A recepciós által lefoglalt előleg nem okoz galibát, ha a kártyabirtokos ugyanezzel a kártyával fizet távozáskor, és a szálloda a fedezetellenőrzéskor kapott banki engedély nyomán nyújtja be a terhelést. Ebben az esetben ugyanis a bank a beérkező terheléssel párhuzamosan feloldja a zárolást. Ha viszont egy másik kártyával fizet a kuncsaft, akkor az első kártyán zárolt összegre nem érkezik terhelés, és az előleg lelakatolva marad addig, amíg a bank saját rendszere automatikusan fel nem oldja azt. Hasonlóképpen kopaszodik le – legalábbis látszólag – a vendég számlája akkor is, ha a szálloda és annak kártyaelfogadó bankja úgy egyszerűsíti le az adminisztrációját, hogy fizetéskor új tranzakciót indít, s nem a megkapott engedély alapján terheli meg a számlát. Elvárható lenne ugyan, hogy ilyenkor a szálló törölje a foglalást, de ez sokszor elmarad, állítólag azért, mert a vendégek nem igénylik. Érdemes tehát reklamálni.

Aki nem veri az asztalt, akár harminc napra is elbúcsúzhat pénzétől, a zárolt összegeket ugyanis a bankok eddig tarthatják lakat alatt a kártyatársaságok irányelve szerint.  Szerencsére a pénzintézetek ennél rugalmasabbak: az UniCredit Banknál például a foglalástól számított 22 munkanap után felszabadítják az összeget, a Raiffeisen Banknál 15 napot követően válik szabaddá a pénz, a K&H Banknál pedig úgy nyilatkoztak a HVG-nek, hogy terhelés híján tíz nap után juthat ismét pénzéhez a kártyabirtokos.

A legegyszerűbb megoldás persze az lenne, ha ugyanazon a terminálon, ahol a kártyát ellenőrzés gyanánt lehúzzák, törölhetnék a foglalást is, csakhogy erre akkor van mód, ha a sztornírozásra a zárolással egy napon kerül sor – erősítették meg az egyik banknál. Minden más esetben a szállodának a törlésbe be kell vonnia a kártyaelfogadó bankját is. Ha pedig ez elmarad, az átmeneti pénzhiányba kerülő kuncsaft csak azzal vigasztalódhat, hogy legalább kamatveszteség nem éri, ugyanis – ahogy az UniCreditnél fogalmaztak – a zárolt összeg az ügyfél számláján van, még ha a foglalás miatt nem tudja is használni.

(HVG, 2008/02/02)

HVG 2008/07  02.16.  111-112. • Reflex • olvasói levél

A saját zsebükre vakációzó turistáknál is kellemetlenebb helyzetbe kerülhetnek a külföldi szállodákban terjedő szokás, a bankkártya lehúzásával zárolt fedezet (HVG, 2008. február 2.) miatt a meghívásra utazók. Ők nem maguk fizetnek a szobájukért, nem valószínű tehát, hogy távozáskor az újabb kártyalehúzással feloldódik a zárolás. És mint cikkükben is írták, a szálloda még külön kérésre sem biztos, hogy intézkedik. Ráadásul a cégek, intézmények vendégei drágább szállodába is kerülhetnek, mint amilyet saját számlájukról fizetnének, így a „lelakatolt” összeg esetleg meghaladja lehetőségeiket. Mióta néhány kollégámmal ilyen helyzetbe kerültem, sőt egyikük emiatt egész úton egyáltalán nem is tudta használni a kártyáját, töprengek, vajon mi a megoldás. A szobát megrendelő cég szólhat-e a szállodának, hogy ne húzzák le a kártyát, mert ő áll jót a vendégéért? Vagy esetleg meg kellene kérni a hotelt, hogy a szoba árához méretezett fedezet helyett kevesebbet, mondjuk a minibár áraihoz és a telefontarifákhoz igazított biztosítékot zároljon?