Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Fiatalok, zabolázatlanok, és ahol fellépnek, tuti megcsinálják a bulit – lehet, hogy hasonló, a hetvenes évek rockzenéjét újrahasznosító bandából sok van itthon, de ennyire elszánt és a rock and roll életformát a hétköznapokban is megélő zenekar ritkán bukkan fel itthon. Feltörekvő zenekarokat bemutató sorozatunk, az egy.két.há új részében ezúttal a Junkie Jack Flash nagylemeze debütál.
„A következő számot a szarháziaknak küldjük!” – hangzik el egy korty sör és egy öblös böfögés után, két szám között, a sokat látott, egykor YUK, most épp KVLT néven futó klubban, Óbuda alternatív élőzenei epicentrumában. A színpadon a Junkie Jack Flash, amely Pécsen már szép bázist épített ki, most megjelenő, cím nélküli lemezével azonban joggal bízik az előrelépésben.
A fenti koncertpillanatból elég nyilvánvaló, hogy a négy éve alakult banda nem a körmönfont átvezető szövegekben és a nagy zenei megfejtésekben hisz: rock and rollt játszik, cifrázás és pózok nélkül. Ilyen blues-alapú, a hetvenes évek nagy klasszikusait (Rolling Stones, Led Zeppelin) idéző zenét nyilván nem csak a Junkie Jack Flash (JJF) játszik, sőt talán ebben a műfajban a legnehezebb kiemelkedni. De elég néhány percet tölteni a banda négy tagjával, hogy leessen: ezek a nagyrészt a húszas éveik elején lévő srácok élik is azt az életformát, amelyről mondjuk Mick Jagger életrajzi regényének első, eseménydús negyede szól.
„Nem is igazán lakom sehol, általában a haverjaimnál csövezek” – meséli a JJF énekese, és fő dalszerzője, Pető Szabi, akit annak is érdemes legalább egyszer megnéznie a színpadon, aki nem igazán éli ezt a stílust. Nyughatatlan, spontán és rendkívül szórakoztató frontember – ahogy az az egyik dalszövegében is elhangzik, ő az a gyertyát a két oldalán égető típus, civilben és a színpadon is.
„Ahova megyünk, ott általában megcsináljuk a bulit”
Oké, lehet, a dalszövegeik néha kamaszosak vagy naivak, de még bőven fejlődhetnek. Ez azért is lenne fontos, mert jó lenne már egy erősebb magyar nyelvű ellenpólus a pozitív életérzés és közhelycsattogtató mainstream hiphop ellenében. Ha kicsit körbenézünk, amúgy is érezhető egy áttörés előtti állapot egyrészt a hc/punk szcénában (pl. ott az Orbán népe válogatáslemez), másrészt garázsrockbandáknál itthon elég, ha csak a szintén pécsi gyökerű The Beans idei lemezét (Glitch) említjük. Mindenki a langyos állóvíz felkeveredését várja, és erre egy fiatal csapatnak nagyobb az esélye, mint a több színvonalas lemez után az állóvíztől kifulladó, a hazai közegben elfásuló bandának.
Hogy mennyire nem rózsás a hazai koncerthelyzet, azt a JJF tagjai sem titkolják: „pont Vida Áron, a The Beans dalszerzője mondta azt, hogy Pécsen akkor van pezsgő zenei élet, ha te megcsinálod. Nem járnak azért többen mostanában sem ezekre a koncertekre. Nekünk azért szerencsésebb a helyzetünk, mert kutyák vagyunk, és ahova megyünk, ott általában megcsináljuk a bulit, ezért sokan ismernek minket Pécsen” – indokolja a zenekar lokális népszerűségét Szabi.
Az országos ismertséghez, a legalább ráfizetés nélkül kihozható vidéki fellépésekhez azonban a hazai viszonyok között elengedhetetlen a budapesti jelenlét is. A most debütáló, cím nélküli második Junkie Jack Flash-nagylemez már sokkal több egyedi ízt villant fel a zenekar repertoárjából, van itt már kis stoner, kis funk, és persze a nagy hős Muddy Waters szelleme is felbukkan egy-egy dalban.
