Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kábítószer, a nincstelenség és a mocsok az évtizedek során beette magát a Népszínház utca impozáns házaiba. Budapest egyik legnívósabb utcájából hírhedt, lepusztult és rettegett terep lett, sokan mégis megtalálják benne a szépséget. A sokszínűséget, a vijjogó fecskéket, vagy hogy mindent megkapnak helyben. Még Gyurcsány Ferencet és az árpádsávos zászlót is. A kard azért így is ott lapul a pultban. A biztonság kedvéért.
"Az egész kerület egy moslék" – így összegzi a VIII. kerület állapotát egy nyugdíjas szabómester, aki az Auróra utcában született, és évtizedek óta a Népszínház utcában van üzlete. Bár felvették az orvosira, nem tehette meg, hogy hat évig nem dolgozik, így a megélhetés miatt folytatta a családi vállalkozást. Szerinte itt a rendszerváltás előtt jól meg lehetett élni, felesége pedig azt is megkockáztatja, hogy akkor még ez volt a város szíve.
A Blaha Lujza téri metróépítés oltárán feláldozott Nemzeti Színház sokak szerint értelmetlen és érthetetlen felrobbantása előtt (1965) a Népszínház utca nívós utca volt pezsgő kulturális élettel és kereskedelemmel. Ez volt a divat utcája sok szabósággal, kávézóval, étteremmel, serfőzdével és központi sörlerakattal, több nyomdával, mozival, és a kéményekben fészkelő gólyákkal.
Karinthy Frigyes is élt itt pár évig első feleségével, Judik Etellel, és a híres magyar költő Kiss József, A Hét című lap főszerkesztője is ideköltözött, amikor idős korára nyugalomra vágyott. Patinás lakásáról, perzsaszőnyegeiről még ma is beszélnek. Ennek a nyugalomnak azonban már nem sok nyoma maradt.
| Gettóházak a Népszínház utcában |
| Kis Varsónak nevezték, utalva a gettófelkelésre a Népszínház utcát, ahol 1944. október 15-17 között zsidó polgárok, munkaszolgálatosok, katonák fegyvert fogtak a német megszállók és nyilaskeresztes társaik ellen. A megtorlás kegyetlen volt. (Márványtábla felirata a Népszínház u. 46. szám alatt) |
Pangás ellen nők
A Blaha és a Teleki László tér közötti üzletek legtöbbje olyan hangulatot áraszt, mintha egy penészes, szürke műanyagzsákot húztak volna rájuk. A város legfertőzöttebb kábítószeres tömbjének peremén nincs pénzforgalom (legalábbis nem a felszínen), viszont vannak hajléktalanok, munkanélküliek és alkoholisták. És néhány lelkes fiatal, aki berúgná a környék motorját, és felkavarná a betokozódott állapotokat.
A drasztikus változás a környékbeliek szerint a rendszerváltás után állt be. A tehetősebbek elköltöztek, vagy meghaltak, "beköltözött a söpredék", megnyitották az első plázákat, és elindult a hanyatlás. Nemcsak itt, a Nagykörúton is. A bűnbaklistát a kiskereskedők szemében itt a plázaépítő Demján Sándor vezeti, nyomában a józsefvárosi piaccal.
Egy másik helyi szabómester, aki szerint 5-6 évvel ezelőtt állt be a csönd az üzletben, a pangást így magyarázza: "természetes, hogy ha a kínai piacon megvehet valaki egy ruhát kétezer forintért, akkor nem fogja a szabónál megrendelni 15 ezerért". Amikor pedig arról kérdezzük, mivel üti el az idejét vevők nélkül, töredelmesen bevallja, hogy "lesi a hölgyeket".
Szórakoztató multikulti
Az üzletek egy részében frusztráció tárgya a környéken élők sokféle származása, de a helyiek közül sokakat szórakoztat a sokszínűség, és a különböző nemzetiségű lakosok keveredése. Ilyen az a fiatal lány is, aki néhány hónappal ezelőtt vett lakást az utcában többek között azért, hogy segítsen lerombolni a környékkel kapcsolatban beragadt sztereotípiákat.
Élvezi, hogy sok a szép épület, és hogy bár valamelyest ismeri a környéket, mindig adódnak benne meglepetések is. Azt is a pozitívumok közé sorolja, hogy közel van a belvároshoz, mégis teljesen más, mint a klasszikus belső kerületek, így otthon teljesen más közegben mozoghat, mint mondjuk munka közben. Mindezeken túl abban is hisz, hogy a beköltözésével kézzelfoghatóan tehet Budapest demokratikusabb működéséért.
