Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Régen igazi programnak számított végigsétálni a Rákóczi úton, ma már inkább mindenki csak gyorsan túl akarja élni ezt a szakaszt, akár autóval, akár gyalog közlekedik. A Keletitől a Blaháig van nagyobb baj, itt néhány turkálón és giccsbolton kívül csak üres, lepukkant üzeletet találtunk. Ötlet persze lenne az út felújítására, és ma már úgy tűnik, hiba volt megszüntetni a villamosvonalat a hetvenes években. Most egy koszos, évekig elhanyagolt antik tárgyra hasonlít a "belvárosi autópálya" környéke.
A járdán jobbról egy kukában turkáló férfi, az úton balról egy drága fényképezőgépekkel felszerelkezett turistacsapat busza előz meg minket. A Rákóczi úton, az ellentétek útján állunk. Az úton, amelynek az egyik oldala Erzsébetvárosé, a másik oldala Józsefvárosé. Az utcán, ahol szemmagasság felett egy letűnt kor finomsága, szemmagasság alatt a jelen nemtörődömsége látszik. A Rákóczin mindenki átmegy, és szinte senki sem áll meg. Ma már nincs is miért itt maradni. Inkább mi számítunk látványosságnak azzal, hogy sokat elidőzünk egy-egy évek óta elhagyott, lepusztult üzlet üres kirakata előtt.
Nincs miért megállni
„Talán észre sem vennénk mekkora mértékű a romlás, ha nem vizsgálnánk meg, hogyan nézett ki korábban a Rákóczi út. Hosszú évtizedek vezettek a jelenlegi, lehangoló állapothoz” – vallja Szemerey Samu építész és urbanista, aki szerint az út elhasználódásában nagy szerepe van annak a háború utáni várospolitikának is, amely mindent az autós közlekedésnek rendelt alá. „Biciklivel közlekedem a városban, és a Rákóczi úton átkelni mindig súlyos pillanat. Kikerülni viszont nem lehet.”
A Rákóczi ma leginkább egy autópálya bevezető szakaszára hasonlít, így a gyalogos is kicsit úgy érezheti magát, mintha csak egy szalagkorlát választaná el az elsuhanó kocsiktól. Az autósok előtt sincs sok alternatíva, mert itt a parkolás szinte lehetetlen. De még ha mindezen túl is tettük magunkat, akkor sem biztos, hogy lenne miért megállni. Kivéve persze azokat, akik nagy elánnal vetik bele magukat a gagyi-használtruha-aprócikk bermuda háromszögbe, mert az ilyen típusú boltok kész paradicsoma az út, főleg a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar közötti, vadabb részen.
Itt mindent meg lehetett kapni
Pedig volt időszak, amikor a Rákóczi úton igazi sikk volt végigsétálni, itt működött szinte az összes pesti nagyáruház. Ha valaki a Keleti és az Astoria közötti vásárlókörútjáról üres kézzel távozott, annak az akkor elérhető kínálathoz képest túl magas igényei voltak. A Keletitől elindulva itt volt a Divatcsarnok (később Otthon áruház), a Csillag, a Verseny, a Corvin, a Lottó áruház is. De ha valaki még a Duna felé folytatta útját, az Úttörő áruházban is tehetett egy kört a Kossuth Lajos úton.
Nem mintha visszasírnánk a konzumkínálatot, de az akkori vásárlóutca hangulatra ma már csak néhány megkopott reklám emlékeztet. Az Otthon áruház vagy az egykori Ruházati Bolt reklámja (Vásároljon készruhát!) tökéletes szimbóluma a városrész mostani hangulatának: nagy ritkán megállunk és észrevesszük, de leginkább csak hagyjuk, hogy tovább pusztuljon.
A nyomasztó hangulat azért is arcpirító, mert rengeteg turista, átutazó tűnik fel ezen az útszakaszon. Itt lehet fölpattanni több városnéző buszra is, ráadásul a Keletinél a Best Westernbe, a Blahánál a Mercure Hotelbe érkeznek folyamatosan a külföldi vendégek. Ha arra kíváncsiak, hogy néz ki egy a hetvenes évekből ottfelejtett városrész, akkor pont jó helyen nézelődnek és fényképeznek.
