Az Aerion potenciális ügyfeleiként elsősorban az államok kormányait, a nagy multinacionális vállalatokat és a közel-keleti olajmilliárdosokat tekintették, de meglepő módon egy általuk végzett piackutatás során az amerikai lízingcégektől is kedvező visszajelzést kaptak.

Az Aerion mérnökcsapata húsz hónapig a legapróbb részletekre is kiterjedő előtanulmányokat végzett, mielőtt hozzáfogott volna a tervek elkészítéséhez. Úgy döntöttek, hogy öt prototípust építenek: kettő a földi, három pedig a légi tesztekben vesz majd részt. Akkor még úgy tervezték, hogy a szuperszonikus üzleti jet első példánya a hatósági engedélyek megszerzése után 2011-ben forgalomba állhat.

Az események a döntés hatására felgyorsultak, így aztán 2005 januárjában teljes gőzzel beindult a gépezet. A fejlesztési program második fázisában az Aerion SBJ (Supersonic Business Jet) ötméteres törzshosszúságú, kicsinyített modelljével megkezdődtek a kis és nagy sebességű aerodinamikai kísérletek a Washingtoni Egyetem szélcsatornájában.

A kísérletek következő lépcsőjében a jet modelljét az új-mexikói Sandiában rakétával háromszor is feljuttatták 15 ezer méteres magasságba, ahol a makett néhány percig 2,5 machos sebességgel repült, miközben a műszerek rögzítették a szuperkritikus szárnyak viselkedését, és az adatokat továbbították a földi megfigyelőközpontba. A mérnökök a tesztek befejeztével elemezték az információkat, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy az Aerion SBJ jóval nagyobb teljesítményre képes, mint azt korábban feltételezték. Végül az Aerion SBJ demonstrációs makettje is elkészült, hogy a potenciális ügyfelek képet alkothassanak a megrendelőkre váró repülőgépről. 

Az 1,6 machos csúcssebességgel repülni képes, környezetbarát és egy forradalmian új fejlesztési koncepció eredményeként megépülő Aerion SBJ a sugárhajtású üzleti gépek új generációját képviseli. A karcsú testű és a szakmai berkekben egyszerűen „Pinocchio-orrúként” emlegetett jet kedvező paraméterein túlmenően még egy előnyös tulajdonsággal rendelkezik: a kompozitanyagokból készülő lamináris áramlású szárnyak oly mértékben csökkentik az ellenállást, hogy a gép képes két hagyományos erőforrással is szuperszonikus sebességre felgyorsulni. A konstruktőröknek azonban azt a lényeges szempontot is figyelembe kellett venniük, hogy az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) betiltotta a szuperszonikus repüléseket az Egyesült Államok területe fölött, 0,99 Machra korlátozva a polgári utasszállítók sebességét. Ráadásul a Concorde megjelenése óta az Észak-Kanada, Szibéria és Ausztrália gyéren lakott vidékei fölött kijelölt folyosók kivételével a világ más részein sem engedélyezik a szuperszonikus repüléseket.

A takarékos hajtóműveknek köszönhetően a 40 825 kg-mal felszálló gép 20 590 kg üzemanyaggal feltöltve képes egyhuzamban 7408 km-t megtenni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a New York és Párizs közötti repülési idő lerövidül négy és negyed órára.

A szuperszonikus üzleti jet kényelmi szempontból is figyelmet érdemel, hiszen a 18 m2-es alapterületű, szériaváltozatban mosdóval és konyhával felszerelt kabinba a megrendelő igénye szerint akár zuhanyfülke is beépíthető. És még így is elég tágas ahhoz, hogy fekhellyé átalakítható kanapéval, egy négyszemélyes ebédlőasztallal és valódi fotelekkel rendezhessék be. Egyébként bármilyen belső elrendezés elképzelhető, mert a cég a legextrémebb egyéni kívánságokat is teljesíti. Az 1,88 méteres belmagasság pedig, túl azon, hogy a komfortérzetet fokozza, egyben a hosszabb utakon is megfelelő mozgásszabadságot biztosít. 

Az első komoly érdeklődő, Sheik Rashid Bin Humaid Al Noaimi dúsgazdag ajmani üzletember 250 ezer dolláros foglalót is mellékelt a november 14-én aláírt szándéknyilatkozatához. Ugyancsak hírek röppentek fel arról is, hogy a szaúdi dr. Tarek Bin Laden (a hírhedt terrorista féltestvére) is fontolgatja a gép megrendelését.

A cikket teljes terjedelmében itt olvashatja el.