Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az ismeretlen déli földrész: Terra Australis Incognita. Keleti partját 1770-ben James Cook térképezte fel.
Semmit sem változott 240 év alatt Ausztrália keleti partja, azóta, hogy a brit felfedezők megérkeztek. Kokodilok, koalák, eukaliptuszfák ágai között – minden ugyanaz. Négy részes sorozatunkban a keleti partszakasz majd ötezer kilométerét járjuk végig. Szárazföldön és vízen az Eupolisz túravezetőjének kalauzolásában.
Kengurukolbász és oposszum pörkölt
A legnagyobb élő hüllő, a helyiek által csak sósvizinek (salty) becézett bordás krokodil, nem ritkán emberekre is támad. Egyik kedvenc lakhelyük a Megpróbáltatás Foka (Cape Tribulation), ahol Cook hajója, az Endeavour majdnem zátonyra futott, innen az elnevezés. Nem egy olyan történetet mesélnek, amikor a jól sikerült tengerparti sütögetés után az alkohol mámorában parton elszenderült emberek másnap reggel hatalmas lábnyomokat és semmivel sem összetéveszthető faroknyomot találnak pár tíz méterre fekvőhelyüktől. Ők a szerencsés, a krokodil talán már korábban jóllakott. Innen indul az aszfaltcsík, ami végigfut a keleti parton.
Egy valamire való sofőr, ahogy azt a helyiek mesélik, a öt liter ivóvíz és két doboz babkonzerv mellett mindig tart egy nagyobb kalapácsot is kocsija csomagtartójában. Az esti szürkületben ugyanis kenguruk ülnek az út mellett. Az elhaladó autók reflektorainak fényében meg-megvillan a szemük. Ahogy hűl az aszfalt, egyre beljebb merészkednek és sok esetben elkerülhetetlen a baleset. Nem véletlen, hogy idelent nem csak a terepjárók de egynémely sport- vagy személyautóra is kengururácsot szerelnek. Ha megtörtént a dolog, azzal lehet lerövidíteni a még vergődő állat szenvedéseit, ha a kalapáccsal egy kegyelemütést sújtanak rájuk.
Yungaburra alig ezer főt számláló kisvárosa a termékeny Atherton-fensíkon fekszik. A települést kettészelő patak partján napkeltekor és napnyugtakor különös lények bukkannak fel. Mikor a részben kacsára, másrészt hódra és vidrára emlékeztető erszényesek tetemeit először vitték Európába a tudóstársadalom egyszerűen ügyes hamisítványnak tartotta a maradványokat. Helyi aranyásók aztán azt is megfigyelték, hogy a félénk éjszakai állatok tojásokat raknak, innen ered azok első latin neve: 'furcsa madárcsőrű'.
Habár a víz általában kellemes meleg a tengerben nem minden évszakban ajánlott a fürdőzés. Októbertől márciusig a tapogatóikban halálos mérget hordó óriás kockamedúzák lepik el a part menti vizeket. Az óvatlan fürdőző csak a rettentő fájdalomra emlékszik, ahogy a cérnavékony szálakból fullánkok tömegei csapódnak a bőrébe. Ha szerencséje van, még idejében kijut a partra és megtalálja az ilyen esetekre rendszeresített, erős ecetet tartalmazó a fémcsövet. Az ecet a fájdalmat ugyan nem csökkenti, de lassítja a méreg felszívódását és a pórul járt kis időt nyer, míg megérkezik a szakszerű segítség.
Az ausztrálok imádnak sütögetni. Sör, steak vagy kolbász, kellemes társaság és a dolgok alakulnak maguktól. A helyszín lényegtelen, lehet a hátsó udvarban vagy akár a tengerparton. Számos közparkban vagy autóparkolóban találunk érmével működő grillsütőt, ahol pár dollár ellenében elkészíthetjük az előre csomagolt kenguru vagy strucc kolbászt. A száraz húshoz leginkább valamilyen valamilyen fűszeres szósz vagy erős mustár passzol. Aki ennél merészebb gasztronómiai kalandokra vágyik, kóstolja meg a oposszum pörköltet. Azonban mielőtt csatlakozunk az azt készítő társasághoz, győződjünk meg róla, hagy az állatot lőtték és nem az út mentén szedték össze, mert ez utóbbinak állítólag Goodyear íze van.
