Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Minden évben az a kritika éri a World Press Photo kiállítást, hogy rettenetes dolgokat ábrázolnak a díjnyertes fotók. A szervezők szerint viszont úgy érthetjük meg igazán a világunkat, ha megnézzük a képeket. A Néprajzi Múzeumban csütörtökön nyíló kiállítás az előző év megdöbbentő pillanataiba ad betekintést. A nemzetközi kurátorral és a magyar szervezővel beszélgettünk a napi cukitól nagyon távol eső témákról.
A halott gyerekek arcán az ártatlanság, a családtagok arcán a gyász és a harag, ahogy cipelik a fehér lepelbe burkolt, pici áldozatokat egy szűk sikátoron át. Utánuk egy seregnyi síró, öklét rázó férfi. A World Press Photo versenyén a zsűrit ezzel a kompozícióval győzte meg Paul Hansen. A svéd fotóriporter Gáza városban készítette a képet, a kétéves Suhaib Hijazi és bátyja, a négyéves Muhammad holttestét a temetésre viszik épp a rokonok. Elsőre nem tűnik fel a képen, hogy eggyel hátrébb is van még valaki. Az arca nem látszik, csak a halotti lepel. A gyerekek apja az, mindhárman 2012. november 19-én, az izraeli légi csapások közben haltak meg. A bombázásban az anya és többi négy gyerek súlyosan megsebesült, derül ki a leírásból.
Az év sajtófotójának háttere az Izrael által november 14-én indított támadás a Hámász ellenőrzése alatt álló Gázai övezet ellen, méghozzá válaszként a palesztin fegyveres csoportok folyamatos rakétatüzére. A támadás első napjaiban Izrael katonai és stratégiai jelentőségű célpontokra csapott le, a művelet aztán később kiterjedt a Hámász-harcosok feltételezett lakóhelyére is. A november 21-ei tűzszünet idejére már több mint 150 embert öltek meg Gázában. A halálos áldozatok közül a feltételezések szerint 103 polgári áldozat volt, köztük legalább 30 gyerek - így a szöveg a kép alatt. Például a kétéves Suhaib és bátyja, a négyéves Muhammad.
Az idei nemzetközi sajtófotó-gyűjtemény 54 pályaművén az elmúlt év szenvedései és fájdalma tükröződik. A Néprajzi Múzeumban csütörtökön nyíló kiállításhoz bár nem mellékelnek 16-os karikát, sok kép mégis alkalmas a nyugalmunk megzavarására, igaz, az eseményeket itt az élet írja.
| Magyarok a WPP-n |
| Idén 103 481 művel pályázott összesen 5 666 hivatásos fotóriporter, 124 országból. Magyarországról 53 profi küldött be képet, de most egyik kategóriában sem nyert hazai fotós. Utoljára 2011-ben Lakatos Péter kapott díjat. A Magyar Távirati Iroda külsős munkatársa, Suicide jump (Pokoli zuhanás) című nyertes képén megörökítette, ahogy 2010. május 22-én egy férfi felgyújtja és a mélybe veti magát a Szabadság hídról. |
Jóval mélyebb betekintést nyerhetünk így a valóságba, mint amit egy-egy híradós bejátszásban vagy egy külpolitikai szalagcímben, amelyek legfeljebb kontextust adnak, de az érzelmeket nem képesek kiváltani. Szörnyű lenne, ha nap mint nap át kéne éreznünk azt a borzalmat, amit a háborús övezetek, a nyomornegyedek vagy a katasztrófák sújtotta területek lakói átélnek? Ők nem jó helyre születtek – ilyen gondolatot is ébreszthet a kiállítás a világ egy szerencsésebb szpotján.
Révész Tamás, a World Press Photo magyarországi tárlatának főszervezője szerint úgy érthetjük meg igazán a világunkat, ha megnézzük a képeket, és elolvassuk a hozzájuk tartozó leírásokat. Hogy rettenetes lenne? Sokszor éri ez a kritika az 1955-ben alapított World Press Photo válogatását, de Révész szerint attól hír valami, ha megdöbbent. Itt ez a kritérium kétségtelenül teljesül.
A sport kategória győztesei adnak némi lehetőséget a zavartalan gyönyörködésre, a természetfotók esetében viszont nem számíthatunk a "napi cuki"-igényünk kielégítésére: az állatok csodálatosak, de kihalófélben vannak, vagy az emberi erőnek engedelmeskedve feszülnek neki a pillanatnak.
Tessa Hetharia, a WPP kurátora a hvg.hu-nak elmondta, volt valaha humor kategória, de elvetették, mert nem illett bele a koncepcióba. „Folyamatosan felülvizsgáljuk a kategóriákat, idén például a portrésorozatokat is osztályoztuk”, az első díjat az iráni Ebrahim Noroozi kapta, aki egy szétégett anyáról és hároméves lányáról készített szívszorító képeket. Az erőszakos férj nem bírta elviselni, hogy el akar válni tőle a nő, ezért éjszaka leöntötte őt és lányát savval, aki a legmegrendítőbb képen puszit ad megvakult anyjának. Azt mondják, hogy amióta torz az arcuk, mások nem szívesen adnak nekik puszit – olvasható a fotó alatt.
A családon belüli erőszakon kívül még sok más kényes témát érint idén a kiállítás. Egy vietnámi sorozaton például együtt élő meleg párokat láthatunk a Korunk kérdései kategória győztesének szemszögéből. Bár a közvélemény-kutatások szerint a többség továbbra is ellenzi az azonos neműek házasságát Vietnamban, 2012-ben a kormány bejelentette: fontolóra veszi az azonos neműek házasságának elismerését. A fotós, Maika Elan hazájában még nem mutatta be a képeket.
A nevezők és a pályázatok sokaságából kitűnik, hogy a WPP a fotóriporteri szakma legfontosabb fóruma. Idén kétezerrel több képet küldtek be a sajtófotósok, mint tavaly, és bármelyik kategóriában való elismerést szakmai csúcsnak könyvelnek el. Ám idén egy kezdő portugált fotóst is díjaztak, aki miután elkészítette a Bissau-Guineában, egy egykori laktanya területén focizó fiatalokat megörökítő képét, kénytelen volt eladni a fényképezőgépét, mert nem kapott megbízásokat. Ám miután nyilvánossá vált, hogy Daniel Rodrigues Hétköznapok kategóriában díjnyertes lett, egy portugál bank és egy fotós cég összedobott neki egy új felszerelést.
Tessa Hetharia azonban ennek ellenkezőjéről is beszámolt, egy évekkel ezelőtt díjazott lengyel fotós például arról panaszkodott neki, hogy nem kap munkát, mert attól tartanak, hogy túl drágán fotóz egy ilyen nívós díj után.
Nézze meg válogatásunkat az elmúlt 50 év WPP-nyertes fotóiból.
