A Nyugat szerzői, művészek váltották meg itt a világot, később a moziőrültek Mekkájává vált, hogy jelenleg itt összpontosuljon az olcsó alapozásra vágyó fiatalság. A Nagykörutat bemutató sorozatunkban ezúttal az Erzsébet körút alkoholgőzös jelenében és kávéillatú múltjában merültünk el.
A József körút igazi kísérleti tereppé válhat a következő években: hamarosan egymás mellett vív harcot majd a fogyasztókért a kézműves- és az olcsósörkultúra. A környék erősen mozgolódik, egyre inkább érezhető, hogy itt jöhet létre a bulinegyed elsőszámú alternatívája. De a Körút ezen szakaszának múltja is bővelkedik a jobbnál jobb sztorikban.
A századfordulós kávéházak helyén kockázatos vállalásnak tűnő gyrosozók, 1956 egyik központi helyszínén omladozó raktárépület, megoldatlan bicikliközlekedés. A Petőfi híd és az Üllői út közötti rész a Duna közelsége miatt üde színfoltja lehetne a városnak, de a kocsmák, éjjel-nappalik, aprócikkes üzletek egyhangúságát alig töri meg valami. A Nagykörút jelenével és jövőjével foglalkozó sorozatunk folytatódik.
A korabeli építészszakma egy része eredendően elhibázottnak, művészietlennek, mások funkcionálisnak, a világvárosi rangot megteremtő főútvonalnak írták le az épülő Nagykörutat, amelyen az első elképzelések szerint hajóval kellett volna közlekedni.
Régen igazi programnak számított végigsétálni a Rákóczi úton, ma már inkább mindenki csak gyorsan túl akarja élni ezt a szakaszt, akár autóval, akár gyalog közlekedik. A Keletitől a Blaháig van nagyobb baj, itt néhány turkálón és giccsbolton kívül csak üres, lepukkant üzeletet találtunk. Ötlet persze lenne az út felújítására, és ma már úgy tűnik, hiba volt megszüntetni a villamosvonalat a hetvenes években. Most egy koszos, évekig elhanyagolt antik tárgyra hasonlít a "belvárosi autópálya" környéke.
A rózsafagyitól a Raqpartig áll a bál. A Zrínyi utca ugyan nem cseng úgy, minta a Király, mégis bekúszott a pesti oldal legfrekventáltabb helyszínei közé, a jellegzetessége pedig, hogy hiába fehérgalléros, éjjel-nappalos műszakban melózik.
Akinek sok a Király utca, nem kell messzire mennie a nyugalmasabb belvárosi esszenciáért. A Dob utcán érződik leginkább a zsidó múlt, a jelene pedig hol kóser, hol nem, de nagyon szexi. Utcamustra.
Fejjel lefelé indultunk el a Királyon, a 4-es, 6-os villamos megállójától mustráltuk végig az utcát, mely az utóbbi években dübörög. Ha kereskedelmileg nem is úgy, mint régen, a bulizó hadak minden nap végigvonulnak a VI. és VII. kerület határvonalának is számító Király utcán, hogy beletorkoljanak a Gozsduba, majd visszadülöngéljenek a Nagymezőhöz és azon túl, ahol a pizzaszelet és a gyros a kötelező éjszakai menü.
Sovány, szomorkás fiú ácsorog a Gellért téren. Felhajtott gallérja alá befúj a szél. Jobbja a szívén, baljában gitár, lába előtt mécses. Szoborrá válva kémleli a Dunát. Mögötte az utca, ahol élt, s ahol az élet dübörög tovább. A Bartók Béla úton jártunk.
A Madách teret júliusban adták át a gyalogos közönségnek, de az autósok és a boltosok visszasírják a régi állapotot. A gombamód szaporodó vendéglátóegységek viszont azt mutatják, hogy a városlakók szeretik a környék demotorizált változatát. Térmustra.
Nemrég adták át a felújított Ferenciek terét, ami a napi rohanásban felfogott elmosódott képen túl sokkal többet is képes adni, ha elmélyedünk benne. Itt lehetett egykor Mátyás király vadaskertje, az Egyetemi Könyvtár előcsarnokát ravatalozásra is használták, és ide csempészték az első alkotmányos miniszterelnökünk holttestét az éj leple alatt. Mi maradt ebből? A felújítás eredménye a környékbeliek szerint szép, de a minősége silány.
Van a VIII. kerületben egy hely, amit a béke szigeteként, Józsefváros szíveként emlegetnek azok, akik ott töltik a hétköznapjaikat. A Mikszáth teret és környékét már Erzsébet királyné is szívesen látogatta, most pedig Kocsis Máté polgármester egyik törzshelye. Családias gasztroutca két kedves térrel, ahol még nem szól minden a pénzről. Riportunk a helyszínről.