A sokféleséghez furcsa színfolttal járult hozzá a Demokratikus Koalíció, amikor itt nyitotta meg márciusban budapesti székházát kávézóval és parti hellyel. Így férhet bele egy utcába az árpádsávos zászlóval, és nagy-magyarországos matricákkal felturbózott non-stop bolt, és a Gyurcsány-kötetek a kirakatban.
Fekete-fehér
Az utca egyik legüdébb színfoltjának, a Részeg Szabónak a vezetője tíz éve költözött ide a nagymamája lakásába a II. kerületből, és nagyon vonzódik a környékhez, mégis azt mondja, Magyarországon ez a multikulturalizmus nem működik igazán. "Ez a multikulti fekete-fehér, nem színes, az utca inkább a rossz anyagi helyzetű emberek gyűjtőtégelye" – mondja Enisz Barbara, aki szerint ugyanakkor a Népszínház utca nem olyan ijesztő, mint ahogy elsőre tűnik: be van kamerázva, nagyon sok a rendőr, és őt még soha nem érte semmilyen atrocitás.
Ő főleg a történelme, egykori századfordulós eleganciája, és a szép épületei miatt szereti az utcát. Ezért is határozta el két évvel ezelőtt, hogy csodát tesz az egyre lepusztultabb környéken, és nyit egy kulturális térként is funkcionáló, biciklis- és kutyabarát éttermet. Koncertekkel, táncházzal, klubélettel, és nagyon finom ételekkel.
Teszteltük: az élőzene kellemes, az ízek különlegesek, az adag több mint elég, a hangulat pedig meleg és barátságos. Nem beszélve arról, hogy az egyik legszimpatikusabb fiatal grafikus és ékszertervező, Schall Eszter képei is ki vannak téve a mini fotókiállítás mellett.
Barbara mindezzel együtt azt mondja, nagyon fárasztó és küzdelmes úttörőnek lenni, de egyelőre kitart. Főleg külföldiek járnak hozzájuk (az utcában van két szálloda is, ami állítólag nagyon megy), a Kazinczy utcában megforduló fiatalságból pedig a bohémebbek, a bátrabbak, és a nyitottabbak térnek be, illetve azok, akik kevesebbet akarnak költeni, mint a romkocsma-birodalomban.
Fecskék a naplementében
A nyitott és bátor fiatalok közé tartozik Eszter is, aki három évvel ezelőtt költözött az utcába a Mátyás tér környékéről. Amikor felmegyünk hozzá, a liftben azt mondja egy másik lakó, hogy kemény itt élni, és hozzá már kétszer is betörtek, Eszter viszont sosem félt.
Szerinte esténként egész hangulatos a környék, naplementekor vijjognak a fecskék, de ami a legjobb, hogy mindent megkap egy helyen. Az utca egyik nyugdíjas lakója például évek óta ki sem mozdult innen, mert mindent el tud intézni helyben. Van benzinkút, posta, fogorvos, ügyvéd, zöldséges, szivacsos, ruhatisztító, több patika, orvos, fodrász, kozmetika, pékség, de még masszázs szakbolt is.
Szintén jó hely a Troya névre keresztelt török élelmiszerbolt különleges fűszerekkel, rengeteg féle olajbogyóval, töltött szőlőlevéllel, török vegyes savanyúsággal, és a gyorséttermekből jól ismert török kenyérrel.
Nem az utcán múlik
A pangó üzletekben ücsörgő mesterek és eladók mégis sötéten látják a helyzetet. Senkinek sincs pénze, mindenki alkudni próbál. Az órásmester szerint, aki több mint húsz éve dolgozik itt, a politikán múlik, hogy az embereknek csak ételre és rezsire jut, vagy még arra sem.
"Meg tudom magának mondani, hogy hány kocsi áll itt hetekig úgy, hogy be sem indítják." Ez pedig nem utcafüggő, ahogy a közbiztonság sem. "Nem rosszabb itt, mint máshol. Van olyan barátom, akinek a Rózsadombon többször feltörték a kocsiját, mint nekem a nyolcban."
Jezsek Lajos aranykoszorús cukrászmester is a folyamatos elszegényedésről beszél. 1980 óta van cukrászdája a Népszínház utcában, de amíg a törzsvevők régen hetente többször jöttek, és megrakott tálcákkal távoztak, addig mára fokozatosan elmaradoznak, ezért most már nem is vágna bele hasonló üzletbe. Ennek ellenére ez a cukrászda az egyik biztonságos oázisa az utcának, ahol sosem kellett még atrocitásokkal szembe nézni.
"Van ám itt cirkusz"
Benézünk a józsefvárosi aranykoszorúval kitüntetett Szabó József villanyszerelő mesterhez is, akit éppen a Jezsek cukrászdában készült pogácsával fizet ki egy apró javításért egy törzsvendég. Elvégre József nap van.
