Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A csütörtökön, hosszú betegség után, 88 évesen elhunyt színész a hatvanas évektől egészen mostanáig dolgozott. Számos emlékezetes alakítása közül válogattunk.
Kétszáz.
Az IMDb filmes adatbázisban 200 produkció mellett van ott a neve színészként a csütörtökön elhunyt kanadai Donald Sutherlandnek.
Az első film, amelyben – néhány apró televíziós szerep után – feltűnt, Wolf Rilla 1963-as, méltán elfeledett The World Ten Times Overje volt, ebben ő volt a „magas férfi a Nightclubban”. Az utolsó szerepe pedig a tavalyi, az amerikai történelem egyik első afroamerikai szövetségi rendőrfőnök-helyetteséről szóló sorozat, Az igazság emberei: Bass Reevesben volt, itt egy bírót alakított.
Persze egy életművet nem elsősorban a mennyiség jellemez, a szerepek száma csak egy adat, inkább azok az elképesztő alakítások, amelyek miatt sokan egyetértenek a fia, Kiefer Sutherland megállapításával, aki „a filmtörténet egyik legfontosabb színészének” tartja apját. „Soha nem rettent el egy szereptől sem, legyen az jó, rossz vagy csúf. Szerette, amit csinált, és ennél többet senki nem kívánhat” – írta az X-en Kiefer Sutherland.
Azon legkiválóbb színészek közé sorolják Donald Sutherlandet, akiket sosem jelöltek Oscar-díjra. Ezt a csorbát próbálta kiköszörülni az Amerikai Filmakadémia, amikor 2017-ben pályafutásának elismeréséül Oscar-életműdíjat adott az akkor 82 éves színésznek.
Mi pedig most 12 filmet idézünk fel, amelyek bizonyítják a fia tételét és az életmű-Oscar jogosságát.
A piszkos tizenkettő
Az első nagyobb szerepét 1967-ben kapja meg Robert Aldrichtől, aki rá osztja a 30 év fegyházra ítélt Vernon L. Pinkley karakterét, aki – társaihoz hasonlóan – úgy tud megmenekülni a börtöntől, ha beszáll egy szinte öngyilkos nácivadász akcióba. Az akkor még alig ismert Sutherland egyáltalán nem vallott szégyent olyan színésztársai mellett, mint Charles Bronson, a több háborús filmben is szereplő Lee Marvin, a korszak legnagyobb színészei közé tartozó Ernest Borgnine, a sztársportolóból lett fekete színész, Jim Brown, valamint John Cassavetes vagy Telly Savalas.
M.A.S.H.
Az igazi világhírnevet a rá három évre bemutatott M.A.S.H. hozta meg Sutherland számára. A koreai háborúban játszódó, Robert Altman által rendezett, öt Oscarra jelölt (amiből a legjobb forgatókönyvet el is nyerte) és cannes-i fődíjas vígjátékban Elliott Goulddal alkotnak fergeteges párost. A háborús burleszkben a mozgó katonai kórház sebészei minden erejükkel azon vannak, hogy a maguk módján enyhítsék a katonaélet elviselhetetlenségét. Hangszórókon át közvetítik egyik társuk szerelmeskedését, lelopják a budi falát a főnővér elől: nem szűkölködnek fantáziában és humorban, csupán egy tulajdonságukból van a szokásosnál egy kicsit kevesebb: gátlásból.
Kelly hősei
Még ugyanebben az évben került a mozikba egy újabb – ezúttal amerikai–jugoszláv – háborús film, Brian G. Hutton rendezésében. A normandiai partraszállás után néhány különös katona nemcsak az ellenséggel számolna le, hanem saját meggazdagodását is elősegítené bizonyos aranykészlet megszerzésével. Ebben a Sutherland által játszott Csodabogár őrmester is központi szerepet kap.
Klute
Az első igazi főszerepében, az 1971-es Klute-ban Sutherland rögtön bizonyítja, hogy nemcsak háborús (anti)hőst tud alakítani, hanem például kiváló detektív is a vásznon. Alan J. Pakula neo-noir thrillerében ő alakítja a címszereplő nyomozót, akit egy eltűnt New York-i üzletember felkutatásával bíznak meg. Az egyetlen nyom, melyen elindulhat, egy Bree nevű call girllel (Jane Fonda) kapcsolatos. A nővel hamarosan különös viszonyt alakít ki a filmbeli nyomozó. (A való életben szintén különös, viharos viszonyt folytatott a két színész, együtt turnéztak háborúellenes show-jukkal is.)
