A színházak gazdasági, a szakma politikai környezetéről, a mostanában sokat emlegetett tao-kérdésről, az elmúlt 5 év alkotói eredményeiről, és új igazgatói pályázatáról nyilatkozott a Nemzeti Színház igazgatója.
Vidnyánszky szerint "a tao a magyar színházi élet rákos daganata".
"A Teátrumi Társasággal 2008 óta harcolunk ellene. Minden egyes azóta beigazolódott anomáliát már évekkel ezelőtt megjósoltunk. És nem csak a visszaélésekről van szó, hanem arról, hogy a tao a művészileg igényes repertoár megtartásában is ellenérdekeltté teszi a direktorokat. Egy idő után azonban a teátrumi társaság színházainak a vezetői is elkezdtek ragaszkodni hozzá, mert olyannyira beépült az intézmények költségvetésébe, miközben az önkormányzatok kivonultak a támogatók közül. Ha ma nem lenne tao, több színház anyagilag bedőlne" – nyilatkozta Vidnyánszky Attila a nepszava.hu-nak.
Hozzátette azt is, nem azt mondja, hogy a tao ne legyen, hanem azt, hogy jelenlegi formáján kellene változtatni. "Sajnos, ez a tao-törvény jelenlegi formájában könnyen kijátszható, számos kiskaput hagy a visszaéléseknek. Nagyon sok múlik az ember morális tartásán, hogy ellent tud-e állni egy ilyen kísértésnek" – mondja Vidnyánszky.
S ha már a Teátrumi Társaság. A kérdésre, miszerint a szervezettel kettészakította a szakmát, ezt mondja a rendező-igazgató: "Ezt a helyzetet felvállaltam, de nem a szakítás szándékával, hanem annak érdekében, hogy a színházaknak és alkotóknak az a köre, amely addig nem igazán tudta hallatni a hangját, szintén érdekképviselethez jusson. Másképpen nem lett volna lehetőségünk az előadóművészeti törvénnyel kapcsolatos vitában érdemben hozzászólni, szakmai érveinkkel befolyást gyakorolni."
Vidnyánszky 5 éve a Nemzeti Színház igazgatója, sokak szerint a nézőszámok meg sem közelítik a korábbi évek telt házait. "Az első két évben valóban előfordult, hogy némileg csökkent a nézőszám. De ez természetes jelenség a színházakban igazgatóváltáskor, hiszen változik a repertoár, a társulat, és ezzel együtt változik a közönség is. Ugyanakkor a harmadik évtől egyértelműen növekedni kezdett a közönségünk létszáma" – válaszolja Vidnyánszky a vonatkozó kérdésre, hozzátéve, hogy úgy gondolja, kialakult egy stabil, érdeklődő, nyitott közönség, mely, így az intézményvezető, "nem politikai szempontok alapján döntik el, hogy jönnek vagy nem jönnek" az előadásokra.
Vidnyánszky a következő 5 évre is benyújtotta pályázatát, bár azt mondja, úgy gondolja, "a pályáztatás rendszere több sebből vérzik". "Azt az eljárást sem tartom Istentől elrugaszkodott dolognak, hogy amennyiben a fenntartó alkalmasnak talál valakit egy intézmény vezetésére vagy elégedett az adott intézményvezető munkájával, akkor lehetősége legyen megbízni őt akár pályáztatás nélkül is" – mondja.
Arra a kérdésre, hogy színjáték-e a jelenlegi pályázat, ezt mondja: "Én nem tekintem annak, mindenki maga dönti el, hogyan viszonyul hozzá. A magam részéről én arra törekedtem, hogy a szakmai tudásomra és tapasztalatomra alapozva tisztességesen elkészítsem a pályázatomat, amit teljes mértékben vállalok."
"Amint megszületik a döntés, a pályázatomat nyilvánossá teszem" – ígéri.