"Aki azt állítja, hogy neuromarketing-eszközöket használ, az nem mond igazat. Aki viszont valóban így dolgozik, vagyis az agy feltérképezésével gyűjt információkat a fogyasztókról és szokásaikról egy bizonyos termék hatékonyabb eladása végett, az sosem beszél róla" - hívta fel a HVG tudósítójának figyelmét az agykutatás kevesebb publicitást kapott területeire Olivier Oullier francia neuropszichológus-bioetikus, a Provence-i és a floridai Atlantic Egyetem kutatója. Ez csak egy azokból a tudományos és társadalmi vitát kiváltó kérdésekből, amelyek mostanában megmozgatták az EU közvéleményét is. Az 1990-es években a génkutatások kapcsán hangoztatott etikai kérdésekhez hasonlókat vet most fel ugyanis az, hogy az emberi agyról az eddiginél sokkal jobb képalkotás vált lehetővé, illetve egyre hatékonyabban tudják befolyásolni annak kóros működését, ám a kutatások ellenzői szerint az így szerzett ismeretekkel vissza is lehet élni.

E kérdések áttekintésére rendezték meg január közepén Brüsszelben az Elmék Találkozását. Ez valójában egy kétéves "agymenet" záró konferenciája volt, melynek során kilenc EU-ország 126 véletlenszerűen beválogatott lakosa alkotott véleményt az agykutatás előtt megnyíló lehetőségekről, és arról: mivel és mennyire etikus élni - a visszaélés veszélye nélkül. A többfordulós projekt során orvosok, jogászok és más szakértők ismertették a laikusokkal az új távlatokat és az új gondokat (a Magyarországot képviselő 13 fő felkészítését a Debreceni Egyetem Magatartás-tudományi Intézete koordinálta), majd Brüsszelben, ahol - a téma szakértőivel közösen - záródokumentumba foglalták aggályaikat, amit aztán átnyújtottak az Európai Parlament illetékeseinek.

Különösen aggályosnak tartották például az agysebészet pszichiátriai célzatú alkalmazását. Az idegsebészeti eszközök precizitásának növekedésével ugyanis lehetőség nyílt korábban elképzelhetetlen bravúrokra is, 2001 óta például hajszálvékony elektródákat képesek beültetni az agyba, melyek (egy vezeték nélküli hálózaton keresztül) gyenge áramütésekkel állítólag alkalmasak az önkéntelen túlmozgással járó betegségek - így a Parkinson-kór - tüneteinek enyhítésére. Korai lenne azonban az érintettek öröme - figyelmeztettek nemrégiben az Utrechti Orvosi Egyetem és az Amszterdami Egyetem kutatói -, mivel ezek beültetése a legfrissebb eredmények szerint "beláthatatlan hatással lehet a páciens hangulatára, s miközben megszűnik a túlmozgás, mellékhatásként akár súlyos depresszió is kialakulhat".

Az ajánlások között ezen túl szerepel a - pszichés állapotok és az agy egyes területeinek aktivitásváltozása közötti kapcsolatokat feltérképező - funkcionális agyi képalkotó eljárások (fMRI) alkalmazási területeinek szigorú korlátozása is. Az utóbbi években szinte minden lehetséges élettani jelenség vizsgálata során bevetett módszert amerikai kutatók legújabban - becsaphatatlan - hazugságvizsgálatra is alkalmasnak tartják. A Nature című folyóirat tavaly év végi cikke szerint a Pennsylvania Egyetem és a Pentagon közös kutatásában sikerült fMRI-vel felismerni a hazugság idegi jelzéseit. A szenzációként tálalt bejelentéssel kapcsolatban viszont a már idézett Oullier megjegyezte, hogy az ismertetett vizsgálat csak akkor adna minden kétséget kizáró eredményt, ha közben egyáltalán nem mozogna a kihallgatott feje, ami gyakorlatilag csak igen nehezen valósítható meg, ha pedig mégis sikerülne a gyanúsított rögzítése, úgy jogvédők szerint az egyénnek a kihallgatás megtagadására vonatkozó joga sérül alapvetően.

Külön kategóriát képeznek az ajánlásban azok a (gyógy)szerek, amelyek segítségével "könnyebb a társadalmi elvárásokhoz igazodni". Ezek közé tartoznak például az öregedéssel járó memóriazavarokat orvosló kapszulák, a magatartási problémákkal - mondjuk falánksággal, túlzott mozgásigénnyel - küzdők viselkedését normalizáló készítmények. Ezek kontrollálatlan alkalmazása esetén viszont "fennáll a veszély, hogy a másoktól eltérő viselkedésű emberekre, például a rossz magaviseletű diákokra nyomást gyakoroljon a társadalom, hogy kezelések révén javuljon meg" - festett sötét jövőt a brüsszeli konferencián Steven Rose, a brit Open University biológiaprofesszora. Forgalmazásuk előtt szerinte elengedhetetlen a "normális" állapot pontos meghatározása. Méghozzá mielőbb, mert a gyártók a következő tíz évben már olyan szerek piacra dobását ígérik, amelyek például a diákok sikeres vizsgázását segítik, vagy a munkavállaló kóros feledékenységét csökkentik.

Ezzel részben összefügg annak az úgynevezett agyképadatbázisnak a felállítása, amelyben 1999 vége óta több ezer agynak a - tipikus élethelyzetekben való működését rögzítő - lenyomatát gyűjtik. Ennek segítségével tervezik az "átlagos" agy definiálását, sőt a tudósok szerint előre meg lehetne állapítani például, hogy egy gyermek milyen betegségekre, devianciákra hajlamos, illetve hogy miben tehetséges. Brüsszelben azonban most felvetették, hogy mindez komoly visszaéléseknek is utat nyithat, például ha az adatbázis alapján hátrányosan különböztetik meg a beiskolázáskor a gyerekeket, vagy ha a munkaadó nem alkalmaz olyasvalakit, akinél az agyszkennelési adatok szerint nagy esély van az Alzheimer-kór kialakulására.

Az Európában megfogalmazott etikai aggályok azonban akár érdemi visszhang nélkül is maradhatnak. Az agykutatások háromnegyede ugyanis a kontinensen kívül - elsősorban az USA-ban - folyik, és ott, mivel az agykutatás tempója gyorsabb a törvényalkotásénál, főként a kutatóintézetek saját belső etikai szabályzatai érvényesülnek.

FOLK GYÖRGY