Huszadik század
Bernardo Bertolucci 1976-ban bemutatott epikus alkotása világszerte nagy feltűnést keltett, és zajos ünneplésben éppúgy részesült, mint finnyás elutasításban. A filmben Robert De Niro és Gérard Depardieu partnereként tűnik fel Donald Sutherland. Egy Attila nevű, kegyetlen, érzelemmentes, fasiszta érzelmű intézőt játszik, aki az egyik jelenetben egy gyereket öl meg, de úgy, hogy aki egyszer látta, sosem felejti el azt a részt.
Fellini: Casanova
A hetvenes évekre már ünnepelt sztár volt Sutherland, azt is el tudta így érni, hogy Federico Fellini neki adja a legendás velencei kalandor és nőcsábász, Giacomo Casanova szerepét. A visszaemlékezések szerint vérbeli profiként, zokszó nélkül vetette alá magát minden rendezői instrukciónak, noha saját elképzelései a szerepről egészen mások voltak. A film 1976-os bemutatásakor az olasz Mester egyik legkedvezőtlenebbül fogadott alkotása volt, többek között azért, mert a filmbéli Casanovát Sutherland ellenszenves, savanyú, indokolatlanul melankolikus figurának mutatta be. Néhány év elteltével már Fellini egyik legjelentősebb filmjeként és a főszereplő jutalomjátékaként emlegették a filmet.
A nagy vonatrablás
1979-ben Sutherland egy zseniális, enyveskezű zsebtolvaj szerepébe bújik Michael Crichton filmjében. A film 1855-ben játszódik, amikor Anglia és Franciaország háborúban áll Oroszországgal. A brit katonák aranyban kapják a fizetségüket, és ezt az aranyat havonta egyszer szállítják a londoni bankból, a folkestone-i vonat poggyászkocsijában a tengerpartig, majd onnan a Krím félszigetre. Ezt a vonatot rámolják ki Edward Pierce-szel (Sean Connery) és annak szeretőjével, Miriammel (Lesley-Anne Down).
Átlagemberek
Emlékezetes szerepet játszott Sutherland Robert Redford első rendezői munkájában is, amely mellesleg besöpört négy Oscar-díjat és öt Golden Globe-díjat. A mély, de elfojtott családi válságot lehengerlően ábrázoló filmben Sutherland a labilis Conrad (Timothy Hutton) aggódó apját, Calvint alakítja.
Tű a szénakazalban
1981-ben újra egy háborús filmben látjuk Sutherlandet. Richard Marquand filmében Fabert alakítja, aki az egyik legkíméletlenebb és legagyafúrtabb német ügynök „Tű” fedőnévvel. A közelgő partraszállásról próbál információkat gyűjteni Angliában. A férfi felfedez egy reptérnek álcázott makettfalut. Rájön, hogy a szövetségesek így akarják megtéveszteni a német felderítést. A létfontosságú információ birtokában Tű, az angol titkosszolgálat embereivel a nyomában, elindul a skóciai találkozóhelye felé, ahol egy tengeralattjáró várja. Menekülés közben azonban hajótörést szenved, és egy kis szigetre kerül. Nagyon sokan emlegették fel Donald Sutherland halálakor ezt a filmet mint az egyik emblematikus szerepét.
Árnyék-összeesküvés
1988-ben újra alaposan megkeveri a kártyákat George P. Cosmatos politikai thrillerfilmjében. Ő a Fehér Ház kabinetfőnöke, Jacob Conrad, aki meg akarja ölni az elnököt, és magához akarja ragadni a hatalmat. Ezt az elnök fiatal tanácsadója, Bobby Bishop (Charlie Sheen) próbálja megakadályozni.
Büszkeség és balítélet
2005-ben megkapja és nagyon meggyőzően alakítja természetesen Mr. Bennet szerepét a több Oscarra is jelölt Joe Wright-féle Jane Austen-adaptációban.
Az éhezők viadala
A 2010-es években is számos filmben tűnik fel Sutherland, többek között a Suzanne Collins által írt disztópia többrészes filmes adaptációjában. Ő alakítja vérfagyasztóan Snow elnököt, a Kapitólium és a körzetek vezetőjét.
