Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„Hihetetlen, hogy képes voltál ennyi pénzt elszórni” - írta méltatlankodó levelében a Nobel-díj névadója exbarátnőjének. Majd végrendeletében magyar államkötvényeket hagyott rá.
„Kedves Sofie! Először is részletesen írd le az adósságaidat, és küldd el nekem Párizsba. Majd eldöntöm, hogy ebből a hülye helyzetből kisegítelek-e vagy sem. Hihetetlen, hogy képes voltál ennyi pénzt elszórni és azon túl még adósságokat felhalmozni…” – írta az 59 éves Alfred Nobel Párizsból 33 éves exbarátnőjének, Sofie Hessnek Bécsbe, akivel 15 éves románc után szakított 1891-ben. Pontosabban Sofie von Kapyvarnak, hiszen a pazarló szerető villámgyorsan férjhez ment egy osztrák huszártiszthez, Kapi von Kapyvarhoz.
A levelezés nem e két üzenetre korlátozódott, hanem nagyjából 200 levélre dagadt 5 év alatt, mégis ugyanazon sekély dramaturgia mentén alakult: Sofie pénzt kunyerált a Nobel-díj alapítójától, aki cserébe rendszeresen letorkollta. Aztán adott. A fent idézett megjegyzés után néhány nappal újabb levél érkezett Bécsből Párizsba, amelyben Sofie megköszöni a 2000 schillinget, amit kapott, majd panaszkodott és lejmolt tovább. 1894-ben már 200 000 forintot kért, és állandóan kislányára hivatkozott. Ugyan nem derül ki a levelezésből, hogy a 2-3 éves csemetének ki az édesapja – Alfred vagy Kapy – de Európa-szerte terjedt a pletyka egy törvénytelen Nobel-gyerekről.
Sofie-t egy bécsi utazáskor ismerte meg Alfred még 1876-ban. Egyszerű virágárus lányként dolgozott egy belvárosi üzletben. „Csinos volt, vulgáris, picit hülye, jószívű, unatkozott, kivéve, ha pletykálkodhatott vagy magáról beszélt”, írja a Nobel-életrajz szerzője, a végrendelet egyik végrehajtója, volt személyi asszisztens és vegyészmérnök, a fiatal Ragnar Sohlman. Szerzőként teljesen értetlenül állt a jelenség előtt, hogy mit is szerethetett egy ilyen nagy formátumú, felfedezésben és feltalálásban nyughatatlan elme ebben a közönséges nőben. „Kedves gyermeknek szólította, […] ajándékokat hozott […] vett neki egy drága karkötőt [talán ezt adta zálogba 1000 schillingért, amiről abban a levélben emlékszik meg, ahol a másik 2000-t megköszöni – szerk.]. Megígérte, hogy ha rendesen viselkedik, akkor elviszi egy utazásra.”
Pedig Nobel őszinte vonzalma, ami az apa és szerető ambivalens szerepben kerekedett ki, tökéletesen érthető. Ő maga sem intézményesített oktatásban szerezte meg tudását, iskolában alig töltött néhány évet, inkább utazásokkal, inasévekkel, és a családi hagyatékkal jutott kivételes szakemberi képességeihez. Erre bátorította a lányt is, akit "kismadárnak" becézgetett – az Ibsentől kölcsönzött évelgése az irodalom iránti vonzalmának tükre és a végrendeletében alapított 5 díj között szerepet kapott az irodalmi Nobel felé mutat. (Személyes kedvence Shelley.)
A virágárus lány, úgy tűnt, elcsípte a szerencséjét, hiszen először egy lakást, majd egy villát is kapott Ischlben. Ahhoz azonban már butusnak bizonyult, hogy megértse, ez is csak befektetés, és könnyen elillan. Így is történt. Alfred kezdte kínosan érezni magát, amikor Sofie feleségként mutatkozott be. S mivel a katolikus szerető semmilyen hajlandóságot nem mutatott a protestáns-skandináv takarékosságra és önképzésre, a kapcsolat véget ért.
