A laikus azt gondolná, hogy manapság, amikor már egy okostelefonnal is készíthető elfogadható minőségű film, diákok sokasága választja a filmes szakmát, próbálkozik filmkészítéssel. A valóság azonban sajnos egész más.

Az ne vezessen félre senkit, hogy az interneten millió számra osztanak meg cukiságokat, ad hoc felvett rövid videókat, a napi élet elkapott pillanatait. Ezek nem „filmek” – ahhoz ennél jóval több kell, akárcsak a keskenyfilmes-videós időkben.

 

Amikor huszonkét évvel ezelőtt Merza Gábor tanár, filmmel foglakozó független szakember a Polifilm Iskola igazgatója látva, hogy sok fiatal kísérletezik filmkészítéssel, néhány hasonló érdeklődésű barátjával – Szőke Andrással, Papp Pappla Lászlóval – arra gondolt, hogy szerencsés lenne kitalálni egy olyan fórumot, ahol ezek a gyerekek bemutathatnák alkotásaikat, ahol egy szakmai zsűri értékelné műveiket, felhívva figyelmüket az elkerülhető hibákra, a szakma apró trükkjeire.

Alapvetően rövidfilmekre gondoltunk és középiskolás diákokra, nem is volt eleinte semmiféle kategória – emlékszik vissza a hőskorra Merza Gábor, aki a kezdetektől a Diákfilmszemle igazgatója.

Aztán jöttek az általános iskolások, a főiskolások, egyetemisták is, majd az iskoláikat befejezett „fiatal” filmesek. Az eredeti koncepcióban semmiféle korlátozást nem terveztek a szervezők, se a témaválasztásban, se az időtartamban nem húztak határokat. A lényeg, hiszen a legtöbb nevező a Diákfilmszemlén mutatkozott be először nagyobb közönség előtt, hogy mindenki „jusson vászonra” és a szakmai zsűri értékelje a filmjét.

Idővel azonban egyre több korosztály nevezett a szemlére, így kénytelenek voltunk kategóriákat felállítani. Általános iskolás, középiskolás, fiatal filmes és az öregdiákok – sorolja Merza Gábor, aki állítja, hogy Magyarországon a filmszakma helyzete áttételesen, de hatással van a diákfilmezésre is.

2010-től egy új kultúrpolitika kezdett kibontakozni és ez nem csak a finanszírozásban jelent meg, hanem a retorikában is. Filmeseket haszontalannak, filmjeiket pedig pénztemetőnek tüntették fel. És mivel sokáig nagyon lassan csurgatták a pénzt filmkészítésre, egyre kevesebb új film készült. Elhalt a szép hagyományú Magyar Játékfilm Szemle, de a független filmes mozgalom is – finanszírozás hiányában – egyre nehezebben tudta megrendezni fesztiváljait.

A Diákfilmszemle ilyen szempontból szerencsés, mivel számottevő állami támogatás nélkül működött. Azt a minimális támogatást, amit a megrendezésre kaptak, technikai eszközökre és nélkülözhetetlen apróságokra költötték: nyomtató patron, plakát, szórólap. A vetítést évek óta önkéntesek segítik, a díjak felajánlásában ma az üzleti szférára és magánszemélyekre támaszkodhatnak.

A filmes szakma válsága a Diákfilmszemlénél úgy jelentkezik, hogy ebben az évben csak alig haladja meg a százat a nevezett filmek száma. A korábbi évek kétszáz körüli számához képest a csökkenés szemmel látható és érthető. A fiataloknak elvették a kedvét a filmezéstől, a filmesek kimentek a divatból és emiatt a diákok más önkifejezési forma felé fordultak.

A jövőt illetően optimista vagyok és bízom a fiatalokban, akik megszállottan keresik a mozgóképben a valóság feltárásának, megismerésének lehetőségét a művészi önkifejezést, a képi kísérletezést, vagy egyszerűen csak a szabadidő hasznos eltöltését, új barátok megismerésének lehetőségét. Rajtam, rajtunk nem fog múlni, huszonkét éve szervezzük Szemlét, amíg bírjuk, addig csinálni fogjuk – vázolja a nem túl bíztatónak érzett jövőt Merza.

Az idei Diákfilmszemle vetítései az Aranytíz kultúrházban 2015. augusztus 27-én csütörtökön 13, pénteken és szombaton 10 órakor kezdődnek. Minden vetítési nap végén 19 órától értékeli az aznap látott filmeket a szakmai zsűri – amellyel az alkotó és a nézők közösen beszélik meg a látottakat.

Augusztus 30-án vasárnap 13 órakor az ünnepélyes díjkiosztással és a legjobb filmek vetítésével fejeződik be az idei esemény.