A romantikus kép a rózsákat nevelgető szelíd török aggastyánról távolabb már nem is állhatna a valóságtól. Gül Babának sem ideje, sem alkalma nem volt a kertészkedésre, mivel hódítóként érkezett a város falai alá.

A népszerű elképzeléssel ellentétben Gül Babának nem sok köze volt a rózsákhoz, sőt, még a neve sem ez volt valójában. A korabeli magyarok a ‘kel’, azaz kopasz szót hallották rosszul, és ‘gül’-re torzították, ami ráadásul nem is rózsát, inkább virágot jelent a perzsa és a török nyelvben is.

Misztikusok és harcosok

Gül/Kel Baba egy dervis, azaz szerzetes volt, továbbá harcos és költő is egyben. Így nyer értelmet valódi neve, ‘Kopasz Atya’, ami a dervisek kopaszra borotvált fejére utalt. Ezek a muzulmán szerzetesek a szúfi testvériség képviselői, szegénységet fogadva élnek aszkéta életet. A szúfi derviseket nagy tisztelet övezte tudásuk, költészetük, misztikus szellemiségük miatt. Meditációval, imádsággal, tánccal kerülnek közelebb Allahhoz, a leghíresebbek közülük a keringő dervisek, a mevlevik.

Háború idején viszont a dervisek kardot ragadtak, és hitharcosként vettek részt a hadjáratokban (ezt, ha máshonnan nem, az Egri csillagokból is tudhatjuk) - így érkezett Gül Baba is Magyarországra Szulejmán kíséretében.

Legendás halál egy legendás napon

Gül Baba jelen volt Buda hírhedt elfoglalásakor. Ekkor a janicsárok szép lassan beszivárogtak a városba, miközben Izabella királyné és a magyar főurak Szulejmán sátrainál vendégeskedtek, miután a törökök segítettek elűzni a trónkövetelő Habsburg Ferdinánd seregeit.

A dervis halálának időpontja nem egyértelmű. Vagy ezen a napon, azaz 1541. augusztus 29-én, Buda elfoglalásakor halt meg, vagy szeptember 2-án, mikor a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban (a mai Mátyás-templomban) imádkozva hálát adtak a győzelemért.

A megrendült szultán, aki egyes források szerint a dervis gyerekkori barátja volt, maga is vitte Gül Baba koporsóját. Mivel Szulejmán kalifa volt, azaz legfőbb vallási vezető is, ezzel a lendülettel a város védőszentjének is nyilvánította volt szerzetes-katonáját.

Máté Péter

Romantikus sírhely a budai dombokon

A türbét, azaz sírboltot a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed építtette a sír fölé 1543-48 között - emellé pedig egy török kolostor is épült. A szabályos nyolcszög alaprajzú épület a török időkben sűrűn látogatott zarándokhely volt - igazából a mai napig felkeresik a Budapestre látogató török turisták.

Az 1600-as évek derekán a türbét Evlia Cselebi, török történetíró és világutazó is felkereste. Tőle tudunk a sírhely gazdag berendezéséről, és azt is, hogy a látogatását néhány rögtönzött versben meg is örökítette a türbe falán - ezek viszont a város visszafoglalását követően elvesztek, illetve megsemmisültek.

Ezt követően volt jezsuita kápolna, majd ismét török zarándokhely - 1914-ben nyilvánították műemlékké. A legfrissebb felújítási munkálatokat 2016-ban kezdték meg rajta. A török és magyar kormány közösen finanszírozta a munkálatokat, az átadását Erdogan török államfő látogatásához időzítették.

Az Orbán-Erdogan találkozóról itt olvashatnak bővebben.