bár általában sorba kell egy kicsit állni, hogy asztalt kapjon az édesszájú vendég, de ki ne hagyja egy extra adag házilag készített tejszínhabot!
Belgrád
A szerb fővárost leginkább egy dolog miatt muszáj legalább egyszer alaposan körbejárni: ez az a metropolisz, amely példaértékűen kihasználja folyópartjait. Az tehát, aki a délszláv háború szomorú mementójaként gondolt eddig Belgrádra, meg fog lepődni: ez a város még Budapestnél is jobban pezseg.
Belgrádba ma már autóval és vonattal is egyszerű és olcsó lejutni, csak egy-egy véletlenszerű vámellenőrzés zavarhatja meg a határátkelést. A szállásért pedig néha arcpirítóan keveset kérnek – igaz, Belgrád Budapestnél minden téren drágább város, ezt nem árt az utazás előtt észben tartani.
De ha már megvan a központtól nem messze fekvő szállásunk, akkor nincs más dolgunk, mint a helyiekhez hasonlóan, a part felé venni az irányt. Nappal itt még a családoké a terep, de éjjel beindul az Európa-szerte emlegetett „belgrádi éjszaka”. Hozzá kell tenni, a parton állomásozó „szplávok”, azaz állóhajók főleg az egykori Hajógyári-szigetet idéző zenei kínálata talán nem nyeri el mindenki tetszését. Aggódni azonban nem kell, Belgrád bohémnegyede, a Skadarlija például már sokszínűbb éjszakai életet kínál. Érdemes itt elkezdeni az estét, ezen a környéken ugyanis bőven találunk hangulatos éttermet - ahol ne hagyjuk ki a helyi csevapot és plejskavicát sem -, barátságos alapozó-kocsmát (Bife Ventil), és éjfél után beinduló táncos klubot (The Tube) is.
Éjszaka a klasszikus bohémnegyed mellett még Belgrád fiatalos buliközpontja, a Savamala (nevéből adódóan a Száva partján) az élettel teli városrész. Itt a budapesti zsidónegyedhez hasonló sűrűséggel nyílnak szinte egymásba a kocsmák és a szórakozóhelyek. Ez a szerb főváros kreatív központja, a helyi művészi elitet és trendérzékeny réteget kiszolgáló helyekkel, például az A38 szellemiségét idéző KC Graddal, a nagyobb rendezvényeknek helyet adó Mikser House-zal, vagy az ott jártunkkor nagyon népszerű, minden értelemben Németországot idéző Berlinerrel. A Savamalától pedig már csak pár perc séta a part mentén a Beton Hala, az egykori kikötőtömb, ahol most exkluzív éttermek sorakoznak egymás mellett.
Napközben mindenképp érdemes még a vár környékét, azaz a Kalemegdant bebarangolni, itt találhatjuk a legszebb kilátást a Száva és Duna összefolyására. Egy hosszú hétvége alatt ugyancsak megér egy teljes napot „Belgrád Szentendréje”, Zimony, amely hatalmas piacával, „vidékies” nyugalmával, szűkös utcáival, és a folyóparton sorakozó, híres haléttermeivel bőven szolgáltat programot az idelátogatónak.
Kolozsvár
418 kilométerre található a város, amit vonattal is könnyű megközelíteni a Hargita Intercity-vel, mely reggel 5:55-ös indulással délután kettőkor tesz le Kolozsváron. Románia második legnagyobb városa egyre feljebb kúszik az európai trendi helyek listáján. A 30 ezer egyetemista teszi, ezért dicséri például a Lonely Planet, így akit nem köt le a Mátyás-király szobor Kolozsvár főterén, az belecsobbanhat a klubéletbe, és a felkutathatja a város bohémabb állomásait is Piaţa Unirii környékén, vagy az innen megközelíthető kistéren, a Piața Muzeului-n, azaz a Múzeum-téren.
A legnépszerűbb helyek között a Casa Jazz és The Soviet szerepel, utóbbiban az a vicces, hogy a Roosevelt és a Clemenceau utca sarkán található, és erősen rájátszik a kommunista giccsre. A Caminóban pedig állítólag Kolozsvár legjobb túrótortáját lehet kapni, csak az Emil Zola utcácskát kell hozzá megtalálni a térképen. A Yolka Bar hiába van az Unirii tér sarkán, nem könnyű rábukkanni, mégis érdemes: a falakat ugyanis zöldnövényzet fedi, tehát ha a hétvégén nincs jó idő, akkor is a természetben érezhetjük magunkat. Az esti koktélozásthoz a Joben Bistro (Str. Avram Iancu 29.) steampunk-stílusú kocsmáját ajánlják, ahol a kecskesajtos bableves a verhetetlen estebédként. A Shto igazi egyetemista bár, a Ferdinand 5-ben viszont az fogja jól érezni magát, aki elegánsabb közegre vágyik.
