Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elég sokan felköszöntötték innen-onnan a világról a születésnapja alkalmából Konrád Györgyöt. Magyarországról hivatalosan, akiknek dolguk szokott lenni a köszöntés, senki. Ne essünk már szét ennyire.
Második napja 80 éves Konrád György író. Valójában április 2-án született, ma már negyedike van, nem túlzás ez egy kicsit? Elég határozottan ki kell mondani: nem, ez egyáltalán nem túlzás. Minden magyar írónak kijár valami ünneplésféle, a 80 évesnek, ha abbahagyták az írást, ha nem, egy marékkal több, Konrád pedig összetett kérdés: nehéz rá válaszolni. Szavaival élve, nem könnyű szeretni a furcsát.
Konrád Györgynek van egy használható gondolata a kollektív hülyeségről, amit valamiféle kollektívego hoz létre, ez máris önmagában garantálja, hogy a hülyeség sikeresélyes. Van egy másik mondata arról, hogy A mondatot rendszerint B mondat követi egy fehér lapon, márpedig ha így történik, azt már lelkiismeret-furdalás nélkül lehet írásnak nevezni. Van Konrádnak egy harmadik mondata is, aminek A játékos és B játékos a szereplője. Amikor játékosok állnak egymással szemben, elkezd élesedni a harc, mert ezért jöttek, ha viccelni akarnának, akkor nem játékosok lennének, hanem politikusok, szerkesztők vagy mások. Ezért van az, hogy A játékos semmi mást nem akar, csak megfélemlíteni B játékost, és viszont. Az élet már csak ilyen.
80 év távlatából az élet tényleg ilyen, meg másmilyen is. Van a nagy magyar író, és vannak a nagy magyar olvasók, mint mi. Ideális helyzetben a nagy magyar írók és hasonlóan híres olvasói szoktak egymásra találni, de ebben az országban ez még a mesékben sem létezik. Ismerik azt, hogy két sárkány – talán egy sárga és egy rózsaszín – gyereket akarnak? Csaplár Vilmos számolt be a fejleményekről Konrád 80. születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol – ilyenkor így szokás írni – megjelent a magyar irodalmi, szellemi és közélet legjava, más aspektusból nézve az alja, persze. Miután a sárkányok kiujjongták magukat, meg is történik, aminek meg kell történnie, de megkezdődik a vita arról: milyen színű legyen, vagy inkább: most milyen színű lehet a gyerek. Ebben az országban mindig volt egy ilyen vita, és soha nem sikerült róla dönteni. Ezért van dolguk az íróknak.
Konrád György nem ma kezdte az írást. A technikáját régóta kialakította – A mondatokat B mondatok követik, ám ezeknek sok más hasonló próbálkozással közlekedő mondatokkal szemben van értelme –, megvan az ismeretségi köre is. Ennek tagjai közül egy páran hűtlenek lettek hozzá, becsapták, otthagyták, és talán el is árulták, de Konrád sem volt mindig hűséges, megmaradó és nem árulkodó. Ő maga mondta ezt. Van egy film, egy egészen kis részlet az Oldás és kötésből, rendezte: Jancsó Miklós. Egy asztaltársaságot magyar írók alkotnak, nagy füstben ülnek, Kőbányai világos sört isznak, egymás szavába vágva beszélgetnek. Belép Latinovits, leül közéjük, figyel. A beszélgetés meg-megtörik, fennakad, érezni, fontos dolgokról van szó. Konrád mellett Csoóri Sándor ül. Nem ma készült ez a film, pontosabban: ma elkészülhetne egy ilyen film? Ha nem, mi az oka?
Makk Károly egyetlen kifogása Konráddal kapcsolatban az, hogy Konrád előtt van egy pohár bor, ám neki nincs ilyen. Makk és Konrád gyerekkori barátok, az ilyesmire jó szó az elválaszthatatlan. A szereposztás a kezdetektől tökéletes, a darab bármikor újrajátszható. Konrádéknak vasüzlete van, Makkék mozit üzemeltetnek. Annak, hogy Konrád pályaelhagyó, sok oka van. Főként az, hogy ki akarták irtani. Makk azt mondja, Konrádot akkor látta először, amikor a Konrád család sétálni indult Berettyóújfalun. Konrádon és a nővérén is fehér kesztyű volt. Makk hazament és megkérdezte az édesanyját, hogy kell ezt a fehér kesztyűséget értenie. A mamája azt mondta: van ilyen. Makk Károlynak van az a gyanúja, hogy ez a fehér kesztyű a mocsoktól védi meg az embert. Most is sokszor beszélnek, találkoznak, valamint az is összeköti őket, hogy a sebészek egyidejűleg részesülhettek abban a megtiszteltetésben, hogy belenézhettek Makk és Konrád térdébe.
