Az én hetem: Péterfy Gergely a Tüzes Mezőkön sétál és pacalt ebédel Nápolyban
5 perc
2025.01.05. 16:30
2025.01.05. 21:59
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel, öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: sürgősségi, bástyasétány, terrormenet, járványriadó, akadálymentes.
Bástyasétány – Botrány lett abból, hogy az I. kerületi önkormányzat fizetőssé tette a Halászbástya alsó részét is. A területet, ahová 1500 forint volt a belépti díj, fekete kordonnal vették körbe. Az intézkedés nyomán kitört közfelháborodás miatt a paravánt lebontották, a budapesti panorámát az alsó szintről továbbra is ingyen lehet csodálni.
Terrormenet – Sok merénylet, illetve ámokfutás volt a világban az elmúlt napokban. A karácsony előtti magdeburgi tömeges gázolás után szilveszterkor Berlinben markológépes ámokfutás volt, többen is súlyosan megsebesültek, az elkövetőt később lelőtték. Január elsején autóval hajtott a tömegbe egy férfi New Orleansban, megölve 15 embert. A férfi kocsijában az Iszlám Állam zászlaját találták meg. A Las Vegas-i Hotel Trumpnál január 1-én autórobbanás történt, a nyomozás szerint a gyanúsított az amerikai különleges erők egy tagja volt. Tizenkét halálos áldozata van egy montenegrói férfi ámokfutásának, aki Cetinjében lövöldözött Újév napján.
Járványriadó - A járványhelyzet miatt kötelező a maszkhasználat és látogatási korlátozásokat vezetnek be a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjában. Az egyre több légúti megbetegedés miatt kellett szigorítania a klinikának. A légúti – főleg influenzaszerű – megbetegedések számának növekedéséről már korábban voltak beszámolók.
Akadálymentes – Január elsején Románia és Bulgária a schengeni-övezet tagja lett, ami azt jelenti, hogy megszűnik a határellenőrzés a magyar-román határon, illetve a bolgár-román határon. A schengeni tagság gazdaságilag sokat hoz a két országnak, de a többi uniós tag is profitál belőle. A magyar kormány szúrópróbaszerűen még tart ellenőrzéseket.
Hétfő reggel sikerül jó korán elindulni, átsuhanunk a jeges Dunakanyaron, Szentendrén felvesszük a lányomat és a barátját, akik Rómába tartanak, fél hétkor már bőven az M7-en járunk a fagyott tejködben, amely jégcsapokat növeszt a visszapillantók hátuljára és az hűtőmaszk alatti érzékelőkre, leállnak a radarok, megvakul a vezetési automatika, rendszeresen meg kell állni letisztogatni.
Az aljasul és megalázóan ihatatlan magyarországi benzinkúti kávék kikerülésére vettem a múltkor egy aksis kávéfőzőt, egy miniatombomba formájú kis hengert, amelybe bele kell csavarni a kapszulát, mint egy plutóniummagot, aztán várni kell pár percet, mire a vizet átmelegíti és zümmögve explodál, átpréselve a kapszulán, de a végén ott gőzölög egy elfogadható kávé, amely ugyan irtózatos távolságban van még egy olasz benzinkúti kávétól is, de legalább megspórol egy dühöngést és egy céltalan és felesleges gondolatmenetet arról, miért él úgy Magyaroszág, hogy a legfőbb elv egymás szivatása – mindenki ott szívatja a másikat, ahol csak tudja, a vendéglátós szemét és szar kajával, a szakember hozzá nem értéssel, az egyház hét főbűnnel, az írók hitvány tárcákkal (önirónia), a Bástyasétány a kilátás lezárásával, a politika a közélet és a társadalmi létezés megszűntetésével, a kultúrpolitika a kultúra felszámolásával, és így tovább, vesszőfutás és terrormenet minden publikusan eltöltött nap a jeges Pannoniában.
De legalább most már a kávéval sem tud senki megszivatni, a többiből meg már régen kicsekkoltam.