Puccini Manon Lescaut-ját mutatja be a szombat este kaiserslauterni Pfalztheater Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra rendezésében, színpadképeiben és jelmezeiben.
„Most Puccini-sorozatban élünk, aminek nagyon örülünk. A Manont visszük színre, október 2-án pedig Tosca-premierünk lesz Hannoverben” – mondja Szemerédy Alexandra. A 2013-ban Coburgban bemutatott Pillangókisasszonyukat rangos német színházi elismerésre jelölték, a Faust-díjat ugyan nem kapták meg, de Claus Guth és Lorenzo Fioroni mellett nominálták őket.
„A Manon hősnője egy 16 éves lány, akit eladni készülnek – a konfliktus logikus fejlődése részletesebb történetvezetést igényelne, Massenet szorosabban halad Prévost abbé írásának nyomvonalán. Puccini operája igen modern szerkesztésű, de nehéz darab. Kimaradnak cselekmény elemek, bár nő a feszültség: Manon és a pénztelen fiatal Des Grieux szökésével zárul az első felvonás, a második elején pedig már gazdag, öreg Geronte de Ravoir palotájában találkozik a lánnyal a néző. Úgy látjuk és láttatjuk, hogy Manon a tébolyító luxus, a mértéktelen vásárlási láz aranykalitkájába önmagát zárja be. Nagyon jellemző ez a tulajdonság korunkra, a magazinokban olvashatunk asszonyokról, akiknek a szekrényében 80 pár cipő sorakozik… Manon alakjában olyan nő izgalmas pszichológiai profilját rajzolja meg zeneszerző, aki ingadozik a szenvedélyes szerelem meg az öröm és a luxus iránti függőség között. Aki feláldozza a tiszta érzelmeit a fogyasztás, a konzumálás, a birtoklás mámoráért” – véli Parditka Magdolna.
A színpadképek stációi Manon lelki pusztulásának. A fő elem egy plakátarc, ez is jelzi azt az egysíkú Barbie-babaszerű női szerepet, ami szintén jellemzi a jelent. Ez a kép felvonásról-felvonásra romlik. Az első felvonás a konzumvilág csillogását mutatja, a harmadik viszont ebben a keretben az éjszakai élet mocskosságát ábrázolja. „Mi lehet a mai emberek számára louisianai sivatag, ahol épp az emberi közelség hiányzik élete utolsó pillanataiban Manonnak? A körülöttünk buta és fölösleges tárgyakból kialakuló szeméthalom, hiszen állandóan veszünk, és folyamatosan eldobunk valamit.”
A premier után folytatják a próbákat Coburgban, ahol Gluck Orfeusz és Euridikéjét rendezik, bemutató június 22-én. „Az Orfeusz témával korábban is találkoztunk, közel áll hozzánk, a Trisztán és Izolda legendakörrel való párhuzamosságok miatt.” Az Orfeusszal egy műsorban a Wagnert csodáló brit zeneszerző, Gustav Holst kamaraoperáját viszik színre: a Savitri a Mahabhrata egyik epizódját dolgozza fel, ugyancsak a szerelem és halál tükrében. A következő évadban ismét dolgoznak Bonnban, ahol napjaink sikerdarabjának, George Benjamin Written on Skinjének első németországi verzióját készítették. 2015. január másodikán Richard Strauss Saloméját rendezésükben tűzi műsorra a színház.