Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A szolgáltatások „kiszervezése”, a tömegek internetes bevonása különböző problémák megoldásába, adatbázisok pontosításába – a felhőszolgáltatások mellett – az internet egyik legerősebb trendje, noha már több mint száz éves múltra tekint vissza.
A Fortepan online fényképtárába beérkező régi fényképeket a szervezet szakértői előzetesen válogatják, ezután digitalizálják, majd megosztják a nagyközönséggel. Ekkor kezdődik az úgynevezett „crowdsourcingnak” nevezhető fázis: a szervezők hagyják, hogy mindenki hozzátegye a saját tudását a képekhez.
A közönség felismerhet olyan személyeket, akiket tudományos kutatók soha nem lennének képesek beazonosítani. Helyszíneket is megjelölhet – ezeket sokszor a legjobb specialista sem ismerné fel. De rég elfeledett technikai részletek vagy régi tárgyak azonosítására is alkalmas lehet a módszer – bárki címkézheti ugyanis a képeket. Ám még ezzel sem ér véget a folyamat.
„A közös tudást folyamatosan karban kell tartani, ellenőrizni kell az együtt létrehozott adatbázis adatait: erről szintén szakértők gondoskodnak a háttérben” – magyarázta a hvg.hu-nak Moldován István, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) osztályvezetője a minap megrendezett EU-s Civic Epistemologies (azaz „civil ismeretelmélet”) konferencián.
A Fortepan alapítói, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdetben lomtalanításoknál szedték össze a képeket, illetve saját gyűjteményüket tették közzé. Mint ismert, a képek ingyen felhasználhatók, pontosabban a Creative Commons-licenc szerinti hivatkozással közölhetők.
Időközben adományozók bővítik a fényképtárat, és jön a „civil kutató” (Citizen Science), aki saját tudásával egészítheti ki a fényképeket. „Könyvtártudományi szaknyelven ez azt jelenti, hogy bárki metaadatokkal láthatja el a digitális dokumentumot” – mondja Moldován.
A tömeg hatalma
A Fortepan működése tehát kiváló példája a „crowdsourcing”-nak, amely folyamatot a Wikipédia (amely maga is ehhez nagyon hasonló elven szerveződik) így írja le: „egy szervezet a hagyományos esetben belsőleg, saját dolgozók vagy alvállalkozók által elvégzett feladatokat a szervezettől független személyek nagy csoportjának szervezi ki, jellemzően online formában. Jellemzője, hogy a crowd (tömeg) minden tagja csak egy kis részlettel járul hozzá a teljes feladat elvégzéséhez”. Ennek egy ismert altípusa a közösségi finanszírozásra alkalmas crowdfounding.
A lényeg mindkettőben, hogy önkéntes, aktív részvételt jelent. „Ennek az aktivitásnak több szintje is lehet, legjobb esetben az online közösség tagjai kisebb-nagyobb feladatokat végeznek, például egy adott gyűjtemény vagy adatbázis számára. Ilyen lehet a szövegek felismerése és adatbázisba bevitele, egy nyers digitális képgyűjtemény valamilyen szintű feltárása, az élővilág feltérképezése, hasonló feladat az információ kinyerése, címkézése” – magyarázta Szűts Zoltán a Kodolányi János Főiskola tanára a hvg.hu-nak.
A médiakutató – aki szintén előadott az OSZK-beli konferencián – hangsúlyozta, hogy a crowdsourcing során az online közösség tagjai meglévő állományok, halmazok feldolgozását, adatolását, publikálását segítik, vagy éppen adatokat szolgáltatnak, gyűjtenek, dolgoznak fel. Az eredményeket végül szakemberek, az adott tudományterület kutatói ellenőrzik és pontosítják.
Helyi közösségek erősítése
Ilyen projekt az Ausztriában 45 helyen már lokálisan működő osztrák kezdeményezés, a Topothek, amelyről Alexander Schatek beszélt a Civic Epistemologies-konferencián. A Topothek akár az „osztrák Fortepan” is lehetne, de nem az.
Ott ugyanis inkább a helyi közösségeket erősíti a helytörténet képes feldolgozása. Kifejezetten egy-egy település múltját próbálják rekonstruálni, részben fényképek, részben más dokumentumok digitalizálásával és megosztásával, kommentelhetővé tételével. Magyarországon is több helyen elkezdték már a szervezést, Schatek bízik benne, hogy nálunk is népszerű lesz a kezdeményezésük.
A több száz éves crowdsourcing
Amúgy a crowdsourcingról kevesen tudják, mi az, pedig sokan öntudatlanul is csinálják. A tudományos életben például óriási változásokat hozhat ez a forma.