Kapi von Kapyvar huszártiszt, a hirtelen érkezett szereplő és heteken belül férj is Alfred révén került a képbe. Hogy csupán azért mutatta be Sofie-nak, mert gondoskodni szeretett volna, vagy azért, mert ekkor már egy Nobel-gyerekkel volt terhes és gyorsan apát kerestek az utódnak, nem tudni. A bécsi majd az európai pletyka persze az utóbbi változatot jobban kedvelte: tiszta Biblia, mint Dávid és Betsábé.
Nobel innovációban a focicsapat kapitányaként turnézhatta körbe a világot, de udvarlóként felmentették testnevelésből. Nőügyei közül, amelyek többnyire csak a magányát erősítették meg, egyetlent mondhatunk csak sikertörténetnek. Bertha von Suttner, eredetileg osztrák-cseh hercegnő egy ideig munkatársaként (is) kiállt mellette, de végül otthagyta a Suttner báróért. Állítólag Bertha inspirálta a „halálgyárost”, ahogy az ellenséges francia sajtó felcímkézte a dinamit és a detonátor feltalálóját, a családi hadiipar örökösét és ápolóját, hogy az irodalmi Nobel mellett még a békedíjat is megalapítsa végrendeletében. Suttner volt az első nő, aki 1905-ben meg is kapta az elismerést mely „a legtöbbet tesz a hadseregek leépítéséért esetleg megszüntetéséért”.
Egy másik történet szerint a díj alapításának ötlete akkor merült fel benne, amikor testvére, Ludvig 1888-ban meghalt. Alfred Cannes-ban járt, és a kezébe vett egy lapot, ahol a szerző összekeverte a Nobel-fivérek nevét és Alfred halálhírét közölte.
„Alfred Nobel, aki a lehető leghatékonyabb módját találta fel annak, hogy több ember életét oltsa ki, mint bárki más, elhunyt.” A testvérek halála mindig inspirálta, a dinamitot, amire a cannes-i újságíró utalt, akkor kezdte kidolgozni, amikor másik testvére, Emil műhelymunka közben magára robbantotta a házat. Sajátos lelkület: ahelyett, hogy a fegyveriparral szakított volna, egy stabilabb formát keresett a nitroglicerinnek, és 1867-ben meg is ajándékozta vele a világot. (Ergo Clint Eastwood nem robbanthatta fel dinamittal a hidat „A Jó, a Rossz és a Csúf” című filmben, mivel ez utóbbi az 1861-1865 közötti amerikai polgárháborúban játszódik.)
Visszatérve Sofie-hoz, a virágárus pénzgondjairól szóló panaszáradat Párizsban és San Remy-ben érte el Nobelt 1891 és halálának éve, 1896 között. Az állandóan betegeskedő milliárdos végrendeletét még Párizsban írta meg 1895. november 27-én – egy oldal csupán –, de a következő és egyben utolsó évét már San Remy-ben töltötte, ahol pihenést remélt. Stockholmba esze ágában sem volt visszatérni, kifejezetten gyűlölte éghajlata miatt.
Sohlmann, az életrajzíró, és társa Rudolf Lilljekvsit keményen megküzdött a végrendelettel. A testamentum ugyanis a Nobel vagyon 94%-át a díjakra hagyta és a svéd-norvég intézmények kezébe helyezte, akik ezeket kiosztják. A béke kategóriáról például a norvég parlament dönthetett, de erről a végakarat éppen akkor nyilatkozott, amikor a norvég-svéd uniót kikezdték. Svéd patrióták rendszeresen támadták a döntést.
A fizika és kémia tudományágakban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítélkezett. A kémia igencsak izgatta az egész családot, a robbanóanyagokon túl az olaj hozta lázba a Nobel-fiúkat – egy újabb illúzióromboló vonása a fegyvernöknek. A petróleum-éra hajnalán ugyanis a Nobel-testvérek és a Rotschild-ivadékok összefogtak, hogy a Baku környéki mezőkről ezernyi tankerhajóval szállítsák el az olajat.
A családok barátsága azért is izgalmas, mert a felmenők három évtizeddel a bakui üzlet előtt a krími háborúban éppen az ellenkező oldalon álltak. Nobelék a cári seregeknek szállítottak tűzérségi eszközöket, a párizsi Rothschildok egy londoni bankházukon keresztül finanszírozták a szövetségeseket, főként a front irányában épített vonat nyomvonalak kiépítését támogatva. Ez volt az a pillanat, amikor a német, francia, skót, svéd, osztrák és azerbajdzsáni villákat fenntartó világutazó Alfred Nobelt Victor Hugo a „világ legvagyonosabb vagabondjának” nevezte el.
