„A járványhelyzetből fakadó feszültség az oktatásban valójában arra mutatott rá, mi mindenre képesek a pedagógusok és az iskolarendszer, amelybe most beleértem a diákokat és a szülőket is. Eleinte úgy tűnt, a távoktatás káoszt és összeomlást okoz. Ezzel szemben kiderült, hogy a tanári innováció mértéke és a szülői, családi fogadókészség is meglehetősen nagy” – véli az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke a távoktatás első tapasztalatairól.

Pléh Csaba szerint ahhoz képest, hogy az utóbbi tíz évben egyre inkább centralizálódott a magyar oktatás irányítása, most a drámai körülmények miatt egy decentralizált helyzet jött létre. „Nagyon sok energia szabadul fel, az új eszközök, felületek és az új módon bemutatott tartalmak kezelése során pedig mind a diákok, mind a tanárok nagyon sokféle új tudásra tesznek szert.”

Pléh hangsúlyozza, hogy a megbecsültségük hiánya és a centralizáció miatt kialakult másodlagos szerepük ellenére a tanárok igen jól képzett értelmiségiek, akik igenis képesek új helyzetek megoldására. „A jelenlegi nehéz helyzet sok kreativitást szabadított fel a pedagógusokban. Az elmúlt időszak érdekképviseleti kudarcai, a megszégyenítő helyzetek ellenére megmaradt bennük az új körülményekkel való megküzdés képessége. Ez azt az optimizmust erősíti, hogy igenis van mire építeni: az oktatási kormányzat békés körülmények között is sokkal jobban építhetne a pedagógusok innovációs erejére és kezdeményezéseire. David Cameron brit konzervatív politikus is arra a fő következtetésre jut nemrég megjelent önéletrajzi könyvében, hogy az iskola mindig akkor működik jól, ha minél kevésbé centralizált, és minél nagyobb szerepe van benne a helyi pedagógusközösségnek.”

A hátrányos helyzetű és ezért a digitális oktatáshoz is alig hozzáférő diákokat az oktatásirányításnak morális kötelessége megsegíteni. „Szerintem célzott beruházásokra lenne szükség azokon a területeken, ahol ezek az iskolákban és az otthonokban hiányoznak. A jelenleg futó európai uniós és hazai fejlesztések jelentős részének erre kellene irányulnia.”

Az akadémikus szerint az iskolarendszernek a majd visszaálló hagyományos oktatásban is meg kell őriznie a most kialakított eljárásokat, például a webes oktatási tartalmakat és a digitális házi feladatok alkalmazását.

Pléh azt is felveti, hogy az MTA-nak létre kellene hoznia egy virtuális tanterv- és tananyagfejlesztési intézetet, egy gyakorló tanárokat, tantervelméleti kutatókat és neveléstudományi szakembereket összefogó, 40-50 fős kutatóintézet, amely folyamatosan és hivatásszerűen tantervfejlesztéssel foglalkozna.

Pléh úgy véli, a tanárok erőfeszítéseinek társadalmi visszhangja nagyon jó. „Az emberek azt is látják, hogy a digitális oktatás jóval nagyobb erőfeszítéseket igényel, mint a megszokott körülmények között való tanítás, szertefoszlott az az illúzió a társadalomban, hogy a digitális oktatás a tanárok kényelmét szolgálná. Igen, nőni fog a tanárok tekintélye, mert egyre többen látják, hogy a pedagógusok nem csupán elszenvedői a mostani állapotnak, hanem többségükben kezdeményezők és a helyzet irányítói.”

A teljes interjút itt olvashatják.