Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Javában forog a Magyar Gárda-filmként emlegetett Veszettek, Goda Kriszta új filmje. Ez a projekt kapta eddig a második legmagasabb támogatást a Filmalaptól, 693 millió forintot. A színészgárda főleg feltörekvő fiatalokból áll össze, az egyik főszerepet ifj. Vidnyánszky Attila kapta. A hvg.hu vele és a rendezőnővel is beszélgetett a XVI. kerületi forgatáson.
A sminkes kocsiban tetoválásnak tűnő firkákat skiccelnek fel a színészek bőrére, majd hajszálanként lövik be a parókákat, amik valószínűleg az időrendben korábbi jelenetekhez szükségesek, hiszen a helyszínen felbukkanó szinte összes fiú bőrfejjel szaladgál. A művház előtti parkolóban felállított stáb lázasan várja, hogy a távolról is könnyen kiszúrható, rózsaszín kapucnis dzsekiben sertepertélő rendezőnő kiadja a vezényszót. Az épület bejárata egy vidéki diszkót hivatott ábrázolni – ahogy erre a stílszerűen villogó DISCO feliratból következtetni lehet –, ide érkezik négy srác, miközben a háttérben elmegy keresztben két statiszta, és beparkol egy autó.
- Na, kinél van zsé?
- Most miért néz mindenki rám?
- Figyelj, ez így korrekt. Mi vesszük a piát, te fizeted a beugrót.
- Meg a piát.
- Meg a piát, ebben nincs vita.
Ezt a jó félperces jelenetet háromnegyed óra alatt körülbelül nyolcszor próbálják el, majd háromszor fel is veszik, mielőtt útnak indulunk. Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy egy filmforgatást a stáb magját képező öt-tíz ember kivételével mennyire nem élvezhet senki.
A tizenhatodik kerületi, lerobbant művelődési házat, ami Goda Krisztina (Csak szex és más semmi; Szabadság, szerelem; Kaméleon) új filmje, a köztudatban csak Magyar Gárda-filmként élő Veszettek forgatási helyszíneként szolgál, most ellepték a kopaszok. Bár a készítők hevesen tiltakoznak a párhuzam ellen, az eddig kiszivárgott részletek alapján nem ok nélkül kapta ezt a címkét a projekt.
„A film két vidéki fiú története, akik egy karizmatikus vezető hatására csatlakoznak egy rendvédelmi szervezethez, hogy így tegyenek a bűnözés ellen” – szól a hivatalos leírás. A forgatókönyvet ezúttal is Goda állandó alkotótársa, Divinyi Réka jegyzi, a cselekmény alapját pedig a Szomszédok szellemi atyjaként is ismert Czető Bernát László kisregénye, a Kakukk képezte. A Filmalap majd’ hároméves történetében a Veszettek kapta a második legnagyobb támogatást – a követhetetlen sorsú Toldi-film 900 millió forintjához képest a pályázati időszakban még Kakukkfiók néven futó projekt 693 milliót érdemelt ki. Az már csak érdekesség, hogy Divinyi tagja a Filmalap ötfős döntőbizottságának, de az összeférhetetlenség vádját elkerülendő, a póttag (bizonyos Medveczky Balázs, az MTV Zrt. vezérigazgatója és Kálomista Gábor producer barátja) ült be helyette szavazni a támogatásról.
„Ez egy fiktív világ, fiktív szervezetekkel és karakterekkel. Nem teszünk közéjük egyenlőségjelet semmilyen valós személlyel vagy szervezettel. Nem is tanulmányoztunk ilyeneket, mivel volt egy elég erős alapunk a kisregénnyel. Aztán, hogy mit látnak bele az emberek, az a szívük joga, ebbe nekünk nem kell belefolyni” – mondja a rendezőnő, aki elárulja, hogy nem titkolt szándéka a filmnek a jelenre való reflektálás, de hiba lenne egy konkrét társadalmi jelenséggel megfeleltetni a cselekményt.
Eredetileg már tavaly ősszel le kellett volna zajlania a forgatásnak, a csúszás okairól a következőket mondja Goda: „Egy 73 napos, kiemelten hosszú forgatásról van szó, és ennyi időn keresztül nem lehet egyeztetni a szerencsére nagyon foglalkoztatott színészeket, mivel a színház nemcsak a munkaadójuk, de az ambíciójuk fő tárgya is. Sajnos a filmesek arra vannak kárhoztatva, hogy júniustól szeptember elejéig tudják le a filmjeiket. Tisztelet annak a nagyon kevés színházigazgatónak, megemlíteném Mácsai Pál nevét, akikben van segítő szándék, és megpróbálják megoldani, hogy elengedjék filmezni a színészeiket. A legtöbb azt mondja, hogy nem, nem, nem”.
A 73 naposra tervezett forgatásnak már kevesebb mint a fele van hátra, és bár a fővárosban még csak most kezdtek, túl vannak egy masszív kazincbarcikai etapon. „A vidéki forgatás nagyon pozitív élmény volt az egész csapatnak. Volt olyan, hogy a színészek beszélgettek a helyi statisztákkal, akik elmondták, hogy pont úgy éreznek, ahogy a filmbeli karakterek. Hogy nincs munka, nincs kitörési lehetőség. Persze tudtuk, hogy ez egy létező probléma, de azért egészen más dolog szembesülni is vele.”
