Életének 92. évében elhunyt René Girard francia tudós, aki a mimetikus vágyelmélet, a bűnbakképzés és a bibliamagyarázat terén megfogalmazott elméleteivel újfajta antropológiát alapozott meg, és eredményei révén a kor egyik legjelentősebb gondolkodójaként, a társadalomtudományok új Darwinjaként emlegették.

A Francia Akadémia tagja hosszan tartó betegség után szerdán hunyt el az Egyesült Államokban, halálhírét a Stanford Egyetem közölte. A francia gondolkodó sokáig tanított a neves intézményben.

René Girard 1923. december 25-én született Avignonban. Irodalomtudósként kezdte pályafutását, de a történelem, az antropológia, a szociológia, a filozófia, a pszichológia és a teológia is érdekelte. 1947-től az Egyesült Államokban élt, a Stanford mellett tanított többek közt a Duke és a Johns Hopkins Egyetemen is.

A tudóst elsősorban a konfliktusok és az erőszak eredete, valamint az utánzás emberi viselkedésben játszott szerepe érdekelte. Elmélete szerint az emberek mások vágyait veszik át, azt akarják, amit a másik. Ez versengéshez, majd erőszakhoz vezet – fogalmazta meg. Azt állította, hogy a konfliktusokat nem a különbségek, hanem az azonosságok okozzák. Az egyének és a társadalmak végül egy kívülállót tesznek meg bűnbaknak, akinek elűzése kibékíti az ellenségeket és helyreállítja az egységet.

Girard vizsgálta a nagy világvallásokat is. Keresztény gondolkodónak tartotta magát, szerinte a kereszténység és az egyház választ ad az erőszak veszélyére. A Biblia nagy jelentőségét abban látta, hogy leleplezte a bűnbakmechanizmust. Az Újszövetség emellett a mimetikus versengésre is választ kínál szerinte: Jézus példája azt mutatja, hogy a mimetikus vágyakozás nem vezet szükségképpen erőszakhoz, hanem mint pozitív utánzás – vagyis az Istenre és az örök javakra irányuló mimetikus vágyakozás – segítheti és Istenhez vezetheti az embereket.

René Girard munkássága olyan írókra volt hatással, mint a Nobel-díjas J.M. Coetzee vagy épp Milan Kundera. Művei közül több magyarul is megjelent.