"Van ám itt cirkusz. Nemrég két mentőautó és legalább egy tucat rendőr jött ki egy meztelenül rohangáló kábítószereshez" – meséli, aztán, hogy meglegyen az egyensúly, rögtön előadja egy nemrég megesett rózsadombi gyilkosság történetét is.
| Hang a Zónából |
"Elkapart gennyes fekélyek, üvegszilánk a csuklómban, beütöttem egy ablakot, amikor egy házba akartam bejutni, elgennyesedett, még a Népszínház utcai késdobálóból is kivágtak, mert rohadt a kézfejem. Na, az ciki volt, hogy még a csövestemetőben sem kapok egy pohár vizet." (Kubiszyn Viktor: Drognapló) |
"A környék tele van tűvel, az utcán isznak, zavarják a lakókat, és még karon ülő gyerekkel is lopnak." Miközben arról beszél, hogy eddig három telefonját vitték el az üzletből, megmutatja, hogy a pultban tart egy kardot, és van kéznél néhány tévéláb is, csak a biztonság kedvéért. Használni egyiket sem szeretné, de így nyugodtabb. Nyáron pedig ennél is tovább megy: gázolajjal önti le a bolt előtti padkát, hogy ne ott dorbézoljanak az italozók.
Inkább a félelem
A hasonló praktikák annál gyakoribbak, minél közelebb érünk a Teleki térhez. Jobb, ha kéznél van a gázspray, vagy legalább egy felmosónyél. A rendőri jelenlétről megoszlanak a vélemények. A Blahához közeli könyvesbolt eladóját még sosem érte kellemetlenség, viszont úgy érzékeli, néhány hónapja több lett a rendőr a környéken, és a hajléktalanokat is többször igazoltatják.
Ezzel szemben egy másik fiatal eladó azt mondja, nagyon lassan reagál a hatóság. "Egy óra alatt jött ki a rendőrség, amikor ellopták a tárcámat, ennyi idő alatt pedig nem csak megerőszakolnak, meg is szülök."
Ő vidékről jött fel Budapestre, és minden nap félve megy be dolgozni, de azt mondja, inkább fél, mint hogy ne legyen munkája. "Itt sosem szabad hátat fordítani a vevőknek, és mindig a kezüket kell nézni, nincs-e náluk kés. Volt olyan, hogy valaki szétcincált, véres pénzzel akart fizetni. Máskor meg vérző kézzel jött be egy lány, és azonnal fel kellett mosnom utána."
"A leggyakrabban elhangzó mondat itt a kurva anyád. Kiállok cigizni a bolt elé, és nézem az ingyen cirkuszt. Csak a popcorn hiányzik a kezemből." Azt ugyanakkor hozzáteszi, hogy akik itt élték le az életüket, teljesen mások. "Nekik nem az számít, hogy lopjanak, csaljanak, és hazudjanak, hanem hogy kapjanak pár kedves szót."
Kell a pánikgomb
A vegytisztító és kelmefestő üzletben, ami 1957 óta működik az utcában, a hétköznapok természetes velejárójaként tekintenek ezekre a problémákra, és azt mondják, megbirkóznak a mindennapi bajokkal. Azt azért nehezményezik, hogy a ledózerolt piac helyén futkosnak az egerek.
A Sörsarok pincérnője sem szívbajos, biztonságban érzi magát a pultban. Azt mondja, nem fél, mert a kocsma be van kamerázva, és ha megnyomja a pánikgombot - amire három hónapos munkaviszonya alatt már volt példa –, pillanatok alatt kiér a segítség. Azt azért bevallja, hogy gyalog félne hazamenni a IX. kerületbe, ezért inkább kocsival jár.
Ő az egyetlen, aki nem panaszkodik a forgalomra sem. Náluk a 45 forintos bornak hála fix törzsközönség van, a hangulatba pedig az is belefér, hogy a helyi fiúk a biliárdasztalon fekve nézzék a Viasatot.
| Névtörténet |
A XVIII. századtól Kereszturerweg (Keresztúri út), Baromvásár utca, Sertésvásár utca, 1817-tól Fleischergasse (Hentes utca), 1838-tól Borstenviehhändlergasse, 1850-től Sertéskereskedő utca, 1874-től Népszínház utca, 1918-tól Blaha Lujza utca, 1919-től Népszínház utca. Mai nevét az 1875. október 15-én megnyílt Népszínházról (a későbbi felrobbantott Nemzeti Színház) kapta. 1919-ben a Blaha Lujza tér kialakításával az utca hossza megrövidült, így a házszámozás is 7-tel illetve 4-gyel kezdődik. (Wikipédia) |