Mintha egy poros festményt kellene megtisztítani
Budapest más részeire is igaz, de itt különösen érvényes, hogy érdemes a szokásosnál magasabbra nézni, és inkább az épületeket, a teraszra kisétáló, vagy az ablakból mozizó lakókat figyelni. A homlokzatokról - mintha csak egy értékes, de koszos tárgyat törölgetnénk le - kis munkával azért még leolvashatóak az út szebb időket látott büszkeségei.
Az út egyik szégyenfoltja az 51-es szám alatti épület, amely nagy belső udvara miatt is kilóg az utcaképből, és régóta megérdemelné már a teljes felújítást, főleg, hogy innen, az épület tetejéről "figyeli" a róla elnevezett utcát maga Rákóczi is. A Blahához közeli 54.-es szám alatti ház, melyet nappal a 7-es buszról leszállók, éjjel a gyrosra vagy a Montenegrói gourman kínáalára éhezők lepnek el, korábban a magyar irodalmi, újságírói élet egyik központja volt. Itt rendezkedett be az Athenaeum kiadó és nyomdája, később pedig az Est lapok munkatársai is itt dolgoztak. A világháború, majd az ’56-os harcok ezt az épületet is megtépázták, de az ezredfordulóra felújított épület homlokzata legalább a patinás múltat idézi.
A Vasedény üzlete felett is keveseknek tűnhet fel Lajta Béla egykor az Erzsébetvárosi Banknak tervezett különleges épülete. Az a vörös téglaépület, amelyet a homlokzaton az ablakok közé bújtatott népművészeti elemek miatt lóg ki az utca összképéből. Nem minden épületnek volt azonban ilyen szerencsés sorsa. A már említett Divatcsarnok, Otthon áruház épületének homlokzatán, és belső tereiben már nyoma sincs az egykori áruház fényűzésének,
Vitézyék biciklisávot, széles járdát és villamost álmodtak meg
Ha meg akarjuk érteni, hogyan lett a város menő sugárútjából a belváros egyik szégyenfoltja, akkor szinte azonnal a villamosvonal 1972-es megszüntetésénél lyukadunk ki. A városvezetés akkor úgy gondolta, az elkészülő 2-es metró, és a 7-es buszok elbírnak majd a villamosvonal utazóközönségével.
Egy vicces videó a villamos megszüntetésének előnyeiről:
A Rákóczira viszont így egyrészt óriási forgalom hárult, másrészt a megállók megszűnésével, a gyalogosforgalom is csökkent. Az sem tette barátságosabbá a környéket, hogy ide tervezték az úgynevezett „halálzebrákat”: a biztonságos átkeléshez minimum jó kondícióra és az autósok türelmére van szükség a csak pár másodpercig tartó zöld lámpa miatt.
„Nem véletlenül gondolkodott a Vitézy-féle BKK is hosszútávon abban, hogy visszahozza a villamosokat erre a vonalra. A nyugati példákból is az látszik, hogy ahol megpróbálnak rehabilitálni egy adott városrészt, oda először a gyalogosokat próbálják meg visszaszoktatni. A Rákóczi úton már egy autóssáv kivételével is eredményt lehetne elérni” – mondja Szemerey Samu, aki hozzáteszi, ettől még a probléma ugyanúgy felállna: hova lehetne elvezetni ezt a forgalmat? Igaz, szerinte olyan példák is vannak, ahol a városvezetés az autósokat kényszerítette alternatív útvonalak keresésére, azzal hogy sávokat szüntetett meg.
A Rákóczi hanyatlásában még az is fontos szerepet játszott, hogy a rendszerváltás óta erősen megváltoztak a vásárlói szokások. A plázakultúra megjelenésével ma már a többség egy helyen szeret letudni minden elintéznivalót, a Rákóczi útról viszont ez jelenlegi állapotában semmiképpen nem mondható el. Arról nem is beszélve, mennyire érzi itt magát komfortosan egy gyalogos. A BKK terve a buszsáv középre helyezésével, a járda szélesítésével, több gyalogátkelő és biciklisáv létrehozásával, és a zöldterületek létrehozásával kezdte volna a szakasz rehabilitációját.