De nem csak enni, inni és bulizni lehet a városban, ha magyarjainkról szeretne méltón megemlékezni, akkor a Házsongárdi temetőben érdemes sétálni egyet, a 14 hektáros területen megkeresheti a Teleki, a Betlen, a Bánffy, az Apor család elhunyt tagjait. És ha már itt van, akkor tobzodjon a zöldben: a kolozsvári botanikus kertet is a kedvelt látogatóhelyek között tartják számon.
Ljubljana
Ha egy kis mediterrán levegőt szippantana így a nyár előtt, akkor nyissa fel a szlovénok ékszerdobozát. 400 kilométert kell csak utazni Budapesttől, vonattal kicsit körülményesebb, de autóval és busszal is megközelíthető Szlovénia fővárosa, Ljublana, ami tökéletes, akár egy, akár kétéjszakás kalandra. A Ljubljanica folyó mentén már kinyitottak a teraszok, és a várba is gyönyörű zöld úton lehet felcaplatni.
Ha sörözni támad kedve, akkor bennfentes információk alapján a Pivnicába kell menni, ha pedig együtt akar mulatni a helyiekkel, akkor a Central Stationt kell felkutatni. A Todz bár pedig nemcsak azért érdekes, mert a folyó mentén van, hanem mert a belseje válogatott dizájncuccok kiállítótereként is funkcionál.
Reggelizésre a városiak a Dvorni bárt ajánlják, mert reggel 8-kor nyit, este viszont tuti borkostolóshely.
A programok tekintében érdemes átfutni a város online programfüzetét. Május 1-én például érdemes ellátogatni Ljubljana „Nyitott konyhájába”, itt végigkóstolhatja a helyi specialitásokat, és híres szlovén séfek főztjét is hol máshol, mint a központi piactéren reggel 8-tól este 8-ig.
Prága
Prága tavasszal mutatja legszebb arcát, és ezzel a legtöbb turista, így a hosszú hétvégéjét tervező magyar utazó is tisztában van. Autóval, busszal hat-hét óra alatt leküzdhető a távolság, és bár a szállásárak már a nyugati városokat idézik, az éttermek, sörözők magyar pénztárcának kedvező kínálata kárpótolhatja az idelátogatót.
Ha nem sorban állással, mérgelődéssel és egymás lábának letaposásával akarja tölteni prágai szabad napjait, akkor a jelszó csak egy lehet: ki az óvárosból! Sőt, a belső kerületeket elhagyva új jelszót is tanulhatunk: üljünk ki a természetbe! Prága ugyanis hemzseg a tágas, zöld területektől, ahol a piknikező családoktól kezdve az ivós játékot játszó, hangosabb férfitársaságokig mindenki megtalálható - de szerencsére még így is mindenkinek jut bőven hely. Sőt, akár kutyaiskolával (Prága a kutyaimádók fővárosa) egybekötött cseh country koncertbe is belefuthatunk.
Ha a helyiek kedvenc szpotjait keressük, érdemes a Prága szimbólumaival, a Cerny babáival díszített tv-torony, azaz Žižkov városrész felé venni az irányt. Itt minden sarkon a belvárosiaknál autentikusabb, fesztelenebb, és főképp olcsóbb kocsmák, vendéglők fogadják az erre bóklászókat. Ha nem tudunk dönteni a nagy kínálatban, akkor a helyiek által is preferált vendéglőkbe térjünk be. Ilyen például az estére megtelő, 10-12-féle csapolt sörrel csábító U Sadu, vagy a még autentikusabb, fiatalos „Vízipókhoz”, az U Vodoucha, de ezen a környéken található a programjaiban a budapesti Trafót idéző Palac Akropolis is, ahova a koncerteken, előadásokon kívül szimplán egy kávéra vagy egy sörre is betérhetünk. És akkor a hatalmas, és jó időben azonnal megtelő hatalmas sörkertről, a zöld övezet közepén helyet kapó Riegrovy Sadyról még nem is beszéltünk. Egy estére ugyancsak érdemes a budapesti bulinegyed ébredező időszakára emlékeztető bohémnegyed, Krymská olcsó kocsmáiban is tenni egy kört – nem fogjuk megbánni.
Ha nem csak a híres cseh-sörkultúra érdekli, akkor feltétlen szánjon egy teljes napot Hradzsinra, a várnegyedre. Prága amúgy is legtöbbször egy ékszerdobozra hasonlít, de a vár környéke tökéletes környezet arra, hogy a Monarchia arisztokráciájának hétköznapjaiba képzeljük magunkat. Viszont ha már elege lenne a Szent Vitus székesegyház környékén koncentrálódó szelfibotokból, akkor a lenyűgöző parkot, a Královská zahradát, vagy a remek kilátást nyújtó Petřínt, azaz a kilátót körbevevő teljesen parkosított dombot ajánljuk. Ha a Károly-híd környékének sűrűségéből menekülne hamar, akkor a titkos, meseszerű park, a Vojanovy Sady a megoldás: itt akár még egymással feleselő pávákkal is összefuthat.