Az élet- és orvostudományok díját a Karolinska adta ki. Ez, és a Svéd Akadémiának adott irodalmi Nobel bírálati joga vert a legkisebb hullámokat.
Sofie és hitvese, Kapy tiszt mellett a leghevesebb és legkitartóbb felháborodás a rokonok részéről érkezett. Az örökségnek csak töredékére tehették rá a kezüket, ezért ahol csak lehetett, ostromolták az egy oldalas dokumentumot. Kiváló szövetségesre találtak a francia adóhivatalban, amely – mivel a leghosszabb összefüggű időt, 18 évet Párizsban töltötte Nobel – mindenképpen diszponálni szerettek volna a pénz felett.
Sohlmann 25 évesen kémregénybe illő ügyességgel csempészte ki a vagyont védő és sorsáról rendelkező dokumentumokat Stockholmba. Hosszas civakodás után a svéd főügyész zárta le a kérdést, Alfred Nobel szándékainak megfelelően 1901-ben.
A legröhejesebb epizód az 5 éves perpatvarban a pitiáner Kapy-házaspáré - természetesen. Sofie először csak kérte Sohlmannt, hogy a végrendeletben meghagyott összeget emelje meg, majd zsarolni kezdett. Ebbe férje is beszállt, és ketten azzal fenyegetőztek, hogy a korábbi évek levelezését publikálják. Sohlmannak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy megijedjen, vagy hogy kompromittálják mesterét. Az összeget ugyan nem emelte meg, de a leveleket megvásárolta.
Pedig Nobel 150 000 forintos apanázst hagyott hátra. „Sofie Kapy von Kapivar, akinek címét az Angol-Osztrák Bank Bécsben jól ismeri, 6000 forint [járulékra] jogosult, amelyet az említett bank fizessen ki, s e célból 150 000 forint értékben magyar államkötvényeket helyeztem el.” Nem kis összeg ez, nem is nagy. Ahogy egy szigorú, de gondoskodó szülő mondaná, ez az összeg arra elegendő, hogy megmentse a javadalmazottat a nyomortól, de ne engedje a léhaságot. Sofie korában 25 forintba került egy láda meszes tojás, tehát egy darab 57,6 fillérbe (átlagosan). Ha ezt összehasonlítjuk a mai tojásárral, akkor Sofie juttatása megfelel egy mai 417 000 forintos éves jövedelemnek. Úgy tűnik, Nobel valóban nem feledkezett meg gondoskodó és nevelő szerepéről még a síron túl sem.
Amivel viszont nem számolhatott, az a pénzvilág felfordulása. Az ezüst alapú forint valutát az Osztrák-Magyar Monarchia éppen ekkor vezette ki a forgalomból – ezzel még nyilván tisztában volt, hiszen a valutareformra 1892-ben került sor. Ebben az évben indították útjára az aranyalapú koronát, váltópénze a fillér (heller Ausztriában) de a forint még 1900-ig használatban maradt. Nobel halálakor 2 koronát kaphattak a váltónál minden egyes forintért. A korona azonban szomorú sorsú pénznem, már a háborúig is sokat veszített értékéből, a világháború végén pedig hiperinflálódott.
Ez nem biztos, hogy befolyásolta Sofie helyzetét. Lehet – de a források nem teljesen világosak –, hogy a 150 000 forintos alapnak a hozamát kapta meg, s mindig az eredeti értéknek megfelelően váltották. Az azonban már nem világos, hogy a 6000 forint, a teljes összeg 4%-a miként viszonyul ehhez a a teljes alaphoz: egyszeri hozam? Éves járulék? Mikor járt le a kötvény és mikor vált felvehetővé a jövedelem? Mi történt a többi 150 000-rel? Vagy végül mind a 150 000 Sofie tulajdona lett? S ha mindezt megválaszolnánk: a korona egyre tragikusabb éveiben hogyan váltották az eredeti pénznemet? 2 koronás áron, vagy az inflációt kompenzálva?
Sofie és a pénz eltűnt a süllyesztőben.
