A Glamour magazin amerikai kiadásának legutóbbi számában a 194.
A Glamour magazin amerikai kiadásának legutóbbi számában a 194. oldalon egy aprócska fotón a képen szereplő modellnek egy hájhurka volt látható a hasán. A hatás frenetikus volt, özönlöttek a magazin mailcímére és weboldalára a visszajelzések, amelyekben az olvasók könnyes szemmel köszönték meg Lizzie Miller hasát. A molett modellként nyilvántartott lány egy szempillantás alatt világhírű lett, show műsorokba hívták, újságcikkeket szenteltek a nőkre gyakorolt hatásának.
De Lizzie Miller nincs egyedül, az angolul plus size-ként kategorizált, professzionális modellek száma egyre nő és munkájuk is akad rendesen. A Glamour magazin például már májusban a valódi női testarányokhoz közelítő nőkön mutatta be a szezon fürdőruháit és bár a brit és amerikai divatlapok többsége még ragaszkodik a kiéheztetett külsejű lányokhoz, az ausztrál, az olasz, a spanyol és a kanadai szerkesztők már tudják, mivel tehetik boldoggá az olvasókat. Még a kényes ízlésű Carine Roitfeld, a francia Vogue főszerkesztője is használ teltebb modelleket, csak Anna Vintour, az amerikai Vogue rendkívül befolyásos főnöke ragaszkodik a 34-es mérethez.
A sikeres plus size modellek között is kiemelkedik azonban egy arc, akit a legtöbbször láthatunk viszont a magazinok fotósorozatain. Crystal Rennt 14 évesen fedezték fel és hatalmas karrier ígéretével kecsegtették – ha lefogy harminc kilót. A lány éveken keresztül éhezett és tornázott, küzdött az anorexiával és a bulimiával, de a nagy áttörés csak nem következett be. Végül 19 évesen úgy döntött, elege van és ügynöksége tanácsára meghízott. És ezzel végre valóban elkezdődött a karrierje, több munkát kapott, mint addig valaha, még kifutón is szerepelt, többek között egy Galliano kollekció bemutatóján, illetve Mango kampányban is feltűnt.
Renn ügynöke, Gary Darkin a Ford Modelstől szintén bizakodó. “11 éve vagyok a bizniszben és láttam már ezt a vitát néhányszor felmerülni a divatvilágban. Ezúttal azonban a vita lendületét másnak érzem.” - nyilatkozta Darkin a brit Guardiannek. Az összhatás kedvéért hozzá kell tenni, hogy miközben az amerikai olvasók részéről a fogadtatás több, mint kedvező és ennek következtében a Glamour újabb “normális” nőket bemutató fotósorozatot ígért novemberre, a brit közvélemény nem ennyire pozitív. India Knight író és publicista szerint például ostobaság lenne komolyan elhinni, hogy egy Lizzie Miller külsejű lány bármit is eladhat a divatrajongóknak, a “hájas” fotó láttán pedig csak úgy ömlöttek a pocskondiázó kommentek férfiak és nők részéről is. Pedig a statisztikák szerint a brit nők átlagmérete a legnagyobb egész Európában. Ezek szerint saját magukat és a körülöttük lévő nők nagy részét is ocsmánynak találják?
Az emberi test változatosságának fontosságát a képi ábrázolásban már egy ideje felismerték az internetes önsegítő közösségek. Létezik önkéntes fotóadatbázis női mellekről, szülés utáni testekről, hasakról, péniszekről, vaginákról. Meglepően sokat számít a mások kendőzetlen testrészeit bemutató képek nézegetése, a tapasztalat azt mutatja, hogy ugyan csak rövid időre, de egészen átalakíthatja viszonyunkat a saját testünkhöz. Elképzelhető tehát, hogy ha mindenféle külsejű emberek szerepelnének a médiában, még a britek is elfogadhatónak tartanák azt, ha egy nőnek összeér combja.