Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az ember azt várná, hogy legalább azon a területen nem uralkodik el a korrupció, amely a szegény gyerekek fölzárkóztatásáról szól. Hiába.
Az uniós források elérésének időszakához köthető, immár harmadik szakaszú tanodapályázat elbírálása után igencsak értetlenkedve nézett a tanodavilág a nyertesek listájára. A működő, egymással a Tanodaplatformban a módszertani fejlesztéseket közösen csiszolgató, hálózatot alkotó tanodákból legtöbben elutasítást kaptak. Ám nyertek olyan szervezetek, melyekről a szakma semmit sem tudott, sosem hallottunk rólunk, sokan még nem is olyan településekre írtak tanodapályázatot, ahol a célcsoportból van gyerek, ám némelyik több, volt aki 10 pályázat lebonyolítási jogát is elnyerte, egyenként kb. 30 millió forinttal. No és nyertek olyan egyházak is, amelyek épp arról híresültek el, hogy nem vesznek fel a célcsoportból gyerekeket, és ezért tanodájuk sem volt sosem. Mégis a bírálók szerint jobban tudják majd a tanodát megszervezni, mint az évek óta mellettük a szegregátumban dolgozó civilek.
Tanodamutyi. Setét Jenő adta a nevet egy tévéműsorban az egésznek, és el kell fogadjuk az elnevezését. Igaza van. Hogy abban a rettentően zárt és ezért befolyásolástól mentes rendszerben ez hogy történhet meg, itt nem firtatom.
Az ember ilyenkor, ilyen nyilvánvaló lelepleződés után azt gondolná, a logikus az, hogy visszahívják a pályázatot, és nem adják oda az ötmilliárd jelentős részét a zömében megkérdőjelezhető nyerteseknek. Hogy legalább ezen a területen, amely a szegény gyerekek fejlesztéséről szól, szorítsuk ki a korrupciót, a nyilvánvaló valótlanságokat.
De nem ez történt. Maradjon meg minden úgy, ahogy azt a bírálók gondolták. Nem baj, hogy olyan településen nyert két különféle szervezet tanodára, ahol egyetlen gyerek hátrányos helyzetű, vagy olyan település, ahol nincs is ilyen gyermek. Nem baj, hogy 100 ezer forintos tornafoglalkozások megtartása van a nyertes pályázatokban. Nem baj, hogy szegregáló iskolafenntartó nyert, és szervezhet tanodát az intézményében, miközben a települési állami iskola tanítja azokat a gyerekeket, akik a tanodapályázat célcsoportját alkotják. Ezek ma nem jelentenek problémát. Lebonyolítani, lezárni, adminisztratív módon leigazolni úgyis le lehet ezeket a pályázatokat, az meg, hogy az Unió, ahonnan finanszírozzák ezt, miért kérdez rá újra és újra a halmozottan hátrányos státuszú gyerekek változatlan helyzetére, kit érdekel? Aki rákérdez, az nyilván támad, hazudik, rágalmaz.... Megvan erre már az a kommunikációs rendszer, ami majd megválaszolja, adatokkal alátámasztva, hogy tulajdonképpen minden rendben van, sőt folyamatosan javul a helyzet.
A lázadozó tanodákkal azonban kezdeni kellett valamit. Lett hát hirtelen még kétmilliárd forint. Azt (is) igazolandó, hogy a kormány erőn felül is vállal a szegény gyerekekért. No, és remélve, hátha végre leszállnának már az előző értékelés piszkálgatásáról. A megfelelő kommunikációval pedig jól jönnek ki ebből is. A tanodavilág megnyugszik, hiszen, ha nem is az eredeti támogatással, de mégiscsak kapnak valamit. A kötelezettségszegési eljárás vizsgálatakor pedig még lehet mutatni is: annyira fontos a kormányzatnak ez, hogy még többet szán rá. Önerőből is.
A kiírás pedig rafinált volt újra: hogy ne jusson eszébe senkinek rámozdulni, csak azok pályázhatnak, akik most beadták, de nem nyertek, és ezzel egy időben igazolni tudják, hogy korábban kizárólag TÁMOP-os pályázat keretében volt tanodájuk. Próbáltam érteni, miért lett ez szempont, de azon kívül, hogy így mi nem pályázhatunk, más logikát nem találtam. Azt hiszem, egyetlen működő tanodaként maradunk ki, mivel a működést a kiírás szerint a TÁMOP-os előélet igazolhatja csak. Nekünk pedig olyan nem volt, előzőleg sem kaptunk támogatást.
Mintha ez lenne a minőség biztosítása. Az első és a második körös uniós finanszírozású TÁMOP-program. Nem volt még olyan messze, hogy ne emlékeznék, a második kör mutyijára (bár akkor még ez a név nem ragadt rá erre a területre is), ott is az ismeretlen szervezetekre, melyeken akkor ugyanúgy felháborodott mindenki, de elsimult a dolog, mert nálunk előbb-utóbb minden elsimul. Mert mindent elfogadunk.
Mint most is. Az Igazgyöngy Toldi Tanodájának kitolása ebből megtörtént, ennek okai most nem e cikk tárgyát képezik. Sokkal fontosabb az, hogy ez a két, egymás utáni tanoda kiírás mutatja számomra az egész probléma mélységét, melynek tünetei egyrészt az oktatás, másrészt a korrupció területére vezetnek. Mutatja, hogy alapjaiban kellene újragondolni ezt az egészet, az oktatás esélykiegyenlítő voltának hiányát, a szegregációt, és a pályázati rendszereket is.
