Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Mit gondolunk az agyunkról?
A Groningen Egyetem kutatója, Sarah de Rijcke tudományos munkájában azt vizsgálta, hogyan változott az agyunkról alkotott képünk az évszázadok során.
Sarah de Rijcke feltérképezte, hogyan gondolkodott a tudomány az elmúlt négy évszázadban az emberi agyról. Kutatásainak alapjául, többek között az Egyesült Államokban és Európában keletkezett dokumentumok, illusztrációk, ábrák, naplójegyzetek, kézikönyvek, cikkek, képalkotó eljárások és kutatói jelentések szolgáltak.
A tudomány mai álláspontja szerint - ahogy azt a kutató megállapította - azt tekintjük objektív tudásnak, ami a legjobb készülékek segítségével, statisztikai alapon bizonyítottan és nem túl sok emberi közreműködéssel jön létre. Ezen az elven haladva a ma, modern képalkotó eljárásokkal az agyunkról készített felvételek tűnhetnek az objektív értelmezés csúcsának, úgy az idegi anatómia, mint az agyfunkciók terén. Annak ellenére, hogy a modern képalkotó eljárások nem statikus felvételeket, hanem interaktív, eszközként használható térbeli képeket hoznak létre.
A 19. században uralkodott el az a szemlélet, miszerint a tudósok nem alkothattak saját ábrákat, hiszen azzal az objektivitás kerülhet veszélybe. A korszak szemléletváltásának egyik kitűnő példája a Nobel-díjas spanyol Santiago Ramón y Cajal, aki, az új elvárások térnyerése ellenére is inkább saját kézzel rajzolta illusztrációs és kutatási céllal idegsejteket, mivel az akkoriban már használatos fotográfiát erre nem tartotta megfelelőnek – pedig ő maga is szenvedélyes amatőr fotós volt. Cajal szerint a teljes kép egy adott kutatási témáról csak a tudós fejében létezhet, amihez sem a fotó, és igazán a rajzolt ábrák sem visznek közelebb, hiszen azokról jelentős részletek hiányozhatnak, ami a gondolataiban viszont megtalálható.
De érdekes fényben tüntetik fel a tudományos gondolkodás változásait Rijcke kutatásainak más elemei is. A 16. századi tudósok, például önmagukat Isten hírnökeiként azonosították, és munkájuk céljaként a teremtés csodájának teljesebb megmutatását tartották. A 17. században már a kísérletek voltak a legfontosabbak, és az agyi rendellenességeket tekintve addig nem látott tárgyilagossággal és őszinteséggel vizsgálták a problémákat.
De Rijcke szerint ötven év múlva minden bizonnyal másként fogunk tekinteni a ma használt, modern képalkotó berendezésekre is, hiszen a technológiai fejlődés újabb megoldásokat adhat a kutatók kezébe. Ráadásul a technológia nagymértékben befolyásolja, hogyan tekintünk az agyunkra, és a kutató szerint az objektivitásról alkotott nézeteinket is.
Magyar lézermikroszkóp az európai agykutatók seregszemléjén
Sajátnak érezheti agyunk mások fájdalmát
Hogyan érzékeli agyunk az időt?
