A Schmitt által emlegetett "írógépes időkben" is tudtak pontosan hivatkozni a doktori dolgozatot írók. A Mandiner szerzője megvizsgálta egy tucat kisdoktori dolgozat hivatkozásait, melyek a kilencvenes évek elején íródtak.
A szerző megállapításai szerint a kilenvcenes évek elején, az átmenet éveiben nem voltak következetesen érvényesített elvárások a doktori disszertációk formai és tartalmi követelményeivel szemben, de a legtöbb megvizsgált dolgozat hivatkozásai megfelelnek a ma is érvényes szabályoknak. Hivatkozni húsz éve is pontosan kellett, elmulasztására a bíráló opponensek külön hívták fel a szerzők figyelmét a dolgozathoz csatolt bírálatban.
Egységes elvárások a dolgozatok terjedelmét tekintve sem volták. Egy átlagos dolgozat 110-160 oldalas volt, a leghosszabb közel ötszáz oldalas, a legrövidebb pedig 41.
