Shane MacGowan tulajdonképpen csak simán punkzenekart akart alapítani a kora nyolcvanas években, de végül ez „csak” úgy jött össze, hogy ír dallamokra építette zenekarával, a Pogues-zal a punk energiáit.  Ezzel önmagában beírta volna magát a rocktörténetbe, de nem mehetünk el sajátos megjelenése - iszonyú ronda fogai, elálló fülei, és meglehetősen bamba nézése – és durván önpusztító életmódja mellett sem.

A több évtizedes kábítószer-, ezen belül főleg az alkoholfogyasztás– nyilván orvosi csodaként – nem elpusztították, hanem gyakorlatilag konzerválták MacGowant. (Igaz most kerekesszékben ünnepelt.) Így érhette meg a jeles 60. szülinapot, ami egyébként karácsonykor volt, de az ezt ünneplő koncertet csak január 15-re tudták összehozni.

Ez nem is lehetett könnyű, hiszen olyan nevek lépek fel, és adtak elő egy-egy Pogues-feldolgozást, mint például Nick Cave, Bono, Johnny Depp, a Libertinesből Carl Barat, a Primal Screamből Bobby Gillespie vagy Sinead O’Connor.

(Azt még megemlítenénk zárójelben, hogy a Magyarország EU-tagságának előestéjén 2004. április 30-án a Hősök terére celebrált műsor fő fellépője is – Medgyessy Péter miniszterelnök mellett – Shane MacGowan volt. Hogy ebből, mi következik, arról gondolkodjon el mindenki maga.)

Most inkább mutatunk néhány produkciót a hétfői dublini buliból.

Így énekelte Bono a Rainy Night in Soho című dalt (gitáron kíséri Johnny Depp):

Itt pedig Nick Cave énekli az ünnepelttel a Summer in Siamet.