Konrád elég sokat tévedett az életében, ezt is ő maga mondta, rábízva az olvasóit, hogy ebből a közlésből messzemenő következtetést vonnak le, vagy a beismerés részévé tegyék, ne magát a tényt fogadják el. Konrád egész életét meghatározó kedvenc tévedése a következő volt: azt gondolta, a demokráciát páratlan és egyenjogú személyek lakják. Lehet, hogy így van, csak a szemétdombról (ahol jelenleg ülünk) és az egérlyukból, ahol egykor voltunk vagy ahová egyszer mindenképpen elkerülünk, egészen más a perspektíva. Nem kell ahhoz Mészöly Miklósnak élnie, hogy ezt mindenki tudja.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban létrejött egy asztaltársaság, a virtuális korban nincs lehetetlen. Petri György mellett ül Konrád, még Rajk László van a képen és Eörsi István. Egész jól érzik magukat. Vajon mi jár éppen a fejükben. A következő jó mondat? A következő rossz mondat törlése? A múlt, a jövő vagy éppen semmi? Az írással foglalkozókról sokan azt gondolják, mindig jár valamin az eszük. Különben meg igen. Az irodalom nem olyan, hogy na, üljünk le, írjunk valamit, aztán majd megjelenik. Hanem oda kell figyelni. Konrádot szokták túl komolynak tartani, ezért íme, egy kis szösszenete arról, ahogy már 1990-ben látta a válságot: „A cukrásziskola lelkesen csinál egy tortát. Tesznek bele egy kiló sót. Feldíszítik az asztalt. Körülülik. Feltálalják a tortát. Hát, nem elég finom. Honnan, melyik mozdulattól datáljuk a válságot? Válság van? Nagyszerű. Kezd érdekes lenni a város.” Nyugalom, hol válság van, ott válság van, és az állapot nem akar múlni.
Önnek egyébként melyik Konrád a kedvence? Na, ne mondja már, hogy Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz? Nem mintha nem lenne aktuális, de hát nem is élt akkor; mondja már, honnan van a maga példánya. A látogató, aha. Mondjon belőle egy mondatot, ám ha nem megy, azt is megértjük e baráti társaságban – a műveltség maximumának Konrád (fel)ismerése számít, idézni tőle nehéz. Tegyen egy fogadalmat, és mire nagy magyar olvasóként eléri a 80. életkort, tegye magáévá kedvenc Konrád mondatát.
Általános tapasztalat, hogy a nagy magyar írókat a lehető legritkább esetben olvassák a nagy magyar olvasók. Persze attól, hogy ez általános tapasztalat még nem biztos, hogy igaz. Konrád a nagy magyar olvasók segítségére siet új könyvével, a Vendégkönyvvel. Miért Vendégkönyv? Eredetileg más volt a címe, aztán Konrád rájött arra, amire még nem mindannyian – vendégek vagyunk valahányan, minden rólunk vagy ellenünk szól. Hozzátartozik ehhez, tekintettel arra, hogy kevés időt töltünk itt vendégségben, illik jól viselkedni. Nem kell a szőnyegre szarni.
Egyébként számosan vannak még, akik mehezményezik ezt az egészet, hogy egy magyar író 80 éves lett, és hogy az ezzel kapcsolatos ezmegaz már két napja folyik. Nehezményezik nagyon, és visszakövetelik a maguk megélhetőségéhez szükséges napi szappanoperát. Barna Imre, aki az Európa Könyvkiadó igazgatója, egész életében szöveggel foglalkozott, éppen ezért meg tudja különböztetni az írást a gépeléstől; felolvasott néhány jókívánságfélét, üdvözlőlapot, lepecsételt levelet. A Német Szövetségi Köztársaság elnöke azt írta, ha Konrádnak van kedve, ugorjon fel hozzá egy teára. Nem adna időpontot, bármikor mehet. Claudio Magris – ha közelebb akarnak kerülni hozzá és önmagukhoz, lapozzák fel a Dunát – azt írta, a 100-at jó lenne együtt megtartani. Itthonról a barátokat, kollégákat leszámítva senki nem mondott, nem írt semmit. Az ő egészségükre (is) megivott Konrád György egy pohár vörösbort.