Egyelőre azonban be kell érnünk azzal, hogy a biciklizés életveszélyes, a járdáról meg a pöfékelő buszok űzik el az itt sétálókat. A zebrára lépés előtt meg jobb, ha a felsőbb erők segítségét kérjük.
Akar cukrászdát venni?
A Huszár utcai saroktól az Astoria felé haladva a következő sarokig szinte az összes üzlet üresen áll. Próbálkoztak mindennel, élelmiszerbolttal, gyógyszertárral, lottozóval és a ma már avíttasan hangzó divatáru bolttal is – láthatóan elenyésző sikerrel. Még az igaz piaci rést betöltő Kislábú nők cipőboltja is elköltözött az utcáról. Amelyik üzletet nyitva találjuk, ott is érződik az átmenetiség: a jellemzően aprócikkes boltok addig maradhatnak életben, amíg az átmenő forgalom képes eltartani őket.
Néhány üzlet azonban olyan rossz állapotban van, hogy felvetődik a tulajdonosok felelőssége is a történetben. Például tipikusan magyar sztori a Hauer cukrászdáé is, amely az út egyik ékköve lehetne, de a rendszerváltás után elkezdődött az ingatlan kálváriája a pereskedésekkel. A patinás épület évek óta üresen áll, igaz, aki merész, 250 millióért viheti is háromszintes cukrászdát. Más kérdés, hogy a lerúgott kukák, szeméttel teli kapualjak környezetében nehezen tudnánk elképzelni a krémesért kígyózó sorokat.
Oravecz Júlia, az üres üzletek hasznosításával foglalkozó Lakatlan program egyik projektmenedzsere szerint azért vannak pozitív visszajelzések is, és néhány tulajdonos nyitott a megoldások keresésére, itt a Rákóczi úton is. A Lakatlan projekt lényege, hogy üresen álló ingatlanok tulajdonosai és helyet kereső civil szervezetek, közösségek között közvetít, így életet lehelve egy tetszhalott környékbe.
Oravecz szerint a Rákóczi úton nem is a forgalom hiánya a fő probléma, hiszen a boltok előtt elhaladók száma még mindig kiemelkedőnek számít. Inkább a magas bérleti díj és az elhanyagolt környezet miatt nem akar senki sem kockáztatni, és szembemenni a turkálók, kisboltok uralta környék lepukkant miliőjével.
Pozitív példa viszont a Hátsó kapu története: a kulturális rendezvényeket, workshopokat befogadó hely a Fókusz könyváruház raktárhelységeiben nyithatott meg, igaz, ez a hely sem a Rákóczi, hanem a Dohány utca összképét gazdagítja. A kultikus Rákóczi pékség megszűnése is jelképes: a közkedvelt éjjel-nappali pékség 2013-ban zárt be a konkurencia miatt, és akkor azt ígérték, más üzlet fog a helyén nyitni. Mondanunk sem kell, azóta sem történt semmi az üzlettel, csak egy emléktábla tiszteleg a pesti éjszaka egyik kihagyhatatlan állomása előtt.
Bekacsint az olcsó bulinegyed
A Rákóczi útra is beszökött az a Nagykörúton tapasztalható jelenség, hogy a bulinegyed telített romkocsmái és klubjai helyett főleg az Astoria és a Blaha közötti részre költöztek az olcsóbb, főleg az egyetemistákat vonzó kocsmák. Az Astorián az Ördögsarok, a Blaha felé haladva a Roncs kocsma vagy a Zero Bar is megtelik hétvégén. De megvetette lábát itt már a minőségibb sörfogyasztás is, hiszen a túloldalon már régóta biztos pontnak számít a Hrabal cseh söröző. Azt, hogy tovább terjeszkedik-e a bulinegyed a Blaha felé, még nem tudni, de a nagy baj amúgy sem az Astoria és Blaha közötti résszel van.
Az Uránia mozi, vagy a felújított Volksbank épület amúgy is a közeli, békésebb Kiskörút gyalogos-csalogató hangulatát csempészi a Rákóczira. A Corvin áruház épülete után azonban egyre beljebb haladunk a hetvenes évekbe. És egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezen bárki komolyabban változtatni szeretne.
