Egy évszázada, 1913. február másodikán adták át a világ legnagyobb pályaudvarát, ez alkalomból pedig egész éven át ünneplik New Yorkban a legendás épületet. A Grand Centrallal rengeteg városi legenda foglalkozik, ám a puszta tények sokszor meghökkentőbbek, mint a fikció.
Negyvennégy peron, napi 750 ezer fős forgalom: a Grand Central immár egy évszázada a Föld legnagyobb pályaudvarának számít. A Manhattan szívében elhelyezkedő kolosszus leginkább jéghegyhez hasonlítható. Az eredeti, 1913-as épületegyüttesből ma már csak a grandiózus előcsarnok áll, mivel a város térhódításával a pályaudvar szinte egésze kényszerűen a föld alá költözött.
A Grand Central az elmúlt évtizedek alatt több felújítási, illetve állagmegőrzési munkálaton esett át, melyek közül a leglátványosabb talán a falak és mennyezet 1998-ban befejeződött mélytisztítása volt. A főként a nyolcvanöt évnyi cigarettafüst okozta szennyeződés emlékét ma csak egy - a mennyezeten futó, a munkások által szándékosan meghagyott - fekete koszsáv őrzi.
Beépített kőtelefon
A híres Oyster étteremhez közeli, boltíves kialakításnak hála egészen elképesztő akusztikai adottságokkal bíró átjáróban a legapróbb köhintés is hangorkánnak tűnik. A terem ellentétes sarkaiban, egymásnak háttal álló emberek nyugodtan beszélgethetnek akár suttogva is, a kupolás kialakítású térben tökéletesen vezetődik az emberi hang.
Az elnöki alagút
Ma már nyílt titok, hogy a pályaudvar alatt meghúzódó, rég elfeledett alagutak között van az a titkos peron, ahonnan egy lift vezet fel a közeli Waldorf-Astoria Hotelbe. Ma már az is köztudott, hogy ez volt Franklin D. Roosevelt nem hivatalos útvonala, azokra az esetekre, mikor az elnök az újságírók megkerülésével szeretett volna eljutni vonatjától a szállására. Az alagútrendszer a nagyközönség számára nem látogatható, pedig bizonyára elsőrangú turistacélpont lenne.
Csókszoba
Az előcsarnokban, ma pont a kötelező Starbucks-al szemben találjuk a Biltmore Room-ot, mely a vonatozás aranykoraként emlegetett harmincas-illetve negyvenes években, mint úgynevezett “kissing room" azaz csókszoba volt közismert. Ide futott be a legendás 20th Century Limited, melyet általában igen illusztris társaság, híres színészek, zenészek, politikusok tömkelege használt a New Yorkba jutásra, a vonatról lekászálódó korabeli celebritások pedig a Biltmore Room-ban üdvözölték rég nem látott szeretteiket.
Kifordított csillagrendszer
A pályaudvar egyik legtöbbet fényképezett látványossága az előcsarnok mennyezetének egészét elfoglaló, a téli, mediterrán égbolt csillagállását reprodukáló freskó. Csak kevesen veszik észre, hogy a 2500 csillagot megjelenítő festményen látható zodiákust fordítva ábrázolta az alkotó, Paul Helleu. Az archiv dokumentumok szerint ez a “hiba” valójában előre megtervezett motívum, mivel a művész egy középkori kézirat által inspirálva az eget kívülről, “isteni” szemszögből szerette volna láttatni.
Rozskenyér 16, garnélarák 40 forint
A százéves évforduló alkalmából a Grand Central üzletei és éttermei egy napig termékeiket az 1913-as árakon adták. Ennek megfelelően egy rozskenyeret már 16 forintért, garnélarákot pedig 40 forintért is vehettek a pénztárcanosztalgia nyertesei. Természetesen autentikus cipőfényesítésre is volt lehetőség, mindössze 21 forintért, bár ebben az esetben azért nem jött rosszul a 2013-ra optimalizált borravaló. (1 USD = 212 HUF)
Meteorbecsapódás és szuperhősök
A Grand Central természetesen rengeteg filmben feltűnik. Összeszedtük a legérdekesebbeket
Meteor pusztítja el a pályaudvart a 1998-as Armageddon című filmben. A videóban 0.32-től.
Robin Williams bálteremmé változtatja a híres előcsarnokot az 1991-es Halászkirály Legendájában.
A Marvel 2012-es, bevételi rekordokat döntögető szuperhősmozijában is felbukkan a Grand Central, ahol a változatosság kedvéért látványos csatatérként amortizálódik. Az 1978-as Superman-ben az ördögi Lex Luthor is végigvonul az állomáson.