„Azt gondolom, lemezről lemezre javulunk. Ez még nem egy kész produkció, pont én vagyok a leginkább tisztában a hibáinkkal, ezért nem is veszem a szívemre a kritikákat. És ezért nem aggódom, ha nem mindenhol jönnek sokan a koncertjeinkre. Egyre több hatás ér minket, ezeket nyilván be is építjük a számainkba, ezért is tűnhet szétszórtabbnak ez a lemez. Nem akartunk átfogó koncepciót. De nekem visszahallgatva kifejezetten tetszik, hogy ezúttal sokszínűbb anyagot csináltunk. A Rolling Stonesban is az a jó, hogy felismered őket, akkor is ha funkot, meg ha reggae-t játszanak. Valahogy így képzelem el a jó zenekarokat, nekünk is ez a célunk, nem akarunk folyton ugyanolyan albumokat csinálni” – avat be minket a több kiváló magyar lemezen (pl.: Superbutt, Heaven Street Seven, Sexepil, Blahalouisiana) is producerkedő Schram Dávid segédletével felvett lemez gondolati hátterébe a frontember.
„Dávidnak ez volt az utolsó hazai munkája, öt napig stúdióztunk vele, utána már utazott is Kanadába, ezért is óriási szerencse, hogy ezt a lemezt még elvállalta. Nekünk rengeteg tanulsággal szolgált a közös munka. De az egész lemezfelvételt jól jellemzi, hogy igazából senkinek nem akartunk megfelelni, mentünk a saját fejünk után” – teszi hozzá Makk Vata, a JJF dobosa.
„Őszintébb magyarul a bazdmeg”
| Mit is takar az egy.két.há? |
Az egy.két.há címen indított sorozatban több figyelmet érdemlő előadókra, zenekarokra fókuszálunk. Főleg azért, mert azt gondoljuk, a magyar zenei élet jelenleg egy kifejezetten izgalmas időszakát éli, ám ez nem feltétlen jelenik meg a mainstream felületeken. A sorozat eddig részei: |
A telített hazai gitárzenei piacon azonban nem csak a zabolátlansága miatt kerülhet hamarosan lépéselőnybe a Junkie Jack Flash. A tagok ugyanis Szabi szavaival élve tűzbe tennék egymásért a kezüket, a legtöbben már kamaszkoruktól fogva ismerik egymást.
„Akkor is kiállunk egymás mellett, ha netán valaki a többiek kárára hibázott. Vatával a kezdetek, kb. tizenhárom éves korom óta közösen zenélek, Nándit (Szénás-Máthé Nándor, gitáros) a gimiben ismertem meg. Levente (Balvin Levente – basszusgitár) pedig a pécsi próbatermünkkel szemben zenélt egy hardcore bandában, onnan csábítottuk át” – meséli Szabi, aki szerint ha Pestre tennék át a székhelyüket, akkor talán nagyobb lenne a csábítás, hogy szétaprózódjanak több zenekarban. Most azonban mindenkinek a JJF a fő elfoglaltság, alkalmi munkák mellett, bár ahogy Szabi fogalmaz, őt nagy arca miatt úgysem viselnék el más bandában.
Egy pimasz rockbandánál a nyelvi kérdés is megkerülhetetlen: míg sokan arra esküsznek, hogy ehhez a stílushoz csak az angol passzol, addig a JJF ragaszkodik a magyar nyelvhez. Szabi a maga keresetlen módján indokolja ezt: „sokkal őszintébbek a zenekarok magyarul. Sokkal hatásosabb, ha azt kiabálod a színpadon, hogy bazdmeg, vagy rohadék, vagy kutya.”
A JJF azonban nem csak a friss új lemez miatt bizakodhat abban, hogy egyre több helyre mehet fellépni: a fiúk óriási lehetőséghez jutottak, hiszen a 2017 tavaszán érkező Viszkis-film egyik betétdalát ők játsszák, és így a filmben is feltűnnek majd. Így olyanokhoz is eljuthat a hírük, aki messziről kerülik a KVLT-hoz hasonló, fülledt klubok koncerttermeit.
„Hogy mi a célunk? Hát a Holdig jutni!” – vázolja fel nevetve a zenekar jövőbeni céljait Szabi. De ne higgyük, hogy a színpadon ez az elszántság és nagyot álmodás vicc!
Egy albumon Bródy János, a földönkívüliek és a Petőfi rádió - Mörk-premier
„Hozzád fohászkodunk, ó, Rádió Istensége/Hiszen a te kegyeidtől függ a zenekarunk ismertsége/Emerkettőőőő." A Mörk zenekar tagjaival új albumukról, a Petőfi monopolhelyzetére reagáló felhívásukról, az ufókat érintő összeesküvés-elméletekről és egy rohadt jó szendvicsről is beszélgettünk.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