Így volt ezzel egy amerikai család is több mint száz éve. Egy gleccsert tanulmányoztak, le is fotózták azt. Majd sok éven át megtették ugyanezt. A Vaux família fotói ma már közkinccsé váltak, hiszen a globális felmelegedés egyik tudományosan is sokat hivatkozott forrásává vált a dokumentáció – a gleccserek visszahúzódása ugyanis mindennél tökéletesebben követhető fényképeiken. Erről a belga Roxanne Wyns, a Leuveni Katolikus Egyetem kutatója beszélt a budai Várban rendezett konferencián.
A crowdsourcing jelensége Szűts szerint sem előzmények nélküli, már az 1800-as években az Oxford English Dictionary létrehozásánál kérték a tömeg segítségét. Egy nyilvános felhívás alapján az emberek összegyűjtötték az általuk használt szavakat és azok vélt jelentését. Számos, a közösségi problémamegoldáson alapuló példa ellenére azonban a jelenség igazán az internet korában terjedt el.
A veszélyek
A crowdsourcing a tudományos gyűjteményeket is komoly kihívás elé állítja: óriási adatbázisokkal rendelkeznek, amelyeket szeretnének közkinccsé tenni, de a ennek sok hátulütője is van. A téves adatok közlői, a rossz szándékú kommentelők, a kifejezetten ártani vagy csak viccelődni akaró laikusok tönkretehetik egy nyilvánosan hozzáférhető adatbázis információit – erről beszélt Gillian Oliver az új-zélandi Victoria Egyetem munkatársa.
A budapesti OSA képviseletében Ivacs Gabriella arról beszélt, milyen nehéz a tömegekhez eljutni az interneten – a technológiák látszólagos könnyedsége ellenére. Ivacs ennek ellenére eredményekről is be tudott számolni.
A Csillagos házak projektjük – amelyben a magyarországi holokauszt gettósítás előtti fázisára irányították rá a figyelmet – több tízezer embert mozgatott meg, nemcsak a neten, hanem a valóságban is.
Ennek oka ugyanis Ivacs szerint éppen az volt, hogy nemcsak virtuálisan elérhető jelenségekre hívták fel a figyelmet, hanem a valóságban is felkereshető épületeket azonosítottak be Budapesten. A csillagos házakról ugyanis korábban alig-alig tudtak az emberek, pedig nagyon sok volt belőlük: ilyen épületekbe terelték össze a zsidónak minősített személyeket hosszabb-rövidebb időre a magyar fővárosban.
Új típusú munkavégzés
A crowdsourcing nem működhet a tömeg (crowd) nélkül. „Ez az együttműködés, az össztudás, a csapatmunka, a konszenzus és a kreativitás története is” – mondja Szűts Zoltán, aki szerint ez felfogható új típusú munkavégzésként is. Ha pedig megfelelőek a feltételek, akkor a felhasználók csoportja összességében eredményesebb munkát tud végezni a legjobb szakértőknél is.
„A kívülállók ugyanis gyakran új ötleteket és egyéni látásmódot kölcsönöznek, ami a társadalmi hátterük változatosságából, eltérő tehetségükből, képességeikből, földrajzi szétszórtságukból is fakad. Ha ez a tehetség a kollektív intelligenciából fakad, akkor a felhasználók emberi számítógépként olyan feladatokat is meg tudnak oldani, amit a gépek nem. A szakértők szerepe azonban bizonyos mértékben megmarad, a projektek többségében ők koordinálnak, kontrollálnak” – magyarázta a Kodolányi Főiskola tanára a hvg.hu-nak.
| A projekt |
| Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tavaly augusztusban csatlakozott résztvevőként a Civic Epistemologies nevű projekthez, amely a civil résztvevők mozgósítását, bevonását tűzte ki célul a társadalomtudományok és a kulturális örökséget őrző intézmények munkájába. Egy útmutatót, pontosabban annak második változatát is kidolgozták a projekt résztvevői. Ehhez még várják a véleményeket, így a tervek szerint folyamatosan aktualizálják a dokumentumot, amely a közgyűjtemények és a nagyközönség összekapcsolására tesz javaslatot, azaz a hatalmas állami, önkormányzati és más archívumok, múzeumok, levéltárak, könyvtárak bekapcsolását segítené a crowdsourcing világába. Szintén elkezdték összegyűjteni egy nyilvántartásban a témához tartozó jó példákat, szoftvereket, amelyek között az OSZK révén már magyar példák is találhatóak. A könyvtár honlapján magyarul is tájékozódni lehet a projektről. |
