Ami első ránézésre nyilvánvaló: a listát összeállító 20 szakember – akiknek nevét most sem hozták nyilvánosságra – ezúttal nem rutinmunkát végzett; ettől a rangsor minden bizonnyal talán a korábbiaknál is nagyobb vitákat fog kiváltani. Valószínű, hogy a kortárs színtéren érezhető megtorpanás, elbizonytalanodás, a műkereskedelem stagnálása, egyes régiókban visszaesése áll a „nagytakarítás” hátterében, de az is lehet, hogy számos, korábban bérelt hellyel rendelkező szupersztár „ejtése”, a sok új név beemelése elsősorban a Power 100 iránti érdeklődés újbóli felerősítését szolgálja.

A legrosszabbul a legmagasabb árakat elérő sztárművészek – Gerhard Richter, Damien Hirst, Jeff Koons – jártak; előbbi kettő már bele sem fért az első 100-ba, Koons 24 helyet esett vissza.

De ugyanez történt a neves galériások egy részével is: így Gagosian, aki korábban kétszer is volt első, 2002 óta először nincs a TOP 10-ben. De hasonló a helyzet a múzeumi vezetőknél is: a New York-i MoMA nagyhatalmú főnöke, Glenn D. Lowry idei 17. helye eddigi leggyengébb pozícióját jelenti.

A listát tanulmányozva az is gyorsan érzékelhetővé válik, mit díjaztak idén elsősorban a zsűri tagjai: a gondolatokat, azaz azok munkáját, akik elméleti síkon is keresik a választ a „hogyan tovább?” kérdésére – a művészet helyét, lehetőségeit vizsgálják a politika, a gazdaság, az ember és környezete közötti viszony és az információs technológia szempontjából is radikálisan változó világban.

A szcéna legbefolyásosabb személyiségévé idén a japán gyökerekkel is rendelkező, főként futurista filmjeivel és videóinstallációval ismertté vált német Hito Steyerlt koronázták az ítészek, ami most valószínűleg csak kisebb részben jelképezi a nők iránti kiemelt figyelmet – 2012-ben Carolyn Christov-Bakargiev személyében állt már nő a lista élén –, inkább a korábban említett elméleti vonal fontosságának szól.

Nem a műkereskedelemben hajt sikerekre az idei lista második helyezettje, a New Yorkban élő francia konceptuális művész, Pierre Huyghe (55) sem, aki számos műfajban alkot, de témája mindig az ember és környezete viszonya. Steyerlhez hasonlóan ő is részt vett a Münsteri Szoborprojektekben, s egy mini-ökoszisztéma formájában annak legnépszerűbb alkotását hozta létre egy elhagyott sportcsarnokban.

Tavaly szerepelt először a listán – akkor a 43. helyen –, és idén már a dobogóra is feljutott a 73 éves amerikai filozófus, tudománytörténész és feminista aktivista, Donna Haraway. Cyborg manifesztuma, amelyben korát megelőzve fogalmazta meg azon problémák jelentős részét, amelyekkel ma szembe kell néznünk – az ember és a természet, az ember és a gépek viszonyát, a mesterséges intelligencia kérdéseit – még a múlt században született, de ma aktuálisabb, mint valaha. Tézisei többek között az idei listavezető Steyerl műveit is befolyásolják.

A dobogósok mögött előbb néhány ismert nevet találunk – így Adam Szymczyket, az idei documenta 14 kritikák kereszttüzében álló művészeti vezetőjét; David Zwirner New York-i (német) galeristát; az ugyancsak jelentős elméleti munkásságáról is ismert sztárkurátort, Hans Ulrich Obristot; majd újra egy neves galerista párt, Iwan és Manuela Wirthet. Először szerepel viszont az élbolyban a már említett Bruno Latour mellett Thelma Golden, a harlemi Studio Museum igazgatónője, az afroamerikai művészet elkötelezett szószólója, valamint Gavin Brown feltörekvő harlemi és római galerista.

A Power100-ról a legfrissebb Műértőben olvashat bővebben.