Mi van meg ma is abból a Budapestből, ami 150 éve éppen csak megalakult? Eltévedne-e az akkori pesti polgár ma a Belvárosban vagy a Duna-parton? Fotóriportereink, Fazekas István és Lakos Gábor Klösz György fotográfus 1873 és 1900 között készült felvételei nyomába eredtek.
Összesen harminc képet távolítottak el az MTVA felszólítására a szabad felhasználású, közösségi fotóarchívumból.
Különleges önarcképet adott a Fortepannak Nádas Péter író.
„Góliát szóba állt Dáviddal” – írta a Fortepan egyik vezetője a Facebookon.
A közmédia hosszú, beszólogatós és lesajnáló levélben reagált, miután kiderült, hogy megfenyegette a Fortepant, hogy vegyék le felületükről az MTI fotósainak több képét is.
Listát küldtek azokról a felvételekről, amelyeket el akarnak távolíttatni a közösségi fotóarchívumról.
Második kiadásban jelent meg a Fortepan Masters, Barakonyi Szabolcs 333 fotót tartalmazó válogatása a Fortepan mára már több mint 150 ezer képet tartalmazó gyűjteményéből. A pompás album maga is műtárgy.
Élettel töltötte meg a Fortepan képeit az Animatiqua csapata, és többdimenziós mozgóképes jeleneteket formált belőlük.
A nonprofit vállalkozás első nagy dobása egy 333 fényképes válogatás volt a Fortepan kincseiből, de indulnak az új projektek is.
Az ember örök, és nem változnak gyarlóságai sem.
Szocialista ringlispíl, fekete-fehér majális, baráti kirándulások és családi utazások egy egyre inkább elreteszelt világban, a semmiből kinövő panelnegyedek vonalas esztétikája: csak néhány évtizeddel ezelőtti, mégis alig ismert számunkra az a Nagyvárad, amibe egy amatőr fotós lencséjén keresztül leshetünk be, bepillantva a Ceaușescu alatti magyar polgárság hétköznapjaiba.
Elköszönt a Fortepan Blog, de lezárni nem szeretnének semmit: lesz másik.