Bár a film sztorija és a készítők személye is elég okot ad a Veszettek közbeszédben való jelenlétére, a produkció legérdekesebb résztvevője a főszereplő testvérpár kisebbik tagját játszó ifj. Vidnyánszky Attila. A rendezőnő minden adandó alkalommal visszautasítja azt, hogy politikai döntésből került volna a filmbe a Nemzeti Színház igazgatójának fia, és a húszéves színészpalánta is inkább az apa árnyékából való kitörés lehetőségét látja a szerepben.
A kis Vidnyánszkyval egy konditeremnek berendezett szobában beszélgetünk. Akárki is rendezte be a termet, nagyon elkapta a „vidéki suttyó-gyúrós szcéna” hangulatát, az erősen korrodálódó súlyzókészletektől kezdve, a bicepszből fakadó bölcsességet árasztó motivációs posztereken át, egészen az öltözőszekrényekre gondosan felragasztott meztelen nők képéig.
Ifj. Vidnyánszky természetesen nem ismeretlen a színházi világban, ellenben ez lesz az első komolyabb mozgóképi megjelenése: „Három éve elmentem egy castingra, aztán tavaly felhívtak. Nagyon előnyösnek találom, hogy sok fiatal színész ilyen jó lehetőséghez jutott” – utal a többnyire kevés filmes tapasztalattal rendelkező fiatalokból álló színészgárdára. „Nagyon szeretem a szerepem. A karakterem és a filmbeli bátyám teljesen elveszett fiúk vagyunk, akik belekeveredünk egy ilyen, hát, rendfenntartó klubba, hogy elegánsan fogalmazzak, és ez egy csomó gondot hoz magával, sok érdekes helyzetet szül. Nagyon izgalmas, hogy a testvérpár kapcsolata hogyan változik, és hogy az ilyen elveszett gyerekeket milyen irányba viszi az élet.”
A színész most ötödéves, azaz végzős hallgató a Színművészetin, ahol Marton László osztályába jár. Elmondása szerint Szász Jánossal volt már filmes órájuk, de azért teljesen más élmény élesben filmezni. „Szeretném kiélvezni ezt az utolsó évet, mert ez egy nagy ajándék, hogy ide járhattam. Jövőre játsszuk a Vízkeresztet a Vígszínházban, ami azért nagy dolog, mert az egyetemen született, és úgy tudtuk átvinni a Vígbe. Nagyon tetszik a filmezés, de azért talán a színház az igazi szerelem. Az első két forgatási nap után mondtam Marton Lászlónak, hogy úgy érzem, mintha a színművészetről átmentem volna az elméleti matekra.” Édesapjával kapcsolatban azt mondja, hogy mivel négyéves korában volt először az ő darabjában, nem idegenkedik a közös munkától, jövőre valószínűleg lesz is lehetőségük együtt dolgozni.
A testvérpár másik felét az a Klem Viktor alakítja, akit az alternatív színházban jártasak a 011 Alkotócsoportból ismerhetnek. Aki még nem hallott róluk, az fogyassza egészséggel a színész szavait: „A csapat három éve alakult, Radnai Márk vezetésével, és főleg fiatal, ambiciózus, javarészt a Színművészetiről kikerült színészekből és alkotókból áll. A magyar színházat próbáljuk újragondolni, azzal az alapvető céllal, hogy a saját generációnkat megpróbáljuk visszacsábítani az IMAX-mozikból és az Éjjel-nappal Budapest nézése mellől a színháztermekbe. Tudjuk, óriási vállalkozás, de megvívjuk a csatát”. A nyári 011 Fesztivál sikere alapján úgy érzi, van értelme ennek az újhullámos színházcsinálásnak Magyarországon, ami azért nem feleltethető meg a Krétakör munkásságával, mert amíg ők egy „sűrű, művészi nyelven” csinálnak alternatív színházat, addig a 011-ben úgy dolgoznak fel fontos témákat, hogy az a fiatalokat lekösse. „Ha 3D-s vetítést kell használni, akkor használunk, ha az kell, hogy bömböljön a zene, akkor bömböl, ha pedig Tarantinót kell feldolgozni, és durrogtatni a pisztolyokat, akkor azt csináljuk. A lényeg, hogy jöjjenek be a fiatalok, és lássák azt, hogy nekik is van színház. Ha megunták a Három nővért és nem akarnak többször Szentivánéji álmot nézni, akkor van rá lehetőség.”
Kisebb irányvesztés után – ami érezhetően a szakmai elhivatottságból fakad – rátérünk a filmre is. „Egy olyan figurát játszom, akinek a hangján érdemes megszólalni. Iszonyatosan aktuális és rettenetesen erős történetről van szó, reményeim szerint megrázó is, ami arcon csapja a nézőt. Olyan kérdést feszeget, amire nem ad választ, nem akar rátukmálni egy megoldást egy bizonyos társadalmi helyzetre. De azt már önmagában nagyon fontos dolognak tartom, hogy feszegeti a kérdést” – fogalmaz kissé homályosan, de a figyelemfelkeltés szempontjából nagyon okosan Klem.
A már nagyon várt filmről egyelőre még nem tudni, hogy mikor kerül mozikba, az ebben a kérdésben legilletékesebb Kálomistát pedig nem tudtuk elkapni a forgatáson.
